A reformáció hónapja alkalmából új időszaki kiállítás látható a pápai Pannonia Reformata Múzeumban. A copf stílusban épült puritán templom egy ideje már kulturális események, főként tárlatok színtere. Ezúttal Votin Dóra festőművész állította ki benne absztrakt képeit, enyészettől megmentett „deszkáit” Talál címmel.
A Budapesten született alkotó neve ismerősen csenghet a pápaiak számára: Votin Dóra képeivel egy csoportos kiállításon (Re-Formata, 2021) egyszer már találkozhattak a Pannonia Reformata Múzeumban.
Munkáinak sokszínűségéről honlapját, alkotói Facebookon-oldalát böngészve hamar meggyőződhetünk. Ha kell, ablaktáblára, hulladékdeszkára vagy bükkfára fest; színes ceruzarajzokat, akvarelleket és montázsokat egyaránt készít. Számos technikával dolgozik, az olajjal, akrillal való festést éppolyan jól ismeri, mint a ceruzarajzot.
Álljon itt néhány nagyszerű példa sorozataiból. Az Ablaktáblák régi, kopott deszkákra készült „festményei” leginkább az ikonok világát idézik: különös arcok, lepelbe burkolódzó, elmosódott női alakok, kezek sejlenek fel rajtuk. Küldött című szériájának főszereplője egy törött szárnyú angyal. Vajon felemelkedhet-e? A kérdése az alkotó is keresi a választ. Montázs című sorozatának alkotásait régi újságpapírokból vágta ki.
Hosszú évekig rajzfilm-animációs cégnél dolgozott, aztán gyermekei születése miatt szabadúszó lett. Rajzot, festészetet, tipográfiát, filozófiát és vallástudományt egyaránt tanult.
Munkásságára Hantai Simon és Reigl
Judit gyakoroltak hatást. A Franciaországban élt absztrakt festőművésznő
különösen közel áll a szívéhez. Ő maga is absztrakt műveket alkot, képein Reigl
Judit festészetéhez hasonlóan erőteljes gesztusvonalak, foltok olvadnak
egymásba (különösen igaz ez a Barlangfestményekre).
Műveinek szakralitását nem is tagadhatná. Főszereplő alakjuk az angyal (Küldött), de mellette lepelbe burkolódzó Mária-alak, krisztusi arc és kehely is látható a vásznakon. A sokféleség az ábrázolt alakokra is igaz. Madarak, kezek, arcok, éteri alakok éppúgy vannak köztük, mint a már említett keresztény elemek.
A reformáció hónapjának idusán megnyílt, Talál című tárlaton nyolc sorozatának (Abszurd mondások, Átrajzolt hulladék, Bearanyozott sebeink, Énidőm, Eltüntetett képek, Forgácsok, Titkok, Töredékek) bizonyos darabjai és talált építési hulladékból készült objektjei láthatók három teremben. A kiállítást megnyitó Bagdán Zsuzsanna újságíró, szerkesztő elmondta: a kiállított munkákat nem kronológiai sorrendben mutatják be, sokkal fontosabb cél volt, hogy a különféle anyagok, színek, textúrák egy nagy történetté álljanak össze.
A szinte teljes életművet átfogó anyagból mindenképpen érdemes kiemelni a korábban már említett Eltüntetett képeket. A középső teremben helyet kapott sorozatot még 2017-ben, a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából készítette az alkotó. Hét festményt, amelyek mindegyike Krisztus életének drámai mozzanatait szemlélteti. Votin expresszív erejű, erőteljes ecsetvonásokkal, nagy gesztusokkal megfestett „éteri” művei azokat az átfestett és megsemmisített képeket idézik fel, amelyeket a reformáció jegyében mázoltak át fehérrel. „2017-ben a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából egy képzőművész szemszögéből reflektáltam az ötszáz évvel korábbi időszak esztétikai felszólítására” – mondta e sorozatról.
A tárlat címe leginkább a „deszkás képekre”, azaz az olyan festett hulladékfákra utal, amelyeken hol arcok (Covid-arc, 2020), hol próféta (Öreg próféta, 2021) alakja láthatók. Votin még ezeknek a kidobásra szánt építési szemétnek is új értelmezést ad: történetekkel, sorsokkal, arcokkal ruházza fel. A töredékes arcok némelyike ismerős lehet, mások viszont teljesen ismeretlen, tünékeny figurák, karakterességükből kifolyólag mégis vonzzák a tekintetüket. Ami erős bennük, az a megtalálás gesztusa, ahogyan a művész látszólag értéktelen dolgokat „felemel”. De mi lehet értékes egy korhadt, göcsörtös fában? A válasz: amit belelátunk, beleképzelünk. A fahulladék a lehajolás, a felemelés, az újraértelmezés és az átalakítás gesztusa által műalkotássá válik. Ez a gesztussor az emberi élet kiszolgáltatottságáról, esendőségéről és mégis semmihez sem mérhető szépséget rejtő titkáról vall.
Láthatjuk a legújabb, Énidőm című sorozatot is. A 13 apró képből álló,
pasztellszínekben gazdag anyag egy óra számlapjára emlékeztet. Az alkotó
rávilágít: e munkái voltaképpen Jézusról és 12 tanítványáról szólnak.
Megfejtendő, hogy a nonfiguratív festmények közül melyik kit ábrázol.
Votin mottószerűen a következő gondolatait osztja meg a látogatókkal: „Talál. Megtalál. Találkozik. Aki keres, az talál. Megtalálni valamit, ami értékes, mindig öröm. Felfedezni valamit, az is öröm. Megtalálni, felfedezni, ez a találkozás. A kiállítás képei ilyen találkozásokról szólnak. Legyen ez a kiállítás a találkozás helye. Remélem, megtalálja minden kíváncsi néző a megmutatkozó szépségben a feltárulkozó igazságot!”
Takáts Fábián
Fotók: Győri Katalin
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
