Ez a 15 ezer családfő a sok százezer trianoni menekültnek csak töredéke, de fontos lépés a történeti múlt megismerésében.
A kereshető lista hivatalos összeírások, a Magyar Országos Levéltárban őrzött MÁV-iratanyagban lévő dokumentumok, egyéb levéltári anyagok, a helyi sajtó, valamint a menekültek érkezését 1920-1921-ben dokumentáló Erdélyi Hírek című lap alapján állította össze a szerző és a kutatók. Ez a 15 ezer ember a sok százezer trianoni menekültnek ugyan csak töredéke, de fontos lépés a múlt megismerésében.
A 400-420 ezer menekültet legtöbbször tömegszállásokon, barakkokban, iskolákban, kaszárnyákban szállásolták el, majd a húszas évektől Budapesten, valamint vidéki nagyvárosokban új lakótelepek épültek számukra, mint például a budapesti Pongrác- vagy a miskolci Vay-telepen. A korban és azóta is sokszor használták rájuk a ?vagonlakó" elnevezést, pedig csak töredékük, mintegy 12-14 százalékuk lakott hosszabb ideig a rendező pályaudvarok és a budapesti vagy vidéki vasútállomások vágányaira félretolt kocsikban.
A csoportról nem készült eddig mindenre kiterjedő társadalomtörténeti vizsgálat, de a most fellelhető iratok alapján többségük állami, vármegyei, városi tisztviselő vagy állami vállalat alkalmazottja volt, akinek el kellett hagynia a szomszédos országokhoz csatolt területeket. A listában feltűnő az olyan települések súlya, amelyek fontos vasúti vagy közlekedési csomópontok voltak, mint például az erdélyi Piski vagy a felvidéki Zsolna.
A hivatalos statisztika mintegy 350 ezer főt tart nyilván menekültként, akiknek csaknem 60 százaléka Erdélyből és Kelet-Magyarországról települt át a trianoni országba. A most közölt adatbázisban az első érkezőt 1918 elején regisztrálták, az utolsót 1928-ban, legtöbbjük 1920 vége előtt érkezett, amikor a magyar kormány drasztikusan megszigorította a visszaköltözés feltételeit, de szórványosan, egyre csökkenő számban a húszas évek folyamán folyamatosan érkeztek még visszatelepített csoportok.
A rendelkezésre álló nevek és a szaporodó internetes adatbázisok segítségével számos családi történetet is ki lehet bontani az adatokból, hiszen az adatbázisban felbukkan például László Gyula régészprofesszor és családja, Emőd Tamás költő vagy Csanády György, a Székely himnusz alkotójának édesapja, Csanády Zalán székelyudvarhelyi bíró is.
A keresőbe nemcsak neveket, névtöredékeket, hanem foglalkozásokat is be lehet írni, valamint a keresési kritériumokat rendezni is lehet. Csoportosítani lehet továbbá a távozás és az érkezés helye szerint is az egyéneket, de ha név alapján kíváncsi valaki egy adott személyre, érdemes több névalakkal, például Szűcs, Szűts vagy Szüts is próbálkozni, mert a vasútállomásokon, határátkelőhelyeken vélhetően bemondás alapján, kézzel írt listákkal láthatóan nehezen boldogultak feldolgozóik és a keresztnevek sem mindig stimmelnek. Előfordulhat az is, hogy valakit, valakiket többször is regisztráltak, esetleg eltérő helyeken. Ennek oka lehetett a korabeli kaotikus viszonyokon túl az is, hogy egyszer regisztrálták az érkezőket, amint magyar fennhatóságú területre léptek, majd még egyszer a Budapestre való érkezésükkor.
Az adatbázis ezen az oldalon érhető el.
