Almárium: egy már-már elfeledett jelentésű szó. Talán iskolás olvasmányainkból még rémlik, és krajcárokra, befőttekre és kulccsal elzárt értékekre asszociálunk a hallatán. Egykor a mindennapok része voltak, mára azonban már csak gondolatfoszlányok nyomán igyekezhetünk az egykori jelentőségüket felidézni.  

Az almáriumok olyan, több száz éves fiókos, polcos szekrények, amelyekben a magyar népi kultúrában a család identitása számára fontos dolgokat őrizték. Ezek lehettek ruhák, amelyek a társadalmi kontextusban betöltött szerepekről tanúskodtak, és a textíliájukon sokat dolgoztak: lent termeltek, feldolgozták, szőtték, szabták, varrták, hímezték, díszítették őket. Könyveket is őriztek bennük, amelyeken elsősorban az imádságos könyveket értjük. Azokat a szakrális szövegeket, amelyek egységbe foglalták az év eseményeit, kiemelték az ünnepeket a hétköznapokból, és amelyek segítségével a földi élet dolgos órái közepette is az égi szféra lelki megnyugvást és segítséget nyújtó, reménységgel teli dimenziója felé lehetett emelni a tekintetet. Az almáriumokban tárolták továbbá azokat a gondosan elkészített egészséges ételeket is, amelyekhez ínségesebb időkben is nyúlni lehetett. De pénzeket, edényeket és más, értékes tárgyakat is.

A régmúlthoz fűződő, több száz éves hagyományokat őrző almáriumot és Horváth Lóczi Judit strukturális rendbe foglalt geometrikus kompozícióit az értékmentés igyekezete kapcsolja össze. 

A művész legújabb műtárgysorozata az almáriumok gondolatiságát ötvözi a kortárs művészet eszközeivel, saját, emblematikus képi világával. Műalkotásaihoz gyakran használ korábban kidobásra ítélt régi tárgyakat, amelyeknek művészi munkája által új funkciót és jelentést ad. Ezzel egyszerre végez értékmentést és értékalkotást. 

Horváth Lóczi Judit: Icon – Mary’s pain, 2022, akril, fa, üveg, 50×42×6 cm.
Fotó: Csákvári Zsigmond

„Gyerekkorom óta vonzódom az egyházi tárgyak esztétikájához, amelyet most sokszor kidobásra ítélt profán tárgyak áttranszformálásával igyekszem megidézni. A kiállítás egy hangsúlyos részét olyan, szakrálisnak tűnő tárgyak alkotják, amelyek alapját profán világunkban található egyszerű használati eszközök képezik. Az új sorozatom létrehozásával az volt a célom, hogy rávilágítsak arra a jelenségre, hogy a mai világunkban nem sok mindent tisztelünk már abból, ami a régebbi, a szakralitáshoz jobban kötődő korokban az alapvető értékrend részének számított. Sőt az elmúlt időszakban és napjainkban is megélt pánikhelyzetek, szorongások és az általános bizonytalanság érzete felerősítette a társadalmi és a személyes felelősség és lelkiismeret figyelmen kívül hagyását. Ezért olyan kompozíciókat hoztam létre, amelyek mementóként emlékeztetnek az alapvető értékekre, az egyszerű jó dolgokra, amelyek kihatnak a lelkiállapotunkra, az életminőségünkre és a társas kapcsolatainkra is. 

A kiállításban így oltárt kap a tisztelet, az alázat, a hála és az ezekhez kapcsolódó érzések, amelyeket gyakorolva boldogabbá válhatunk. Hiszen az oltár vagy a szakrális hatású tárgyegyüttes, amellett, hogy a fennköltség és az isteni erő megidézésére hivatott, arra is sarkallja a nézőjét, hogy a látottakat a saját életében is megvalósítsa.”

Az almárium mint bútortípus egyes változatainak formavilága a szárnyas oltárok felépítésére emlékeztet: a felső tagelem kinyitható ajtajai a hármas osztást idézik meg. Továbbá zárt állapotában a szárnyas oltárokhoz hasonlóan a hétköznapi rendet fejezi ki, míg kitárva ünnepi, magasztos tartalmakat mutat fel. 

