A 2004-ben útjára indított, idén már a 18. alkalommal megrendezett acélos, fémes alkotóműhely az elmúlt évek alatt több mint száz művésznek adott lehetőséget a művészi energiák felszabadítására, a kísérletezésre, az ipari hátterű alkotásra. A KASZ+ legnagyobb érdeme, hogy az alkotók ipari eszközökkel, gyárak segítségével, mérnöki asszisztencia mellett hozhatják létre műveiket. Ehhez a hátteret a kecskeméti KÉSZ-csoport ipari parkja adja. A szimpozion folyamatos fejlődését mutatja, hogy már nemcsak acélból, de rozsdamentes anyagokból, alumíniumból és úgynevezett fémkompozit lemezekből is születnek művek, ez pedig még nagyobb teret enged a művészi kibontakozásnak.
Az idei téma az átjárás volt. Ahogy Árvai István, az eseményt szervező K-ARTS Művészeti Alapítvány művészeti vezetője elmondta: „A képzőművészet különféle ágazatainak képviselői voltak az alkotóink idén, így a szobrászok mellett festőművészek, grafikusművész, báb- és díszlettervező, sőt még építőművész is. A szimpozion lehetővé tette a különböző művészek közti együttműködést, ilyenformán az átjárást a különféle leképezési ágak közt. Nemcsak a szellemiségben, a módszertanban, de az alkalmazható technológiákban is válogathattak, próbálkozhattak, társítottak össze eddig talán szokatlan technikai megoldásokat, anyagokat, átléphettek eddigi szakmai rutinokat.”
Bár az acélt meglehetősen férfias anyagnak gondolhatjuk, idén a nyolc alkotó közül négy nő volt. Árvai rámutatott: mindig is arra törekedtek, hogy hölgyek is legyenek az alkotók közt, ahogy idősebb, tapasztalt és fiatal, pályakezdő, illetve a lehetőségek szerint külföldi művészeket is meghívtak, hogy részesei legyenek a csapatnak.
„Talán meglepő, de mégis nagyon népszerű a hölgyalkotók körében a rideg acél, a fémes műfaj. Nagyon sok neves kortárs alkotónk van, akik nagyot alkottak, alkotnak vasban, vasból: Zsemlye Ildikó, Péter Ágnes, Rabóczky Judit, Gergely Réka, Demcsák Dóra Vanda, Erős Apolka, Szirmai Nóra, Barabás Zsófi és még mások. Természetesen ebben a kecskeméti alkotóműhelyünknek is van szerepe, sokakat sikerült ferrumhatás alá helyeznünk ebben az ipari munka- és élménytérben.”
Az elkészült alkotásokat független szakértőkkel zsűriztetik, idén az OMSZI Nonprofit Kft. szakvéleményét várják. Az így születendő értékítéletek a művészek számára is jó visszacsatolást adnak az elvégzett munkájukról, egyben támpontokat, ajánlásokat is adnak a következő alkotásaikhoz. Az idei műtárgyak közül néhány a K-ARTS Művészeti Alapítvány gyűjteményét gazdagítja majd, amely jelenleg közel ötszáz műből áll, közülük jó pár több tonnás darab. A művészek a további friss műveiket saját tárlataikon tudják majd bemutatni.
A KASZ+ 2021 összegző kiállítása szeptember 25-ig tekinthető meg ingyenesen, naponta 8 és 17 óra között, hétvégén is, az IQ Kecskemét Kft. mélygarázsában.
Becskei Andor szobrászművész
„Szobrászként foglalkoztat, miként lehet jelen a természetesség egy indusztriális környezetben és ipari alapanyagokból létrehozott, művi, precízen megmunkált tárgyban. Ennek nyomán munkáim többségét erős kettősség jellemzi. Az acél ridegségét feloldja egy organikus forma, folyamat vagy komponens. A természetben megtalálható, ismerős motívumokat átértelmezem, ezek határozzák meg az aktuális irányt.”
Dobó Bianka grafikusművész
„Amikor már nem ott élünk, ahol felnőttünk, az otthon fogalma átalakul. Az én esetemben Szegedről költöztem Budapestre, bár Budapesten élek és dolgozom, mégis Szegedet is otthonomnak érzem. Egy korábbi akril, vászon, hímzés sorozatomban a szegedi Bartók téri játszótér ma már nem létező gyermekjátékait, mászókáit ábrázolom a környezetükből kiemelve. A KASZ művésztelepén készített hímzett acél sorozat ugyanúgy a játszótéri játékok témakörével foglalkozik. Ebben a sorozatban a kivágott acéllemezek sziluettjei a városi környezetet szimbolizálják. A pácolás és rozsdásítás következtében lemezenként eltérő faktúrák jöttek létre. Itt külön izgalmasnak tartom az anyag kiszámíthatatlan viselkedését. A tájhatás a legtöbb estben elég kipusztult lett az elhagyatott játékokkal. A magány feldolgozása nekem is fontos. Az elmúlt másfél év elég mély nyomot hagyott mindenkiben. Az egyedüllét érzése még erősebb, ha ezt egy másik országban, egy számára új környezetben kell megélnie az embernek.”
