Karl Otto Lagerfeld Hamburgban született, apja jómódú hamburgi gyártulajdonos volt, anyja eladóként dolgozott, egy nővére és apja előző házasságából egy féltestvére volt. Gyermekkorát főként a bajorországi családi birtokon töltötte, már akkor nagy érdeklődést mutatott a vizuális művészetek iránt. 1952-ben édesanyjával Párizsba költözött, és élete végéig ott élt. Születési dátumaként szívesen adott meg ellentmondó adatokat, 1935 és 1938 közötti évszámokat, később kiderült, hogy apja svéd származása sem volt igaz.
A párizsi Lycée Montaigne-ben rajzot és történelmet tanult, majd hamarosan divattervezőként mutatkozott be. 1955-ben egy nemzetközi pályázatra benyújtott női gyapjúkabátjával első díjat nyert. Ennek köszönhetően három évig Pierre Balmain divattervező mellett dolgozott, majd öt évig Jean Patou számára tervezett exkluzív kollekciókat. Első kreációi nem arattak osztatlan sikert, de az olasz Tiziani márka számára tervezett ruháiért már Liz Taylor is rajongott. Szabadúszóként több híres divatháznak (Fendi, Krizia, Valentino) is tervezett, 1964-ben egy hároméves művészeti főiskolai kurzusra is beiratkozott. 1966-tól a francia Chloé divatház tervezője volt.
1972-ben fekete-fehér aszimmetrikus szabású kollekciójával már komoly elismerést szerzett, de karrierje 1983-tól ívelt igazán felfelé.
A Chanel divatház vezető tervezőjeként (egyben művészeti igazgatójaként) készített kollekciójával nemzetközi sikert ért el, kitűnően ötvözte a német egyszerűséget és a francia eleganciát. Ebben az időben saját céget is alapított Karl Lagerfeld és Lagerfeld Gallery márkanévvel.
Miközben hű maradt Coco Chanel örökségéhez, újra divatba hozta a gallér nélküli zakót, a tweed anyagot, a Chanel-imázs részévé tette a motoros dzsekit és csizmát is.
Szívesen fedezett fel manökeneket, többek között a nyolcvanas években Ines de la Fressange-t, a kilencvenes években Claudia Schiffert, akiből támogatásával topmodell vált. Híressé vált felfedezettjeivel szemben páratlan szigorúságot tanúsított, főként a testsúlyt és a diétát illetően. (2001-ben ő maga is radikális módon szabadult meg 42 kg-tól, hogy a vékony fiúkra tervezett Hedi Slimane-ruhákat viselhesse).
A divattervezés mellett oktatással, jelmeztervezéssel is foglalkozott, 1980 és 1984 között vendégtanár volt a bécsi iparművészeti egyetemen, több alkalommal közreműködött operabemutatók és filmek jelmezeinek tervezésében. Megvalósult gyerekkori álma is, amikor 2013-tól rendszeresen jelentek meg karikatúrái a Frankfurter Allgemeine Zeitung német lapban. 2018-ban a Carpenters Workshop Galleryvel együttműködve elindította a funkcionális szobrok művészeti gyűjteményét Architectures címmel.
Rendkívüli kreativitásának, szakmai tudásának és stílusának köszönhetően a világ egyik vezető divattervezője, a divatvilág ikonikus alakja lett.
Személyes jelképévé vált dioptriás napszemüvege, lófarokban hordott haja, ujjatlan kesztyűje és magasan keményített, levehető gallérja.
Még bolyhos burmai macskája, Choupette is híressé vált mellette. Az állatot a közösségi médiában több mint 170 ezren követték, szerepelt autót és kozmetikumot reklámozó kampányban is. Lagerfeld 300 millió dolláros nettó vagyonáról rendelkező végrendeletében bőkezűen gondoskodott Choupette-ről, a cicának egy testőre és két komornája is volt, de megemlékezett hűséges munkatársairól is.
Bár divatdiktátorként és milliárdosként a nyilvánosság középpontjába került, magánéletéről nem sokat lehetett tudni. 2006-ban nyilatkozott első ízben az évtizedekkel korábban AIDS-ben elhunyt élettársáról, Jacques de Bascher volt modellről. 2007-ben dokumentumfilm készült róla Lagerfeld titkai címmel. Akik ismerték, nyitott személynek tartották, aki falta az újságokat és mindig naprakész volt a világ eseményeit illetően. Szenvedélyes könyvgyűjtő volt, mintegy 300 ezer könyve volt, és számtalan irodalmi műből tudott fejből idézni. A könyvek mellett értékes műgyűjteményt halmozott fel nyolc franciaországi és monacói rezidenciáján. Hagyatékából, személyes tárgyaiból halála óta több alkalommal rendeztek árverést.
Lagerfeld hasnyálmirigyrákban szenvedett, 2009. február 19-én a Párizs külvárosában, Neuilly-sur-Seine-ben lévő kórházban halt meg. Végakaratához híven nem rendeztek sem egyházi, sem más nyilvános búcsúztatást. Azt kérte, hogy hamvainak egy részét az édesanyja, másik részét Jacques de Bascher hamvaihoz tegyék.
Élete utolsó heteiben a Fendi és a Chanel új kollekcióját tervezte, utolsó ruháit halálát követően a milánói, majd a párizsi divathéten mutatták be. 2023-ban rá emlékeztek a divatvilág hagyományos New York-i adománygyűjtő gálaestjén a Metropolitan Múzeumban a sztárvendégek, amikor gyöngyökkel, keményített gallérokkal és fekete-fehér ruhákban jelentek meg. A múzeum divattörténeti intézete, a Costume Institute kiállítással tisztelgett az egykori divatcézár előtt.
Nyitókép: Karl Lagerfeld 2017-ben. Fotó: Patrick Kovarik / AFP
