Ahonnan Freddie Mercury is merített

A komolyzene olyan műfaj, amelyet a 60 év feletti, szigorúan értelmiségi körökhöz tartozó, szépirodalmon nevelkedett emberek hallgatnak – gondoltam én kamaszkoromban, és gondolja valószínűleg a legtöbb tizen- és huszonéves a mai napig. A Kaposfest ennek az ellenkezőjéről győzött meg.

A cseh Josef Spacek és Baráti Kristóf hegedűművész koncertje
Hiszen mi marad meg többségünkben az ének-zene órákból? Egy hitevesztett tanárnő, aki próbálja lenyomni a torkunkon Mozart és Bach klasszikusait, mi pedig nem értjük, és unottan rágcsáljuk a ceruzánk végét heti 2x45 percig. Az idén tizedszerre megrendezett Kaposfest többek között ezt az attitűdöt hivatott megváltoztatni, ám kötelező jelleg helyett élményszerű, barátságos rávezetéssel.
Frankl Péter zongoraművész próbál


Egy pár évvel ezelőtti beszélgetésünk során a fesztiváligazgató, Bolyki György már sikeresnek ítélte ezt a küldetést. Ahogy betolongtunk a Szivárvány Kultúrpalotába, egyértelműen látszott, hogy idén is fiatalok foglalták be az összes párnajegyet. Bár az átlagéletkor továbbra is 40 körüli, jó pár kamasz és kisgyerek ült a sorokban. „Nem igaz, hogy nem érdekli a fiatalokat a műsor. Sosem volt még probléma velük, nem hangoskodnak, tényleg leköti őket a zene” – mesélte György.

A holland Rosanne Philippens hegedűművész
Mi Alexei Volodin és Edith Pena előadására érkeztünk meg, akik mihelyst zongorához értek, feszült figyelem követte minden egyes mozdulatukat. A program további részében felcsendültek még Bohuslav Martinů, Dmitrij Sosztakovics művei, utóbbit egy szenvedélyes arcú, mezítlábas fiatal lány hegedülte ? végig arra gondoltam, hogy akár a barátnőm is lehetne. Az esti köztudottan a ?nehezebb? szekció: itt már Schumann, Brahms és Dietrick művei elevenedtek meg, hegedű, zongora, cselló és brácsa váltották egymást.
A spanyol Uxía Martínez Botana nagybőgős
Nem állítom, hogy a művek befogadása az első perctől kezdve könnyű. Nem. A másfél órás komolyzenei alkotások valódi kihívást jelentenek egy popkultúrán nevelkedett embernek, és elsőre kifejezetten fárasztóak ilyen mennyiségben. Ehhez a zenéhez folyamatos figyelem, türelem és elmélyülés szükséges, ám megéri a belefektetett energiát, és egyértelműen gazdagabb lesz az, aki időnként erre cseréli megszokott lemezeit.
És bár elsőre azt gondolnánk, ez a világ teljesen elhatárolódik az általam ismert, rockzenén nevelkedett zeneiségtől, a(z egyébként zenész) barátom érdekes összefüggésekre hívta fel a figyelmem. A koncert végére megértettem, miért hallgatott Freddie Mercury annyi klasszikust (és egyben felfedeztem annak nyomait a Queenben), de még azt is, hogy a metálzene egyes elemeit hogyan formálja mondjuk a hegedű vagy a brácsa.
Frankl Péter zongoraművész mesterkurzust tart

A barátom arra is rávilágított, hogy ez a műfaj más típusú zenehallgatási szokást igényel. Brahms nem az a típusú zene, ami a háttérben üvölt a laptopról főzés közben, a verze és a refrén helyett pedig inkább történetet, dramaturgiát kell keresni a művekben. Ebben nem kis szerepe volt a hangszerek legmeglepőbb kombinációinak.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje a kaposvári református templomban
?Idén nagyon széles a paletta a művekben és az előadói apparátusokban. Ez leginkább a hangszercsoportok összeállításában mutatkozik meg, egyre sokszínűbb a repertoárunk? ? árulta el Bolyki. Mint megtudhattam, az idei a fúvósok éve, ugyanis egyik korábbi fesztiválon sem volt jelen annyi közülük, mint idén. Részben ennek is köszönhető, hogy különösen elégedettek az idei évvel a szervezők.
Sheyla Bonnick énekesnő a Boney M együttes koncertjén

Aki pedig a komolyzenei programok között lazítani akart egy kicsit, rengeteg lehetőség közül választhatott. A szervezők különösen nagy figyelmet fordítottak arra, hogy változatos, kellően minőségi, de egyben könnyen emészthető műsort állítsanak össze. A délelőtti és esti zenei szekciók között lovasíjász bemutatót, gasztronapot, sörkóstolót szerveztek, este csillagtúrát, stand-up bemutatót Bősze Ádámmal és Lackfi Jánossal. Utóbbi egyébként szinte már hazajár a Kaposfestre, az elmúlt években többször is színpadra lépett verseivel és egészestés műsoraival. Lackfi remekül reprezentálja azt, amit egyébként a koncertek közben is megfigyeltem: a magasművészet és a humor könnyedén megfér egymás mellett, és ízlésesen keverve remek elegyet alkothat.

Szóval, kedves húsz és harminc közötti kortársaim, ha rám hallgattok, évente legalább egy hétre érdemes kilépni a komfortzónából.

Takács Dalma

Fotók: MTI/Mohai Balázs