Általános iskolásként kezdte zenei tanulmányait, tíz évig tanult zongorázni, egy gyerekeknek kiírt Bartók-versenyt meg is nyert. Főként a Beatles hatására érdeklődése egyre inkább az akkor hatalmas erővel hódító rockzene felé fordult. Ő mindig is zenész akart lenni, de szülei ragaszkodtak hozzá, hogy legyen „tisztességes” szakmája is, így beíratták a textilipari szakközépiskola kötő-hurkoló szakára.
Lerch egy pillanatig sem gondolta komolyan, hogy pulóvereket fog kötni: Szakcsi Lakatos Béla tanítványaként a konzervatórium jazztanszakát is végezte. 1970-ben Hétfő néven együttest alapított diáktársaival, főként iskolai bulikon játszottak külföldi számokat, noha ő már saját dalokat is kezdett írni.
Első együtteséből alakult 1973-ban a V’73 trió: a névben a V betű a Volán klubot jelentette, ahol otthonra találtak. Az akkori progresszív zenei hullám – elsősorban az Emerson, Lake and Palmer – hatására főleg klasszikus darabok feldolgozásait játszották. Virtuóz átirataikkal – mint Csajkovszkij Patetikus szimfóniája vagy Weiner Leó Rókatánca – sikert arattak, az Omega, majd az LGT is előzenekarnak kérte fel őket. Albumot azonban csak úgy készíthettek volna, ha „felhigítják” fajsúlyos muzsikájukat, és a televízióban is csak „kedves kis banalitásokkal” jelenhettek meg, így a V’73 munkásságát csak egy kislemez és néhány rádiófelvétel őrzi.
A továbblépésre 1977-ben nyílt lehetősége, amikor Demjén Ferenc, a Bergendy együttes énekes-basszusgitárosa elhagyta zenekarát, és Lerch Istvánnal, Menyhárt János gitárossal és Herpai Sándor dobossal megalakította a V’Moto-Rockot. A dalok jó részének zenéjét Lerch, szövegét Demjén szerezte, legnagyobb sikerüket a Várj, míg felkel majd a nap című számmal érték el, amely 1980-ban tíz hétig vezette a slágerlistát.
A V’Moto-Rocknak 12 éves pályafutása alatt hét nagylemeze jelent meg, az ezeken hallható dalok különböző stílusjegyeket ötvöző, profi hangszertudást tükröző kompozíciók, mint a Gyere és szeress, a Gyertyák, az Angyallány, a Jégszív, a Tűzvarázsló, a Moziklip. Felvettek egy angol nyelvű nagylemezt és külföldön is sikeresek voltak, de 1989-re elfáradtak, s úgy döntöttek, befejezik. A V’Moto-Rock csaknem 20 év után, 2008 decemberében állt össze újra egy koncert erejéig.
Lerch István 1989 óta szólóban zenél, karrierjét olyan lemezek fémjelzik, mint az 1989-es Különös bolygó, az 1991-es 10 és 1/2, az 1994-ben megjelent Szomjas angyalok, az 1999-es Good bye és a 2001-ben kiadott 30 év zene. Addigi munkássága összefoglalásaként 2004 karácsonyán nagyszabású koncerttel lepte meg közönségét a Budapest Kongresszusi Központban 50. Szimfónia címmel. Ezen hosszú évtizedek után állt ismét egy színpadon Koncz Zsuzsa és Kovács Kati, hisz Lerch mindkettőjüknek írt számokat.
Nagy sikert arattak Horváth Charlie-nak írt dalai is: a Jég dupla whiskyvel, a Mindenki valakié, a Nézz az ég felé és az Az légy, aki vagy. Hosszú évekig Charlie zenekarában játszott, a koncerteken saját műsorrésze volt. A gyakran fellépő Demjén Ferenc is számos Lerch-szerzeményt tart műsorán. A világ számos pontján bemutatott A hercegnő és a kobold című mesefilmhez az angol producerek kimondottan magyar dalszerzőt akartak, és végül Lerch Istvánra esett a választásuk. Énekelte szerzeményét a francia Sylvie Vartan és Dalida is.
2001-ben könyv jelent meg róla 30 év zene címmel. 1995-ben Huszka Jenő-díjat kapott, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést kapta méltán népszerű, nagy közönségsikernek örvendő, sokoldalú előadóművészi és zeneszerzői tevékenységéért. 2009-ben Erkel Ferenc-díjjal ismerték el munkásságát. Az Artisjus Életműdíjat 2014-ben, a Fonogram Életműdíját 2019-ben nyerte el.
A billentyűs-zeneszerző hatvanadik születésnapja alkalmából nagyszabású koncertet adott a Művészetek Palotájában. Az MR Szimfonikusok kíséretében vendége volt Tóth Vera, Fábián Juli, Charlie és a Bolyki Soul & Gospel Kórus. 2017-ben pár hónap leforgása alatt két súlyos agyvérzésen esett át, életmentő műtétek után csaknem negyven hónapot töltött kórházban, állapota lassan javul.
Nyitóképen Lerch István a budapesti Klauzál téren 1981-ben. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
