A Csíkszeredai Könyvvásár harmadik napján a Fodor Sándor-sátorban mutatták be Sántha Attila Székely szótár küssebb s nagyobbacska gyermekeknek és cinkáknak című kötetét. A könyv még 2019-ben jelent meg, azonban csíkszeredai bemutatója mindeddig elmaradt. A szerző beszélgetőtársa Muszka Sándor volt, aki rögtön felvezetésként megjegyezte, hogy vajon megfelelően átgondolt-e a könyv címe, amely különbséget tesz a gyermek és a cinka, azaz a kisfiú és a kislány között. Sántha Attila válaszában kifejtette: az eredeti címben csupán a gyermekek szerepeltek, ami a székelyföldi nyelvhasználatot ismerők számára egyértelműen azt fejezi ki, hogy bizony a leányokat nem szólítja meg ez a kiadvány, így megváltoztatta.
„A székely nyelvjárás még éleget, pislákol. Ezt próbáltam úgy visszaadni, ahogyan létezik. Ez a könyv segédeszköz a szülőknek ahhoz, hogy a gyermekek meg tudják tanulni a székely nyelvjárást. Manapság mindenki lassacskán egy teljesen kiművelt, sterilizált nyelvet kezd beszélni, merthogy azt hallja a tévéből, rádióból” – mondta el Sántha Attila. Hozzátette: ha megváltozik a székelyföldi beszéd, azzal elvágják azokat a szálakat, amelyek az embereket a Székelyföldhöz kötik.
A szerző kiemelte: a székelyföldi gyermekek a családokban is egyre ritkábban hallják a hagyományos nyelvjárást. A generációk együttélésének megszűnésével megszűnt a beszédbeli sajátosságok átadásának terepe is. „A nyelv megőrzése hagyomány. Ahhoz, hogy a hagyomány átöröklődjön, az kell, hogy szép nyugodtan, ne gyorsolvasással tanulják a gyermekek. Beszéljen a nagyszüleivel, és szervesen tanulja meg, miről van szó” – fogalmazott Sántha Attila.
Muszka Sándor felvetésére, miszerint a nyelv egy folyamatosan változó dolog, a szerző a válaszában kifejtette: ha folytatódik ez a tendencia, eltűnnek a sajátosságok, és minden egyforma lesz, akkor a moldvai Klézsétől a felvidéki Nyitráig mindenki egyformán fog beszélni. „Milyen jó lesz! Meg fogjuk értetni magunkat tökéletesen, de el fog veszni valami. Nemcsak a szavak fognak elveszni, hanem a székely gondolkodásmód” – mutatott rá. Mint kiemelte: a kötetben azt próbálta imitálni, hogyan történt régebben az a fajta hagyományátadás, ahogyan a székely gyermekeket bevonták az idősebbek a kommunikációba.
„Örökké bezgették a gyermekeket, ingerelték, herregtek velük. Ha a gyermekkel herregnek, azonnal próbál visszaválaszolni. Arra tanították, hogy ha belekötnek, tromfolni kell. Ezáltal kilép egy rendszerből, és más oldalról látja a dolgokat” – emelte ki.
A kötet éppen ezért olyan szövegeket tartalmaz, amelyekhez feladatok is kapcsolódnak. A székelyes tájnyelven megfogalmazott szövegeket kell átfogalmazniuk a gyerekeknek magyar köznyelvi szöveggé és fordítva. Mint elhangzott, nem a szavak megtanulása volt elsősorban a cél, hanem a gondolkodásmód átalakítása. Mindezt nagyszerű példákkal támasztotta alá Sántha Attila. Elhangzott például, hogy milyen is az „azsakon járó gyermek”, akit semmivel nem lehet visszatartani attól, hogy rosszaságot csináljon.
„Az említett tromfolás nélkül mit fogunk csinálni? Például ha kocsmába megyünk, ülünk majd egymás mellett, és szépen beszélgetünk a világ dolgairól. Nem érdekesebb, ha egy cseppet ugratjuk egymást?” – emelte ki a szerző. Sántha Attila a beszélgetés zárásaként kifejtette: a székely nyelvjárás amiatt is különleges, hogy kitermelte a maga saját irodalmát is. „Az idők folyamán megszületett egyfajta székely irodalom, ami nem attól különleges, hogy székely szavak vannak benne, hanem az észjárás mássága miatt” – mondta Sántha Attila.
A cikk a Maszol.ro oldalán jelent meg.
A nyitóképen a könyvvásár a csíkszeredai Erőss Zsolt Arénában. Fotó: Székelyhon.ro/Veres Nándor
