A szentség mutogatója: Katona György

Képző

Óvatosan kellett lépkedni a kéttornyúlaki műteremben, mert az ember könnyen elbotolhatott valamely falhoz, vagy a labirintust alkotó szekrényekhez támasztott csodában. A nagy kép-mutató azonban kitüntetett pozícióból, az ajtóval szemközti falról tekintett a látogató szemébe.

Ez a bizonyos látogató pedig – lenyűgözve a festő teljes életművétől is – valamiért különösen kötődik ehhez a talányos kép-mutatóhoz.  Először is: ki ez a Katona György arcvonásait is őrző alak? Hosszú fekete sipkájából ítélve egy mágus? Aranyszínű köntösében, jellegzetes szakállával egy ortodox metropolita?

Ráadásul ez a ritka alkotások egyike, aminek a festő címet is adott. A kép-mutató első értelemben a képeit mutató festő, a címben rejlő szójáték a „nagy” jelzővel együtt önironikus, egyben pimaszul magabiztos. Ez a kép tehát valamiféle önvallomásnak, ars poeticának is felfogható, és talán egyfajta kulcs is lehet a teljes (már lezárt) életműhöz. A képmutató (így, kötőjel nélkül) a szótárakban alakoskodót, komédiást, mutatványost is jelent. Egy kép-mutogatót ismerünk a magyar irodalomból, de allúzióként inkább a mindenség mutogatója sejlik föl (egy másik zseniális képíró, Kondor Béla).

A festő egyszerre szakrális lény és komédiás. Ha Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette, a művészt egy kicsit még inkább: teremtést, az örökkévalóság titkainak kinyilatkoztatását illetően. De azért mégiscsak más pozícióból értelmezhető ez a művészi világteremtés, mint az Istené: a bűnbeesés utániból. Talán ezzel magyarázható, hogy Katona György vallomásos képein a szent gyakran ötvöződik a groteszkkel, az iróniával, humorral. Nem véletlen, hogy az egyik leggyakrabban visszatérő témája (és önarcképe) a bibliai Jónás.


6582b2889d7b9c5bcf35f17a.png
Katona György: Jónás

Az egyiken lógó tökök alatt bágyadozik a pőre próféta.  Ebben a soha korábban nem ábrázolt Jónás-pozícióban mintha már a méltóságát vesztett (mezítelenségében még esendőbb) babitsi próféta is benne lenne, nem csak a bibliai. És ahogy Babits mulat szerepkényszeres, gyarló hősén, a festő is szelíd, megértő iróniával ábrázolja a kemény lecke előtt álló (sőt, fekvő), az életteli tökökből ítélve egyelőre gyanútlan prófétát.

Biblikus tárgyú képeinek nagy részén jól felismerhető az ikonográfiai tradíció. Pietája az elrendezését tekintve hagyományos, bár a fájdalmas anya ölében többnyire egy magatehetetlen, elomló férfitestet szoktunk meg. Itt azonban Krisztus testét a keresztrefeszített pozícióban látjuk.

Más esetekben sem ritka a szakrális tárgyú festményeken egy-egy csavar vagy meghökkentő részlet, mint például a bizánci vonásokat őrző Krisztus-ikonján: a Ιészousz Khrisztosz Theou Υiosz Szótéron (Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó). A cím kezdőbetűi a görög ikhthüsz (ΙΧΘΥΣ) ’hal’ szót adják ki, ami nem csupán a keresztény hitvallás lényegét kifejező akrosztikon, hanem sokértelmű ókeresztény jelkép. A hal soha nem zárja le a szemét, így az állandó ébrenlét, az örök élet szimbóluma is.  A megváltó szemeit két hal képezi: de pont ez az ősi szakrális szimbólum teszi szinte botrányossá, ugyanis a Pantokrátor-ábrázolásokon kötelező az egyenesen előre néző szem: itt Krisztus arccal előre, szemmel viszont félrenéz. Az alkotó már-már túlzón tobzódik a halakban (halmintás glória, halkéz, hal-evangélium, a háttér vizeiben fickándozókról nem is beszélve).