Gyurkovics Mihály szobrászművész
„Az egyetemi évek elején kezdődött komolyabb vonzalmam a statika iránt. Érdekeltek az erőrendszerek tulajdonságai és a nyugalomban lévő szerkezetek erőviszonyai. A célom, hogy a különböző formai szabályszerűségeket matematikailag a legegyszerűbb módon tudjam megérteni, és erre építsem a későbbi útkereséseket. Hogy a kreatív megoldásokkal egyben értékeket is teremtsek. Segítségül szoktam hívni a digitális tervezést. A 3D-modellek és -látványtervek készítése mellett előtervezésnél használom a CAD alapú tervező szoftvereket, amivel digitálisan kiszerkesztett biomorf és szabályos geometrikus kompozíciókat tervezek. Ezzel a megoldással is tudom ellenőrizni a tervezett műalkotás kivitelezhetőségét. A sikeres tervezést követi a kompozíció elemeinek gépi fabrikálása, amit végül magam rakok össze, és az egyes elemekből ezáltal létrejön a végső forma.”
Horváth Ágnes képzőművész
„A képzőművészet a világhoz kapcsolódásom szabad módja. A világot szélsőségek, ellentétek dinamikus egyensúlyának, végletek arányjátékának tartom. Művészeti munkámat a diverzitás jellemzi mind az anyaghasználat és az eljárások, mind a témafelvetések terén.”
Pál Katja (SLO) képzőművész
„Munkaterv nélkül érkeztem a művésztelepre, mivel egyrészt nem volt előzetes tudásom a helyszínről, ahova indulok, és valahogy az ötlet, hogy folytassam azt, amin általában dolgozom, nem izgatott. A meglepetés és a vizuális benyomás így egészen lehengerlő volt. A végén két különböző kísérletsorozatot hoztam létre. Az egyik a hajtogatott elemet tárja fel, a másik hálókkal és mintákkal dolgozik, semleges alapon, miközben hű maradtam a minimál geometriai kompozíciókhoz. Ezeket a munkákat inkább makettnek és egy új sorozat kiindulópontjának tekintem.”
Majoros Gyula képzőművész
„A szobraimhoz: az elmúlt időszak formai és tematika nyelvezetének folytatása. Formai megoldások: stilizált, kontúros formák létrehozása, ezeket az acél remekül tudja közvetíteni, hagyom érvényesülni a különböző szelvények, lemezek feszes felületi és szerkezeti hatásait. Tematika: hétköznapi tárgyak stilizált megjelenítése, ezek oly módon összekapcsolása, hogy apró történeteket, személyes élményeket, gondolatokat közvetítsenek.”
Parizán Mihály szobrászművész
„Művészetem eddig két irányvonalon mozgott. Az egyik a még egyetemi éveim alatt létrehozott ready-made alkotások, melyek többnyire tematikus kiállításokra készültek. A másik, mely talán sokkal közelebb áll a szívemhez, egy konstruktív, absztrakt, geometrikus formákat tartalmazó stílus. Szobraim témáját általában fizikai jelenségek adják. Az általam ábrázolt fizikai jelenségek ugyanúgy történhetnek meg kicsiben és nagy méretben, például ütközés, robbanás. Egy fizikai történés egyetlen pillanatát ragadom ki és ábrázolom absztrakt, geometrikus formában. Célom, hogy ez a kiragadott pillanat tudja jelenteni az egész folyamatot, és az azt megelőző, illetve azt követő állapotot is. Például ha valaminek a szétrobbanását ábrázolom, akkor az általam megformázott pillanat nemcsak a robbanást idézi meg, hanem mindazt, ami a robbanáskor elpusztult és mindazt, amivé majd azt követően alakulni fog. Szobraim megtervezésekor kiemelt figyelmet fordítok a tér használatára, alakítására. Igyekszem úgy kialakítani a formákat, hogy azok az ábrázolt fizikai történés keltette hiányokat is kifejezzék.”
Péntek Brigitta festőművész
„A festészet és a vívás komplementer viselkedés: közege a magány, viselkedése a koncentráció, célja a megvalósítás. Egy storyboard rajzolása közben a képek sorozatából kiragadott kép önmagában kezdett számomra érdekessé válni. A figurákat leválasztottam eredeti környezetükről. Immáron egy új térben, önálló tárgyakként állnak. A kivágott képek reliefszerű hatást keltenek, átmenetet képezve a sík és a tér között.”
A nyitóképen Parizán Mihály: Füstbe ment terv. Fotók: Beliczay László
