fbpx

A sorsviselés és a hit egyensúlya – Lőrincz P. Gabriella: Könnytelen madonnák

Könnytelen madonnák címmel jelent meg 2021-ben Lőrincz P. Gabriella legutóbbi kötete, melyben tragikus sorsokat és életképeket örökít meg novelláival és verseivel, ugyanakkor hangsúlyozza: hittel minden súly bírható.

Lőrincz P. Gabriella költő, író sorban ötödik, Könnytelen madonnák című kötete érdekes kettősséget vonultat fel a választott témák komor nehézségében és a sodró olvasásélmény tekintetében. A könyv ritkán tapasztalt összjátéka az írói leleménynek, az epika és a líra sokszor kipróbált, de kevésszer jól kivitelezett vegyítésének és nem utolsó sorban a transzcendens tapasztalat életképeken keresztüli ábrázolásának. A kiszolgáltatottság, a szegénység, a szorongás, a bűnök és a bűntudat megjelenítése ugyanakkor nem vonja maga után a teljes reménytelenséget. A versek és novellák mögött meghúzódó határozott, meghökkentően valóságos nőkép törékenységét bár nem rejtegeti a szerző, mégis minden írásban erőn felüli kitartást párosít hozzá.

A Könnytelen madonnák első szembetűnő és merész vonása a már említett vers-novella párosítás, amely erős összefüggésben áll a kifejezetten pozitív olvasmányélménnyel. A kevertműneműség egy kötetkompozíción belül mindig magával hordozza azt a kockázatot, hogy a szövegek közti kohéziós kapcsolat esetlegessé válik, sokszor pedig az az eredménye ennek a szerkesztési módnak, hogy a hangsúlyok kiegyenlítetlenek maradnak. Ha a versek felé billen a mérleg nyelve, akkor a novellák ólmos súlyként húzhatják vissza a befogadás lendületét, ha viszont a novellák adják a fő csapásirányt a kötetben, akkor a verseket könnyen lehet, hogy puszta függelékeknek érzékeli az olvasó, és különösebb reflexió nélkül átsiklik rajtuk.

Lőrincz P. Gabriella viszont jól megtalálta a kényes egyensúlyt a szövegek összeállításakor, és kiemelt tekintettel volt arra, hogy az olvasótól egészen más figyelmet követelnek az elbeszélő írásai, mint tömör lírai művei. Ezt a váltakozó módozatú figyelmet az előnyére is fordította, felismerve, hogy a hosszabb történetek sokszor megrázó végkimenetele valamiféle feloldást kíván.

Igen ritka, hogy egy kötet ilyen kiegyensúlyozott lendülettel bír: a novellák és a versek párbeszédében olyan ritmust teremtett a szerző, hogy a könyv valósággal olvastatja magát.

Ez az egyensúlyi állapot azonban korántsem egyenlő a teljes kiszámíthatósággal. A titok nyitja talán épp annak az egyébként kézenfekvőnek tűnő szerkesztési elvnek az elkerülése, amely azt diktálná, hogy szabályosan váltsák egymást az epikai és lírai művek. Az első oldalakon ugyan megfigyelhető a novella-vers-novella-vers elosztásának mintázata, a kötet negyedénél viszont ezt a szerző megbontja, majd félúttól szám szerint több verssel, de sűrűbben szőtt történetekkel (például: Isten arca, Ránc, ) húzza magához az olvasót.

Ez a vonás bizonyára összefüggésben áll a tematika transzformációjával is. Ahogyan haladunk előre, a nagyobb szerkezeti egységbe tömörülő versek egyre szűkszavúbb megnyilatkozásokként állnak, de egyre többször kerül elő bennük explicit módon a hit. Ezzel a vonással a kötet második felére összeálló versek a lírai én és az elbeszélő én korábbiakhoz képest egyértelműbb kettéválására mutatnak rá. Azonban a lírai én tömör megnyilatkozásai a transzcendenssel szembeni viszonyról aktív párbeszédet folytatnak a novellák erős női karaktereivel: kitartásukat, szívósságukat a hitből nyerik, ahogyan bűneik, jellemhibáik is a hit által válnak láthatóvá. A versekben megragadott transzcendens megélés és a novellák történetvezetése közti rezonanciát elősegítendő, a kötet nem él az éles tagoltság eszközével sem – azaz hiába, hogy 114 oldalnyi terjedelemmel rendelkezik a mű, nem bomlik fejezetekre vagy ciklusokra.

Ez a gördülékenynek mutatkozó olvashatóság, a szövegek egymásutániságának jól átgondolt szerkesztése, sodró ritmusa el is kél a könyvhöz. Mivel – ahogyan arra már utaltunk – a témák, amelyeket a Könnytelen madonnák felölel, olyannyira súlyosak és jó pár ponton olyan naturalisztikusan ábrázolja őket Lőrincz P. Gabriella, hogy ha nem lenne ilyen tudatosan összeállított a szövegkompozíció, az egész kötet belefulladna a lehangoltságba. A szövegek így is elég tömények: a versekben és novellákban olvashatunk prostitúcióról, gyilkosságokról, csempészetről, betegségről, anya-gyermek kapcsolatról, szegénységről, sorsokat megmérgező szerelmekről, miközben a könyv minden tételében ott leselkedik a halál.

Lőrincz P. Gabriella olyan történetek megörökítője, amelyek bár nem megtörtént eseményeken alapulnak, mégis potenciálisan valóságosak lehetnének. Betekintést enged a marginalizált életek rejtett fátumaiba, a nőiség és az anyaság megélésének teljes valódiságába. Nem habozik az olvasóra is átruházni azokból a súlyokból, melyeket kötetének szereplői cipelnek, ugyanakkor irányt is mutat a sorsvállaláshoz. Figyelmeztet, hogy mindnyájunk számára adott lehet a hitből merített erő és kitartás – az viszont csak rajtunk múlik, hogy élünk-e vele.

Fotók: PKÜ/Onda Péter

A rovat további cikkei