A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Játszunk kiállítása ráébreszt minket arra, hogy az élet minden momentumában tetten érhető a játékosság. A XIX. Nemzet-közti Magyar Fotószalon díjnyertes műveiben elmélyedve tényleg azt látjuk, hogy játék az egész világ, és jó, hogy vannak olyan pillanatok az életben, amikor nem vesszük magunkat túlságosan komolyan.  

akarsz-e együtt a sötétbe menni

Van három olyan fotó ezen a kiállításon, ami számomra a játéknak az árnyékosabb oldalát is felvillantja. Amikor a játék tulajdonképpen arról szól, hogy vagyunk-e elég bátrak ahhoz, hogy belessünk a titkos alagútba, hogy beosonjunk a sötét, rejtélyekkel teli zugokba. Rajkai György Lábak című fotója például ezt a fajta lopakodást választja tárgyául. Alulnézetből figyeljük, amint egy rácsos szerkezeten sejtelmes, bizonytalan körvonalú lábnyomok haladnak át. Ebből a perspektívából az alakok elmosódnak, csak a talpuk az, aminek szilárd körvonala marad.

E kép mellett áll Ovi D. Pop Spinning című munkája, amelyben egy kisfiú egy mókuskerékben próbálja megtalálni az egyensúlyát. Az erős kontrasztok miatt viszont olyan érzésünk van, mintha ez a fekete alak egy alagút mélye felé haladna.

Ottné Németh Ilona Szépség és Szörnyeteg című munkája pedig sejtelmes atmoszférát teremt: két füstgomolyag játéka alkotja a kompozíciót.

Ovi D. Pop: Spinning

gyerekszívvel fontosnak látszani

Van jónéhány olyan kép, amelyik a gyermeki önfeledtséget ragadja meg. Koós László Önfeledt játéka egy fogócskát örökít meg, Nagy Sugár pedig azt a pillanatot kapta el, amint két gyerek egy óriás vízicsúszda tetején nekilendül. Fülöp Jenő Gyí te ne képén lovacskázó kicsiket látunk: a kisfiú van paripának befogva, derekát egy kötéllel átfogva vezeti a mögötte szaladó kislány. Ez a fotó arra is rádöbbent minket, hogy milyen élénk a gyermeki képzeletvilág, mennyire kevés eszköz kell ahhoz, hogy egy teljes univerzumot látni tudjanak.

nagykomolyan az asztalfőre ülni

A játék kortalan, így nemcsak gyerekek szerepelnek ezeken a fotókon, hanem vannak olyanok is, ahol egészen időseket látunk játék közben. Tordai Ede Sakk című fotóján koros urak játszanak elmélyülten. Nagyon izgalmas a kompozíció, de ez a kép igazán a kontrasztjai miatt fog meg minket: a monokróm színvilág és az erős fény-árnyék játékok az emberek ráncait még inkább kiemelik. Ezek a barázdák megszépítik ezeket az öregeket, kedves arcú nagyapókká válnak a szemünkben. Van még egy sakkozós kép ezen a kiállításon: Urbán Tibor fotója, amelyen két férfi egy medencében megpihenve teljesen belefeledkezik a játékba.

akarsz-e játszani mindent, mi élet

Izgalmas az a három mű, amelyeken egy vízesés előtt ugráló fiatalok mókáznak. Nagy Lajos Játék a vízesésnél című fotóján négy fiatal egy-egy pálmalevelet lengetve ugrik a magasba. Ovi D. Pop Water Game című képén ugrás közben egy vödörből vizet öntenek ki, érdekes íveket rajzolva a vízsugárral, hasonlóan ahhoz, ahogy Nagy Lajos Játszva a vízesésnél című képén látjuk. Az ötlet nem túl egyedi, hiszen kapásból látjuk itt háromféle variánsát is, de érdekes a kompozíciójuk, és így egymás mellett igazán jól mutatnak.

Nagy Lajos Játszva a vízesésnél és Ovi D. Pop Water Game című fotói

akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni

Van néhány olyan fotó is, amely a társadalom perifériáin élők iránt érzékenyíti a nézőt. Látunk kerekesszékes kosárlabdázókat, de olyan gyerekeket is, akiknek egy nehezített élethelyzetben kell megtalálniuk az örömöt, a játékot. Tordai Ede Testvérek című fotóján például talicskázó gyerekek tűnnek fel, Mészáros T. László Bicikli című munkájának pedig egy kerékpározni próbáló kislány a tárgya. A kép háttere árulkodik a kisgyerek életkörülményeiről. A biciklinek is hiányoznak a kerekei, a kislányt azonban ez láthatóan nem zavarja, fantáziából kiegészíti a szükséges részleteket.

akarsz játszani kígyót, madarat

A képek egy része az állat és ember közti barátságról mesél, de akad olyan is, ahol már nincs is ember a képen. Azok arra ébresztenek rá, hogy a játék nem az emberi faj megkülönböztető jellemzője, hiszen a természet rendezőelveinek és az állatok hétköznapjainak is ugyanúgy fontos jellemzője a játékosság. Horesnyík Ervin Jiu Jits képén két babaróka bolondozik egymással. Déri Judit képén két kisgyerek sziluettje tűnik fel a távolban, a képen a fő hangsúlyt a felszálló mararak jelentik. Kedves kép Mészáros Lajos Puszika fotója, amelyen egy idős hölgy és egy papagáj barátsága ölt testet. Ovi D. Pop Kids fun című képén pedig egy kislány tyúkot tartva a kezében mosolyog a kamerába. 

Sándor-Tóth Zsuzsanna: Jóbarátok

játékban élni, mely valóra vált

Kedvenceim azok a fotók is, amelyek a felnőttekben megbújó gyermeki ént mutatják meg. Azt az önfeledten, vidáman játszani képes, a pillanatnak örülni tudó lényt, amit a hétköznapok nyűgei miatt sokszor kénytelenek vagyunk elnyomni magunkban. Varga Szilárd Vágtat fakó lován című fotóján például egy királynak öltözött édesapa egy játékparipát meglovagolva, papírkarddal a kezében nyargal a mezőn. Tekintetéből a napszemüvegen keresztül is látszik, hogy elveszítette az evilági apaságát és teljesen átlényegült királlyá, akinek most meg kell mentenie az országát a gonosz támadókkal szemben. Eifert János művei pedig a megnevettetésről, a kísérletezésről, a bohóckodásról szólnak. A Harlequinade-ban a bohócorr ide-oda rakosgatásával változtatja meg szereplőinek karakterét. A Játék a stúdióban pedig tulajdonképpen a fényképpel és a fény-árnyékkal való játék eredménye. 

s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Végezetül szóljunk Csörögi Dóra A jégkirálynő titka című képéről is. Itt ugyancsak egy színpadon játszó alakot látunk, aki csendre inti az előtte álló tömeget. Azonban a sejtelmes megvilágítás mégis félelmetessé, vérfagyasztóvá teszi ezt az alakot. Itt inkább a gonosz lény játéka ölt testet, ami már cseppet sem vidám és önfeledt. Ez a játék már közelebb áll a fenségeshez, mint a széphez.

A kiállítás március 1-jéig látható.

Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond