Sírból lett nekropolisz
A katedrális azon a helyen található, ahol feltételezések szerint Párizsi Szent Dénest, a város első püspökét – miután a rómaiak a Montmartre dombján két társával együtt lefejeztek – eltemették. A legenda szerint a kivégzés helyszínétől négy mérföldre, Catulliacus településig hurcolták a testét. Sírja helyén 475 körül Szent Genovéva templomot állíttatott, majd fokozatosan hatalmas nekropolisz fejlesztése kezdődött meg, ami a 6–7. században a templom kibővítéséhez vezetett.
A bencés kolostor
Az apátsági templomot a meroving időkben még bazilikának nevezték. (A 4. századtól kezdve azokat az épületeket hívták bazilikának, amelyek alaprajza megegyezett azokkal a háromhajós római polgári épületekével, amelyek kereskedelmi és igazságszolgáltatási célt szolgáltak. A bazilikákat gyakran a városon kívül és egy szent sírja fölé emelték, emiatt nagy zarándoklatok helyszínei voltak, és nagyban hozzájárultak a környék infrastrukturális és gazdasági fejlődéséhez.) A templom 1966-ban kapta meg a katedrális rangot.
I. Dagobert frank király bencés kolostorrá alakította az épületet, és a templom körül hamarosan több mint ötszáz szerzetesből álló közösség élt. Az épületben új, márvánnyal, arannyal és drágakövekkel díszített szentélyt építettek a szent földi maradványainak méltó elhelyezésére.
A korai gótika megszületésének színhelye
Az apátság fontos épület volt, ám a 12. században már nem tudta fogadni az egyre növekvő zarándoktömeget: fel kellett újítani, ki kellett bővíteni. A munkára örömmel jelentkezett Suger apát (Suger de Saint-Denis), a király tanácsadója. Mivel úgy gondolták, hogy az eredeti struktúrát maga Krisztus szentelte fel, a régi szerkezethez nem akartak hozzányúlni, csak a rekonstrukciójára és bővítésére vállalkoztak.
Elsőként a nyugati homlokzatot építették újjá: Suger lebontatta a régi karoling homlokzatot, a hajót kibővíttette, és három kápolnát emelt a belső térbe. A három bejáratot oszlopok választották el egymástól, a vízszintes osztások pedig egyértelműen kijelölték a formát.
Az építkezés e része 1140-re fejeződött be. Ekkor a templom keleti végét és az oltárt kezdték el felújítani. A tömzsi, súlyos falakat az apszisban és a kerengőben karcsú oszlopokkal könnyítették ki, így a templom e része fénnyel telt meg. Óriási kihívás volt a szerkezetet úgy átalakítani, hogy több embert tudjon befogadni, és hogy az egész struktúra ki legyen könnyítve. Az építészek olyan elemekre támaszkodtak, amiket már használtak a román építészetben, a boltozatot azonban hegyes boltívekkel támasztották alá, ezek pedig nagyobb ablakok beillesztését, valamint a belső falak elhagyását tették lehetővé. Ez volt az első alkalom, hogy ezeket a jellemzőket együttesen alkalmazták. Az új stílus radikálisan eltért a román építészettől: a szerkezet könnyedsége és az ablakok szokatlanul nagy mérete itt érhető először tetten. Így született meg a korai gótika.
A totális látvány kialakítása
Suger 1151-ben meghalt, de akkorra még nem fejeződött be a teljes felújítás. A keleti és a nyugati oldal közé beszorított karoling hajó még a sötét román stílus jegyeit viselte. A felújítás során ezt is az akkor divatos rayon gótikus stílusban alakították át. A falakat ólomüveg ablakokkal törték meg, már nemcsak a kerengő, hanem a trifórium szintjén is. A homlokzatokra két, 12 méteres rózsaablak került.
