 |
| A cseh Josef Spacek és Baráti Kristóf hegedűművész koncertje |
Hiszen mi marad meg többségünkben az ének-zene órákból? Egy hitevesztett tanárnő, aki próbálja lenyomni a torkunkon Mozart és Bach klasszikusait, mi pedig nem értjük, és unottan rágcsáljuk a ceruzánk végét heti 2x45 percig. Az idén tizedszerre megrendezett Kaposfest többek között ezt az attitűdöt hivatott megváltoztatni, ám kötelező jelleg helyett élményszerű, barátságos rávezetéssel.
 |
| Frankl Péter zongoraművész próbál |
Egy pár évvel ezelőtti beszélgetésünk során a fesztiváligazgató, Bolyki György már sikeresnek ítélte ezt a küldetést. Ahogy betolongtunk a Szivárvány Kultúrpalotába, egyértelműen látszott, hogy idén is fiatalok foglalták be az összes párnajegyet. Bár az átlagéletkor továbbra is 40 körüli, jó pár kamasz és kisgyerek ült a sorokban. ?Nem igaz, hogy nem érdekli a fiatalokat a műsor. Sosem volt még probléma velük, nem hangoskodnak, tényleg leköti őket a zene? ? mesélte György.
 |
| A holland Rosanne Philippens hegedűművész |
Mi Alexei Volodin és Edith Pena előadására érkeztünk meg, akik mihelyst zongorához értek, feszült figyelem követte minden egyes mozdulatukat. A program további részében felcsendültek még Bohuslav Martinů, Dmitrij Sosztakovics művei, utóbbit egy szenvedélyes arcú, mezítlábas fiatal lány hegedülte ? végig arra gondoltam, hogy akár a barátnőm is lehetne. Az esti köztudottan a ?nehezebb? szekció: itt már Schumann, Brahms és Dietrick művei elevenedtek meg, hegedű, zongora, cselló és brácsa váltották egymást.
 |
| A spanyol Uxía Martínez Botana nagybőgős |
Nem állítom, hogy a művek befogadása az első perctől kezdve könnyű. Nem. A másfél órás komolyzenei alkotások valódi kihívást jelentenek egy popkultúrán nevelkedett embernek, és elsőre kifejezetten fárasztóak ilyen mennyiségben. Ehhez a zenéhez folyamatos figyelem, türelem és elmélyülés szükséges, ám megéri a belefektetett energiát, és egyértelműen gazdagabb lesz az, aki időnként erre cseréli megszokott lemezeit.
És bár elsőre azt gondolnánk, ez a világ teljesen elhatárolódik az általam ismert, rockzenén nevelkedett zeneiségtől, a(z egyébként zenész) barátom érdekes összefüggésekre hívta fel a figyelmem. A koncert végére megértettem, miért hallgatott Freddie Mercury annyi klasszikust (és egyben felfedeztem annak nyomait a Queenben), de még azt is, hogy a metálzene egyes elemeit hogyan formálja mondjuk a hegedű vagy a brácsa.
 |
| Frankl Péter zongoraművész mesterkurzust tart |
A barátom arra is rávilágított, hogy ez a műfaj más típusú zenehallgatási szokást igényel. Brahms nem az a típusú zene, ami a háttérben üvölt a laptopról főzés közben, a verze és a refrén helyett pedig inkább történetet, dramaturgiát kell keresni a művekben. Ebben nem kis szerepe volt a hangszerek legmeglepőbb kombinációinak.
 |
| A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje a kaposvári református templomban |
?Idén nagyon széles a paletta a művekben és az előadói apparátusokban. Ez leginkább a hangszercsoportok összeállításában mutatkozik meg, egyre sokszínűbb a repertoárunk? ? árulta el Bolyki. Mint megtudhattam, az idei a fúvósok éve, ugyanis egyik korábbi fesztiválon sem volt jelen annyi közülük, mint idén. Részben ennek is köszönhető, hogy különösen elégedettek az idei évvel a szervezők.
 |
| Sheyla Bonnick énekesnő a Boney M együttes koncertjén |
Aki pedig a komolyzenei programok között lazítani akart egy kicsit, rengeteg lehetőség közül választhatott. A szervezők különösen nagy figyelmet fordítottak arra, hogy változatos, kellően minőségi, de egyben könnyen emészthető műsort állítsanak össze. A délelőtti és esti zenei szekciók között lovasíjász bemutatót, gasztronapot, sörkóstolót szerveztek, este csillagtúrát, stand-up bemutatót Bősze Ádámmal és Lackfi Jánossal. Utóbbi egyébként szinte már hazajár a Kaposfestre, az elmúlt években többször is színpadra lépett verseivel és egészestés műsoraival. Lackfi remekül reprezentálja azt, amit egyébként a koncertek közben is megfigyeltem: a magasművészet és a humor könnyedén megfér egymás mellett, és ízlésesen keverve remek elegyet alkothat.
Szóval, kedves húsz és harminc közötti kortársaim, ha rám hallgattok, évente legalább egy hétre érdemes kilépni a komfortzónából.
Takács Dalma
Fotók: MTI/Mohai Balázs
