Székesfehérvárott született 1948-ban. Érdeklődése kamaszkorában fordult a filmek felé, a Filmkultúra című folyóirat képei, írásai hatására komoly filmtörténeti és filmelméleti jártasságra tett szert. Társvezetője volt egy fehérvári filmklubnak, ahova több ismert filmrendezőt hívtak meg, többek között Herskó Jánost és Szinetár Miklóst. Egy itt elhangzott mondatot hallva – „a mozivásznon az jelenik meg, amit nem lehet leírni, csak megmutatni” – döntötte el, hogy filmkészítéssel akar foglalkozni.
Felvették a filmgyárba, ahol elvégzett egy kétéves filmszakmai utánképző iskolát. Végigjárta a szamárlétrát: volt filmtechnikus, kellékes, felvételvezető, 1971 és 1975 között Jancsó Miklós, Fábri Zoltán, Szabó István, Mészáros Márta és Zolnay Pál asszisztense, 1978–1979-ben Radványi Géza társrendezője. A Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és televízió rendező szakát 1979-ben Fábri Zoltán, Gábor Pál és Illés György osztályában végezte el. A diploma megszerzését követően a Mafilm filmrendezője lett 1992-ig, 1997 óta a Filmdimenzió Kft. ügyvezetője. A Színház- és Filmművészeti Egyetem professor emeritusa, 2006-ban doktorált, 2007-ben a Doktori Tanács egyik alapító tagja volt. Habilitált egyetemi tanár, 2012-től 2018-ig a DocNomads nemzetközi dokumentumfilmes mesterképzési program vezetője volt.
Pályafutását játékfilmesként kezdte.
Másodéves főiskolai vizsgafilmje, az Örkény István novellája alapján készült Meddig él egy fa? című kisfilm 1977-ben elnyerte a washingtoni SILECT fesztivál fődíját, első nagyjátékfilmje, a Ballagás pedig 1981-ben a Magyar Játékfilmszemlén elsőfilmes díjat nyert. Mivel új játékfilm készítésére nem nyílt lehetősége, a dokumentumfilmek felé fordult.
1983-ban forgatta az Edda Művek széthullásáról és búcsúkoncertjéről a Kölyköd voltam című filmet. A zenekar frontembere, Pataky Attila jogi úton akarta az alkotást letiltatni, mert úgy vélte, az előnytelen színben tünteti őt fel, a bemutatóra ezért csak 1985-ben került sor. Almási Tamás 1987 és 1998 között készítette a magyar dokumentumfilmezés egyik legnagyobb vállalkozását, nyolc részből álló ózdi sorozatát. Az egész estés művek munkások és vezetők személyes sorsát követve, az Ózdi Kohászati Művek agóniáján keresztül dokumentálják a rendszerváltás időszakát.
Az Ítéletlenül (1991) című filmben az ötvenes években a kistarcsai internálótáborban ítélet nélkül évekig fogva tartott asszonyokat csaknem négy évtized múltán szembesítette egykori börtönőrükkel. A Kitüntetetten (2001) annak a ruhagyári szocialista brigádnak a munkásnőiről szól, akik 1978-ban utolsóként kaptak kollektív Kossuth-díjat. A Valahol otthon lenni című háromrészes tévésorozatában (2003) és ennek filmváltozatában (2004) azoknak a határon túli magyaroknak a sorsát mutatta be, akik 1980 és 1990 között települtek át Magyarországra. 2006-ban folytatta az ózdi sorozatot – A mi kis Európánk a magára hagyott várost az EU-csatlakozás idején örökítette meg, reményeivel és kételyeivel.
A történelmi és politikai érzékenységű dokumentumfilmek mellett magánéleti témákról is készített filmeket. A szerelem első hallásra (1999) egy vesebeteg vak férfi és egy látó nő szerelmének története. Az egy szívátültetésre váró férfi megrendítő történetét bemutató Szívügyemet (1996) a futball Európa Liga döntőjével egy időben vetítették a televízióban, mégis százezerrel többen nézték, mint a focimeccset. Három és fél évig rögzítette öt házaspár gyermekért folytatott küzdelmét, a mesterséges megtermékenyítéssel járó kálváriáját: a Sejtjeinkből ötrészes tévésorozatot (2001) és egy egész estés filmváltozatot (2002) is készített.
2008-ban mutatták be második nagyjátékfilmjét, a Halász Margit novellája alapján készült Márió, a varázsló című magyar-olasz filmdrámát. A rendszerváltást követő években, egy kis kelet-magyarországi faluban játszódó történet női főszereplője Nyakó Júlia, Máriót, az olasz vállalkozót Franco Nero alakítja. A 2009-ben bemutatott, csaknem kétórás Puskás Hungary a legendás labdarúgó életét követi nyomon gyermekkorától egészen edzői időszakáig. Tititá című alkotása 2015-ben megkapta a szarajevói filmfesztivál dokumentumfilmes mezőnyében a nemzetközi zsűri különdíját – az alkotás egy szegény sorból kitörni próbáló gitáros roma fiúról szól, aki felvételt nyer a Snétberger Zenei Tehetség Központba. Folyékony arany című 2019-es dokumentumfilmje a tokaji aszú készítésének szépségeit és nehézségeit mutatja be a borvidék három emblematikus borászának részvételével, ez az első borról szóló magyar film. Nemrégiben fejezte be Ónody, a hatvanas évek császára című filmjét, amely egy rendkívül magasra jutott, majd kirakatperben félreállított vendéglátó-ipari vezető sorsán keresztül mutatja be az akkori közállapotokat.
Almási Tamás negyvennél több filmet készített, ezek közül több alkotásban nemcsak rendezőként, hanem operatőrként, forgatókönyvíróként vagy akár producerként is részt vett, műveit több mint 40 országban láthatták a nézők.
Dokumentumfilmjeivel számos díjat nyert: hat alkalommal vehette át a Magyar Filmszemle dokumentumfilm-fődíját (1993, 1998, 2000, 2002, 2003, 2010), ötször kapta meg a Magyar Filmkritikusok Díját (1993, 1997, 1999, 2003, 2010). 1995-ben Balázs Béla-díjat, 1998-ban Magyar Művészetért díjat és Bezerédj-díjat, 1999-ben Pulitzer-emlékdíjat kapott. 2002-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2005-ben Érdemes Művész címmel tüntették ki. 2010-ben maradandó értékű dokumentum- és játékfilmjeiért Kossuth-díjat kapott, 2022-ben megkapta a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál életműdíját.
Nyitókép: Almási Tamás rendező a Hogy volt!? című tv-műsor felvételén, az MTVA Kunigunda utcai gyártóbázisának 7-es stúdiójában 2015. január 28-án. Fotó: Zih Zsolt / MTVA
