„A kötet olyan referenciaműnek készült, amely hosszabb időre a székely írás további kutatásának mérvadó kiindulópontja és nélkülözhetetlen forrása lesz” – olvasható a Bölcsészettudományi Kutatóközpont összegzésében. Mint fogalmaznak, a székely írás – a közbeszédben ismertebb nevén székely-magyar rovásírás – a magyar őstörténet és a korai székely történelem régi talánya, amely a humanizmus kora óta újra meg újra fölkelti a történettudósok és nyelvészek figyelmét.
„Eredetének kérdése lezáratlan, kevés fennmaradt emléke csak lassan, hosszas rejtőzködés után vált ismertté. A 18. század második feléig még a nyoma sem került elő olyan emléknek, amely hitelt érdemlően igazolta volna azokat a híradásokat, amelyek krónikákban, tudományos munkákban arról szóltak, hogy a székelyeknek egykor »valamiféle saját betűik voltak«” – írják. Az összegzés szerint
az elsőként lejegyzett, a 18. században lemásolt csíkszéki templomfelirat eredetije is elveszett, és 1864-ig kellett várni, hogy Orbán Balázs író, néprajzi gyűjtő megtalálja Énlakán az első, eredeti helyén fennmaradt székely betűs feliratot.
Fél évszázaddal később jelent meg Sebestyén Gyula munkája A magyar rovásírás hiteles emlékei címmel, amely az összegzés szerint mérföldkő a székely írás kutatásának történetében. A szerző a másolatban fennmaradt írások számát jelentősen gazdagította, és mindent összegyűjtött, amit kora tudományossága erről a titokzatos írásról tudhatott, és anyagközlését illusztrálta is.
Ennek hatására a következő évtizedekben egyre-másra kerültek elő új székelyföldi feliratok és fontos kéziratos emlékek. Ezek lassú, de folyamatos gyarapodása már hosszabb ideje újabb, korszerű összefoglalást kívánt. A kötet megírásának terve 2012 júniusában, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Magyar Őstörténeti Témacsoportja tudományos ülésén vetődött föl.
Az akkori tervek szerint az új kötet Sebestyén Gyula monográfiájának századik évfordulójára, 2015-re jelent volna meg, azonban a filológiai előkészítés és a helyszíni ellenőrzés hosszadalmas munkája miatt a kézirat elkészítése a vártnál lassabban haladt.
A most megjelent kötet Benkő Elek, Sándor Klára és Vásáry István munkája.
A kötetben a székelyföldi, jellemzően templomokban fennmaradt feliratok és a székely írás kéziratos emlékeinek részletes bemutatása mellett helyet kaptak – eredeti nyelven és magyar fordításban – a székelyek betűit említő történeti források és a 18–19. század tudománytörténeti értékű fejtegetései is.
Nyitókép forrása: Bölcsészettudományi Kutatóközpont
