A múzeumpalota környéke rendezetlen állapotában is alkalmas volt arra, hogy népgyűlések színhelye legyen, annál is inkább, mivel egyébként kevés ilyen adottságú helyszíne volt a korabeli Pestnek.
Kézenfekvő volt, hogy 1848. március 15-én itt gyűljön össze a nép a szónoklatok meghallgatására. A legenda szerint Petőfi itt is elszavalta a Nemzeti dalt, amelyről még a múzeum mellvédjén található emléktábla is tudósít. A történelmi tény azonban az, hogy Petőfi verse nem ekkor és itt hagzott el, csupán szónoklatok voltak el ezen az eseményen.
1848-ban még több más, kisebb-nagyobb forradalmi gyűlésnek is helyet adott a múzeum előtti tér. Később itt tartották hadgyakorlataikat a nemzetőrök, felvonulási, sőt még kivégzési helyszín is volt a múzeum kertje. Rendes kerítése csak a mai Múzeum körúti vonalban volt, 1865-ig a másik három oldalon deszkapalánkkal jelölték ki a kert határait.
1848-ban Muszely Károly pesti műkertész nyújtott be egy tervet a múzeum körüli terület parkosítására, a kérdést azonban a forradalom és szabadságharc miatt egy ideig félretették. Kubinyi Ágoston főigazgató jótékonysági gyűjtést és hangverseny-sorozatot szervezett, amelynek köszönhetően 1855-re Petz Ármin tervei alapján elkészült az angolpark és a Wagner János tervezte "kertészház" is.
1880-ban kiszélesítették a Múzeum körutat, ekkor alakult ki a kert mai területe is, ami a 20. század közepéig a pesti belváros egy fontos pihenőhelye volt.
A második világháborúban a kert is csatatérré változott, a pusztítás nyomai csak az 1952-es rekonstrukció során tűntek el. A kert 2018-ig jellemző arculata az 1970-es években alakult ki. Tavaly pedig elkezdődött egy nagyszabású, 21. századi rekonstrukció, amely során visszaállították a kert történeti hitelességű arcát és korszerű, többfunkciós zöldfelületté alakították a Múzeumkertet.
A Múzeumkert szobrai is elfoglalták eredeti helyüket. Ennek megfelelően a mellvédek mellé kerültek Istók János Széchényi Ferencet ábrázoló, valamint Vay Miklós Berzsenyi Dánielt megörökítő szobrai. Széchényi ugyan meghagyta végrendeletében, hogy halála után se készüljön róla ábrázolás, azonban ezt már gyermekei sem tartották tiszteletben, és Johan Enderrel megfestették apjuk képmását, amely az 1902-ben felavatott szobor mintaképe volt. A Múzeumkert legkorábbi szobra egyébként a Berzsenyit ábrázoló mű, amely minden ünnepség nélkül, szinte titokban került a helyére 1860-ban.
Szintén igen szerény körülmények között állították fel Kazinczy Ferenc mellszobrát is, amelyet ugyancsak Váy Miklós mintázott. Kazinczy mellszobrát követi a Herman Ottó emlékét őrző, durván faragott, nyers mészkőtömb, amelyből Herman arcának képmása tűnik elő. A II. világháború végéig két pacsirta is szerepelt Horvay János 1930-ban leleplezett alkotásán, azonban ezek helyét 1950-ben galambok vették át.
Herman szobra előtt ezen a helyen állt a Zsolnay gyár kacsás kútja, amit elég sok kritika ért: sokan gondolták úgy, hogy színessége és díszessége folytán nem illik a klasszicizáló kertbe, így amikor elromlott, lekerült a múzeum pincéjébe. A Herman szobor azonban tartalmazza a korábbi kút vízellátó rendszerét, sokáig csobogott is belőle a víz egy madáritatóba.
A restaurálást követően a Forum Romanumról származó oszlop is visszakerül eredeti helyére. A három méter magas korinthoszi oszlop Róma városa ajándékaként került Magyarországra, 1929. május 18-án Alessandro Monti ezredes emlékére állították fel a Múzeumkertben. 1814-től kezdve egyébként több római kőemlék is látható volt a kertben, a Múzeum helyhiány miatt helyezte ezeket a szabadba, azonban sokan nem rendeltetésszerűen használták, így a mostani kertben nem lesz helye a szarkofágoknak.
Izgalmas szobor még az a latinbetűs sírkő is, amelyet Washington kőként is ismernek, és amely Kubinyi magánkertjéből került ide 1859-ben. A kövön a felirat alig olvasható, jelenleg is dolgoznak a megfejtésén. Kisfaludy Sándor szobrát is felújították, így izgalmas részletek váltak újra láthatóvá.
A kert hátsó részét általában a gyerekek használták labdázásra, ez volt a Muzi/cska. 1888-ban rendelet is született a játszótér kialakítására, bár nem tudni, hogy akkor végül létrejött-e. A felújítás befejeztével most lesz olyan rész, ami kifejezetten a gyermekek szórakoztatását szolgálja majd.
A Pollack Mihály utcai felőli kertrésznél található még Alessandro Monti és Visoczky szobra is, a Régészek emléke, valamint a Kertészház, amelynek felújítása jelenleg is zajlik, a tervek szerint kávézó vagy cukrászda lesz benne. Itt van Kisfaludy Károly szobra is, amit 1830-ban állítottak fel, azonban a jelenleg látható alkotásnál komplexebb műről volt szó: egy múzsa is tartozott hozzá, azonban az a rész jelenleg olyan rossz állapotban van, hogy kültéri felállítása már nem megoldható.
Az öntöttvasból készült Apolló szobor is visszakerült a kertbe, a Múzeum utcai felőli oldalra. Ez a másolata a Vatikánban őrzött és a hellenisztikus szobrászat egyik csúcsának tartott, XV. században előkerült alkotásnak. A szobrot Tömöri Anasztáz, a magyar tudományos és művészeti élet egyik nagylelkű mecénása végrendeletében hagyományozta a múzeumra.
A Múzeumkert központi helyén áll az Arany Jánosnak emléket állító, monumentális kompozíció, melyet 1893-ban avattak fel. A háromalakos szoborcsoportot Stróbl Alajos készítette, a haraszti mészkőből felépülő többlépcsős talapzatot Schickedanz Albert tervezte. Az emlékmű közepén kimagasló Arany János alakját a Toldi-trilógia hőse, Toldi Miklós és szerelme, Rozgonyi Piroska, illetve lent középen egy lanton álló, kiterjesztett szárnyú turulmadár övezi. Toldi mellett ott vannak bronzban megformázott attribútumai, a pajzs, a kard és a sisak is.
Fotó: Csákvári Zsigmond/kultura.hu