A kiállítás műtárgyegyüttesének minden darabja egy-egy olyan alapvető emberi értéket jelenít meg, amelyekre ma már gyakran fel kell hívni a figyelmet.

Ilyen többek között a hála, az alázat és a türelem, valamint az olyan alapvető, minket körülvevő javak, amelyeket óvnunk és tisztelnünk kell – például a természet, a kapcsolataink vagy a kétkezi munka. 

Az almáriumokban egykor tárolt tárgyak szimbólumokként értelmezve az erények fogalmával kapcsolódnak össze. Az erények olyan jó készségek ugyanis, amelyek az embert és a tetteit is jóvá teszik. Bár az emberiség már Platón tanításai, azaz évezredek óta töpreng az erkölcsös élet mibenlétéről, talán ma is érdemes végiggondolnunk, mit jelent számunkra a bölcsesség, az igazságosság, a mértékletesség és a bátorság. Egyáltalán léteznek-e? Miként cselekedhetjük a jót a hétköznapokban? Az apró tettek és a figyelmesség jelentősen meghatározza a társas kapcsolatainkat és a világlátásunkat. Az erények gyakorlása és a valódi értékek szem előtt tartása fizikai, szellemi és lelki értelemben is hozzájárul az ember jóllétéhez. Horváth Lóczi Judit kompozícióiban apró utalások irányítják a gondolatainkat az erényekre. 

A régi tárgyak azokat a konvencionálisan jó, erényes minőségeket jelképezik, amelyek időtálló módon nyújtanak igazodási pontokat a társadalomban. 

A rajtuk megjelenő kortárs vizuális jegyek pedig a művész által hangsúlyozandó értékeket jelenítik meg. Főként azokat a nem materiális értelemben vett kincseket, amelyek számára kiemelt jelentőségűek és érdemesek a megemlékezésre, az újraértelmezésre. Oltárt, azaz figyelmet és tiszteletet érdemelnek. Ennek megfelelően a család, a művészet, a sport és a természet kapnak hangsúlyt a kvázi kegytárgyszerepet betöltő művekben. 

A vizuális hatásokat redukáló, elmélyülésre alkalmas műtárgycsoport is helyet kapott a kiállításon, továbbá interaktív installáció segít közelebb kerülni a művek valóságához, amelynek segítségével  ki lehet próbálni a képalkotás struktúraalkotó tevékenységét.

A kiállítást végigjárva felvetődhet a kérdés, hogy mi magunk mit tárolnánk a saját almáriumunkban. Mik azok az erények, értékek, amelyek az identitásunkat, világlátásunkat, értékrendünket kifejezik? Az erény nem elavult fogalom: az emberi lét meghatározó fundamentuma. A kaotikus mindennapokban egyre drasztikusabban jelen lévő szorongás és félelem közepette az egyéni „almáriumokban” őrzött értékek jelentik az igazi kapaszkodókat.

Horváth Lóczi Judit Almárium című kiállítása olyan hely, ahová vissza lehet húzódni a külső zajok elől, ahol lehetőséget kapunk belső hangunk meghallásához. A bemutatott művekkel pedig fontos igazodási pontokra találhatunk. 

A bemutatott műtárgyak a kiállítás ideje alatt megvásárolhatók a MANK Galériában.  

A Zseb-oltár a Türelemnek, Alázatnak, Hálának című sorozat értékesítéséből befolyó összeggel a művész a Világszép Alapítvány tevékenységét támogatja, amely állami gondoskodásban felnövő gyermekek jólétéért és jóllétéért próbál tenni.

Horváth Lóczi Judit Almárium című kiállítása augusztus 30. és október 8. között, a MANK Galériában (2000 Szentendre, Bogdányi út 51.), hétfőtől péntekig reggel kilenctől este hétig, szombaton pedig tíztől ötig tekinthető meg.

Nyitókép: Horváth Lóczi Judit: Mantra II., 2022, akril, rétegelt lemez, 34×81 cm. Fotó: Horváth Lóczi Judit