A háborúk megviselték az épületet
A székesegyház kétszer is nagy károkat szenvedett: a százéves, majd a vallási háború során. Az újjáépítések egyre inkább azt a célt szolgálták, hogy az aktuális uralkodók később méltó helyen nyugodhassanak. A francia forradalom alatt a templomot gabona és liszt tárolására használták, kincseit több alkalommal kifosztották. 1792-ben lebontották a középkori szerzetesi épületek maradványait, 1794-ben pedig puskagolyók gyártásához használták fel a tetők ólomelemeit. Mivel Napóleon is ezt a templomot jelölte ki temetkezési helyéül, az ő idejében három kápolnával bővült a székesegyház. Bukása után azonban nem kerülhettek ide földi maradványai, ezért a Saint-Denis katedrális utolsó sírja XVIII. Lajosé lett. 42 király, 32 királynő, 63 herceg és hercegné, valamint a királyság tíz további embere nyugszik a templom falai között.
A háború okozta károkat 1813-ban kezdték el helyreállítani. 1837-ben az egyik toronyba belecsapott a villám, és összeomlott. Az akkori építész új tornyot építtetett, ám mivel nem értette a gótikus szerkezet alapelveit, 1845-ben az is összedőlt. Ezután Eugène Viollet-le-Duc vette át az építkezést, aki a belső részek újjárendezésére és a sírok helyreállítására koncentrált. 2016-ban tervbe vették a hiányzó torony rekonstruálását, ám a munka 2021 tavaszáig nem kezdődött el.
A katedrális karaktere
A templom nyugati frontja háromosztatú, és minden résznek saját bejárata van. A 34 méter széles homlokzat szimmetrikusságát az északi torony hiánya töri meg. A homlokzatot eredetileg oszlopsorral díszítették – az oszlopok az Ószövetség királyait és királynőit szimbolizálták. Ezeket azonban 1771-ben eltávolították, illetve a francia forradalom alatt több darab meg is semmisült. A bronzajtók az eredeti jeleneteket hűen reprodukálják, így Krisztus szenvedését és feltámadását lehet végigkövetni rajtuk. A homlokzat rózsaablaka egy négyzet alakú keretben pihen, feltehetően ez volt az első ilyen megoldás, amit aztán több katedrális építésénél lekövettek.
Bent egészen elképesztő fények világítják meg a tereket, a csúcsíves boltozat pedig automatikusan felfelé vonzza a tekintetet. Elegancia és pompa uralkodik a terekben, miközben a rengeteg sír és kripta miatt megérezzük a történelem ránk nehezedő súlyát is. A Saint Denis katedrális tulajdonképpen szobrászati múzeum is, mivel a több mint 70 fekvő reneszánsz szobrot és monumentális sírt tartalmazó bazilika falai között a legnagyobb 12. és 16. század közötti temetkezési szoborgyűjtemény található.
A katedrális ablakai
A székesegyház keleti oldalát is érdemes alaposan megszemlélni, a magas támpillérekkel megtámasztott szerkezet óriási rózsaablaka egészen páratlan látványt nyújt.
A 12. századi eredeti ablakokból ma már csak öt látható, amelyeket 1997-ben restauráltak. Ezek karbantartásása Suger ólomüveg készítő mestert alkalmazott, ami szintén jelzi, hogy milyen fontosságot tulajdonítottak ezeknek a fényfalaknak.
Az ablakok témái gazdagok, összetettek, és alapvetően a művelt szerzetesek számára készültek. A 12. századi nyugati homlokzat fő témái az Ószövetség és az Újszövetség jeleneteit tartalmazzák. A központi kápolna ablaka Jessze fáját tartalmazza, ami Suger számára az ideális királyság szimbólumát jelentette.
Az épület felső részén található ólomüveg ablakokat a 19. században készítették François Debret és Viollet-le-Duc megbízásából. A felső ablakok középkori ólomüvegét a forradalom idején megsemmisítették, az ólmot puskagolyók gyártására használták. Az oltár felső részén az ablakok Saint Denis legendáját és a bazilika történetének legfontosabb epizódjait mesélik el. A hajóban a királyok és királynők hosszú galériája két hatalmas rózsaablakban végződik. A déli rózsa több mint 14 méter átmérőjű, ez szolgált mintaként a párizsi Notre Dame ablakához is. A fénykerék központi alakja Jézus, körülötte az angyalokat látjuk, valamint a Nap járását jelképező 12 zodiákus jegyet, illetve az év során végzett 24 mezőgazdasági feladatot.
