A 16. században a prágai gettóban Júda Lőw rabbi a legenda szerint egy hatalmas Gólemet alkotott, hogy megvédje népét. Különféle történetek keringenek arról, mi történt azután, hogy az immár lélekkel is bíró agyagbábu beteljesítette küldetését, de ezek mindegyikében közös, hogy a teremtmény fellázadt alkotója ellen, aki csak csellel tudta megsemmisíteni. Ennek a rabbinak egyik leszármazottja a családi hagyomány szerint Thury Levente, az 1941-ben Budapesten született szobrász és keramikus, aki továbbvitte a családi tradíciót, és életműve jelentős részében gólemeket alkotott.
Thury Levente munkásságában kezdettől fogva végigkövethető a gólemalkotás vágya. Már a családi hagyomány megismerése előtt is emberalakokkal, arcokkal, szemekkel díszítette kerámiáit. Az Iparművészeti Főiskola elvégzése (1965) után készült funkcionális tárgyain, edényein tűnnek fel először arcok és apró emberi figurák. A Panelházak panelkái (1978) sorozat mázas kerámiáinak emberkéi esztétikumot és derűt kölcsönöznek minden olyan helyszínnek, ahol feltűnnek.
A nyolcvanas évektől a funkcionális kerámiát hátrahagyva a gólemmítosz került Thury Levente munkásságának és gondolkodásának középpontjába, ekkortól nevezte magát gólemkészítőnek. A prágai zsidó hagyomány nyomán az emberalakoknak mindig valamiféle lelkiséget kölcsönzött, ezzel fejezte ki mindazt, amit számára az agyagból való teremtés misztikuma és a lélekátadás gesztusa jelentett.
Thury kezdetben egészen apró gólemeket készített. Később ezek egyre növekedtek, végül emberméretűvé váltak, több művét „életre is keltette” a beléjük épített mechanika révén. A kinetikus szobrok így az élet jeleit, a dinamikát is képesek voltak felmutatni.
Az emberméretű gólemek, miután teljesítették küldetésüket, a készítő keze alatt darabokra hullottak, széttöredeztek. A szobortöredékeket különféle textíliákkal, talált tárgyakkal, pénzérmékkel egészítette ki, hangsúlyozva azok életszerűségét. A ruhadarabok önálló, emberszerű lényekké teszik a gólemeket, így azok töredékességükben teljesednek ki, kelnek életre. Az irodalmi idézetekkel, textustöredékekkel pedig beszélő, gondolkodó lényekké válnak.
A Fazakas Réka által rendezett emlékkiállítás 2022. január 16-ig látogatható a Műcsarnokban.