6582b2be9d7b9c5bcf35f193.jpg
Katona György: Égi harmónia

Vagy nézzük az Égi harmóniát, angyalokkal és angyal nélküli szárnyakkal, vörösben és aranyban hullámzó mezítelen torzókkal, barokkosan dinamikus kavargásban. Harmóniának igencsak nyugtalanító, sőt, felkavaró.

Veronika kendője a történelem legelső Krisztus-arcmása, a hiteles ábrázat, amit Jézus a földi világban hagyott.


6582b2f75bb9f7b884124ebc.png
Katona György: A szabadságharc Veronikái

A szabadságharc Veronikáin a megsokszorozott ereklyét látjuk, egyrészt annak jeleként, hogy a szenvedés krisztusivá tesz, az egyéni sors megszentelődik a véráldozat által. Erre a képre érvényes megközelítés lehet, de a Veronika kendőjét számos más Katona-festményen is viszontlátjuk, ezért talán érdemes ezt a „kép a képen”-témát az életműben is kiemelten kezelni. A Krisztus-arc demonstratív felmutatását a szakrális képzőművészet szimbólumának is tekinthetjük: a Veronikák így valamennyien „kép-mutatók”.

Aki pedig „nem ember szívébe való nagy kínok késeivel játszik”, a nagy kereszthordozó József Attila sorsa megváltó erejűvé emelkedik emberi passiójában. A számos nyomat és grafika mellett a Flóra almái is ilyen szentté avató gesztus. (A kép valós életrajzi háttere, hogy a költő halála előtt pár nappal Flóra egy kosár almát küldött Szárszóra). A megkettőzött arc, a szétguruló almák, a leszakított kar félreérthetetlen szimbólumai mellett egészen szokatlan a Tell Vilmos-motívum, bár a párhuzam (a halálnak kitettség) nyilvánvaló. Mégis: József Attila szeme a tiszta kék éggel „van bekötve”…

Katona György alkotásaiban sajátos, jól felismerhető stílust képez a keleti ikon, a nyugati gótika, a barokk, az expresszionizmus és a szürrealizmus sistergő, áradó harmóniája. Vagy éppen diszharmóniája: annak megfelelően, ahogy ars poeticáját megfogalmazta: „Szeretem a szépet. És szeretem a csúnyát is”. Megnyilatkozásaiban a derű, a remény és az élni szeretés ugyanúgy látható volt, mint festményeinek színeiben, felfelé törő vonalaiban. Ő nyilvánvalóan átvitte „a szerelmet a túlsó partra”.


6582b3df5bb9f7b884124ed1.png
Katona György: Cím nélkül

Ki tehát A nagy kép-mutató? Az isteni üzenet mutogatója. Nevezhetjük angyalnak is, a görög αγγελος eredeti értelme hírnök, küldött. Angyalait nézve a már említett látogatónak ilyesmi jut eszébe: „szent mennydörgést néz a két szemem”. Mintha az öröklét kapuit nyitogatná: még akkor is, amikor az élet mélységes tragikumát festi. És nem ellentmondás ez: a Kovásznától Zaláig megőrződött népi imádságokban a mennyország kinyílt kapui mögött a „térdig vérbe, könyökig könnybe Krisztus” áll. A fölfelé nyúló, burjánzó formák, a vérző és aranyló tónusok a hitet kiigéző valódi zsoltárok.

A 20–21. századi művészetben többnyire az illúzióvesztést, az értékpusztulást, a válaszok nélküliséget, a megváltatlanság élményét, egy darabokra széthulló világ reménytelenségét érhetjük tetten. Katona György újrateremti a kozmoszt: nem tagadja a világ tragikumát, de minden ecsetvonása arra mutat, hogy van megváltás, és minden az örök élet perspektívájából értelmezhető.

  Katona György festőművész, tanár 1960. Nagyvárad – 2021. Pápa Kéttornyúlak