New York felhőkarcolóit vagy az Eiffel-tornyot lepik be az eladhatatlan fast fashion ruhák és az elektronikai eszközök. Mindezek előzményfilmje Godfrey Reggio 1982-es vizuális költeménye, a Koyaanisqatsi – Kizökkent világ lehet, melynek Philip Glass szerezte a zenéjét, és a modern világunk és a természet drámai ütközéseit tárja fel. A Vedd meg most: A shopping-összeesküvés alkotói közel sem ilyen lírai módon, ezekre a lírai snittekre utalva afféle AI-giccset készítettek, de ezzel most nem is foglalkozunk, mert ez nem egy szerzői film a felhők vonulásáról vagy a csúcsforgalomban álló autók pirosan izzó lámpafényeiről.
A filmben elhangzik: a tervezett elavulás a sikeres üzlet egyik sarokköve, legyen az nyomtató, laptop, elektromos fogkefe vagy akár egy villanykörte. Ugyanis a nagy tech cégek úgy alkotják meg a készülékeiket, hogy azok ne legyenek javíthatók, és ezáltal újabb fogyasztásra ösztönözzenek minket. És tényleg: az IPhone-okba olyan csavarokat raktak, hogy ne tudjuk hagyományosan szétszedni, azaz, hogy ne férjünk hozzá a hardwerhez. Talán ezzel függ össze, hogy naponta 13 millió telefont dobnak ki, melyek nagy része javítható lenne. Amióta az Amazon szabadalmaztatta az egykattintós vásárlást, és minden márka értékesítési felületének vannak úgynevezett felhasználóiélmény-tervezői, mindenki csak vásárol és vásárol, olyan dolgokat is, amelyekre nincs is szüksége.
A termékeket néhány óra, esetleg néhány nap múlva kiszállítják, vagy a munkahelyünkre, vagy az otthonunkba. Ahogy a politikai kampányok során adatokat gyűjtenek rólunk, hogy személyre szabott agymosást kapjunk, úgy a vásárlásainkat is személyre szabottan targetálják. Még azt is kikutatják, hogy az adott vásárlónak milyen színben hozzák azt a kis flekket, amelyen a SALE felirat olvasható. Nincs mese, még a vásárlási felületek színkombinációi is kutatott színek. Mára már egy olyan generáció lépett be az Amazon közösségébe, amelyik a kicsomizom YouTube-videókat nézte a Peppa malac helyett.
Ezekben a videókban a gyerek influenszerek úgy bontják ki a becsomagolt árut, hogy az örömben a videót néző gyerek is részesüljön. És hogy mi lesz a fölöslegesen megvett termékekkel? Már senkit nem érdekel, legkevésbé a gyártókat, akik azt mondják: az már nem az ő felelősségük. Őket csak az érdekli, hogy újabb és újabb technikákat találjanak ki a motiváció állandó fenntartására. A fast fashion elterjedése arra kényszeríti a divatcégeket, hogy havonta jelentkezzenek új kollekciókkal. És akkor jöjjenek a számok, amelyekhez az AI demonstrációs videóköltemények készültek…
Maga a divatipar évente százmilliárd új ruhával áll elő… Csak a Gap évente 12 ezer új terméket gyárt, az online térben 190 ezer db ruhadarabot értékesítenek percenként. Tényleg sokkoló, amikor megtudjuk: az Amazonnak visszaküldött több százezer terméket egyszerűen megsemmisítik, nehogy a márka a szegényekhez kerüljön, ezzel gyengítve az adott brandet. Biztosan részt vettünk már olyan baráti beszélgetésekben, amikor valaki ezeket az összefüggéseket taglalta, és más azt mondta rá: oké, innen már csak egy lépés, hogy laposföld-hívő légy.
Miközben – tegyük hozzá – az újrahasznosítást jelképező ikonok is hazugságok, hiszen a műanyagok legnagyobb részét nem hasznosítják újra, hanem elégetik, nemcsak a földet, az erdőket szennyezve ezzel, hanem a levegőt is. Nem kell hogy kiugorjon a Greenpeace-es esőkabátunk alól egy kis Greta Thunberg, hogy kiakadhatunk az információn: globális szinten a műanyagnak csak tíz százalékát hasznosítjuk újra. Persze ez a Netflix-műsor nem egy tudományos adás, talán nem tíz százalék ez, hanem mondjuk húsz vagy harminc, de ha csak féligazság a dolog, az is meghökkentő.
A leghatásosabbak azok a kijelentések, amelyeket dokumentáltak is. Amikor a szerkesztők nyomkövetőket tettek a leadott rossz LCD-tévébe, amelyekről úgy tudták az egykori vásárlók, hogy azokat környezetkímélő módon újrahasznosítják. Nos, ezek az elektronikai hulladékok nyugat-európai kikötőkből konténerekben szállítva végül Thaiföldön kötöttek ki, ott verték szét azokat, miközben nem tartottak be semmiféle munkavédelmi szabályt, mert azokban a falvakban nem is hallottak egészségvédelemről.
Már csak az a kérdés, hogy maga a Netfilx, ahol ez az elgondolkodtató műsor megtekinthető, felelős-e azért, hogy a gyerekműsoraiknak köszönhetően (például Gaby babaháza) a nyolcéves kislányoknak elveszik a kislánykorukat, és mini tinikké varázsolják őket. Olyanokká, akik éppenséggel vásárolni akarnak. Akár az Amazonon, akár a legközelebbi plázában.
