„Sokat vakerálnak arról, hogy mi lesz, ha öreg leszek. Hogy fogok kinézni. Hát sehogy! Én úgysem leszek öregember! Mindig fiatal maradok, fiatalon is patkolok majd el.” Felesleges Pillangó Deák Ferenc néven látta meg a napvilágot, de nem a „haza bölcse”, hanem a „haza bűnözőjeként” aposztrofálta magát. Aki megismeri az élettörténetét, jól láthatja, hogy ennél lényegesen többről van szó.
F. P. sztorija még napjainkban is kiverné a biztosítékot, nemhogy a szocialista Magyarországon. A polgárpukkasztás művészetét már fiatalon csúcsra vitte: 6 évesen már cigizett, 12 évesen javítóba került, 15 évesen bíróság előtt állt, csekély 40 évének a felét rácsok mögött töltötte – ahol kellő ideje volt arra, hogy tetőtől talpig kitetoválja magát. A vádak között gyakorlatilag minden szerepel gyilkosságon kívül – garázdaság, járműlopás, csalás, betörés és hasonló finomságok. Joggal teszi fel magában a kérdést a látogató, hogy tulajdonképpen miért „ünneplünk” mégis egy ilyen elkallódott, botrányos alakot. De erről egy kicsit később.
Bár 2020-ban már nem okoz fennakadást egy tetovált test látványa, a rendszerváltás előtt a börtönnel hozták összefüggésbe a mintákat – Pillangó esetében jogosan. A bőre minden négyzetcentijét tetoválás borította. Elmondása szerint összesen 2000 darab horogkeresztet varrt magára – a homlokára tetovált pillangóért 10 nap sötétzárkát is kapott. Persze ez közel sem minden, amivel Pillangó magára vonta a figyelmet. A rácsok mögött kellő ideje jutott arra, hogy kiélje kreatív hajlamait. Ösztönös intelligenciával festett, naplót és verseket írt, rejtvényeket és használati tárgyakat készített, ráadásul profi szinten megtanult jógázni.
Ha véletlenül szabadlábra került, azonnal fejest ugrott a nagybetűs életbe. Az underground klubok – elsősorban a Fekete Lyuk – oszlopos tagja volt, otthonában tetovált és orgiákat rendezett, az Erzsébetvárosi Sportegyesületben jógatanfolyamokat tartott, és naponta más nőt vitt az ágyába. Lehetőleg egyszerre többet.
„Rajtam például igencsak megtalálható mindenféle dolog, igaz, egyetlen női név sincs. Csak a helyet foglalná, másrészt kétnaponta tetováltathatnám az újabb neveket” – olvasható a naplójában.
Egy szép verőfényes napon aztán újabb mérföldkőhöz ért az élete. Az utcán leszólította és meghívta magukhoz Müller Péter Sziámi barátnője, és hamarosan már a zenekar oldalán állt színpadra a fenegyerek. Bár a bandát eredetileg nem ismerte, hamar megtalálták a közös hangot. Saját dalokat kapott, a színpadon pedig egy szál alsóban mutatta be jógapózait. Olyan népszerűségre tett szert, hogy később Friderikusz is meghívta a műsorába.
A képeket elnézve felvetődik a kérdés, hogy mégis hogyan alakulhatott ki ilyen mély bizalmi viszony fotós és modell között. Adott a hetvenes éveiben járó, kedves és visszafogott Urbán Tamás, aki a jelek szerint fényképezőjével minden vad orgiát, tetováló-műhelyet és börtönben töltött pillanatot végigkövetett. Pillangó szemérmessége valószínűleg nem állított ennek gátat, mégis meglepő, hogy két ilyen, elsőre különböző karakter szinte testvéri szeretettel gondolt egymásra. F.P. egy bejegyzésében azt írta, mindkettőjük mániákus, csak míg őt a tetoválások, addig Tamást a fotózás ragadta magával. A fotóst emellett mindig is vonzották a marginalitásba sodródott, különc alakok, és (még ha elsőre ez nem is látszik) ő maga is egész életében kerülte a konvenciókat.
Na de visszatérve, Pillangó ugyanúgy vált az ország kedvenc rosszfiújává, mint pár évvel később a Viszkis. Cikkeztek róla az újságok, beszélgetés műsorokba hívták, rajongtak érte a nők, mégis örök kirekesztett maradt. Megjelenése egyszerre keltett izgalmat és félelmet, és hamarosan még a Fekete Lyukból is kitiltották. Bár rengeteg ember vette körbe, valószínűleg egész életét végigkísérte a megnemértettség érzése. Lehet arról vitatkozni, hogy Pillangó hős vagy antihős volt, hiszen tettei 80%-a nem épp követendő példaként szolgál, ám az biztos, hogy üde színfolt egy olyan konformista rendszerben, ahol még a térd fölé érő szoknya is megbotránkoztatónak számított. Pillangó még a halálát is „stílusosan”, hedonista módon vitte véghez. Egy közös iszogatás után úgy döntött, átússza a Dunát a Népszigetről, ám visszafelé már nem érte el a partot. Korábbi végrendeletében „egyetlen értékét”, kitetovált bőrét és fejét Urbán Tamásra hagyta, ám a víztől felpüffedt testet már nem lehetett megmenteni.
Ha ezt a két „értéket” nem is, jó néhány másokra varrt tetoválást, egy adag tintát, a híres rejszológépet, a nagyítóját és megannyi emléket hagyott az utókorra. Ezeket a kiállításnak köszönhetően nem csak szerettei, de mi is közelről megszemlélhetjük.
