A kiállítótérben a pharrajimosról (hivatalosan: porajmos, parajmos vagy parrajmos – a szerk.) készült tájékoztató tábla fogad, amely értékes információkkal lát el az emberiség legsötétebb korszakában végbement, népek sorsát hosszú időkre megpecsételő eseményekről. Hosszú időbe telt, hogy az „elfeledett holokausztnak” nevezett roma népirtás a történelmi emlékezet részévé váljon, akárcsak az, hogy a második világháborúnak ez a tragikus eseménysorozata a hétköznapi ember fejében létező történelemmel összekapcsolódjon. Zárójelben jegyezzük meg: Magyarországon kevés törekvés volt a tragédia megismertetésére, beleértve a kulturális, irodalmi életet is. Lakatos Menyhért 1975-ben kiadott, Füstös képek című regénye volt az egyik első irodalmi alkotás, amely bemutatta a roma holokausztot.

Köztudomású, hogy a nürnbergi perben a cigányság elleni, tudatosan, különös kegyetlenséggel végrehajtott népirtás nem szerepelt a vádpontok között.

A fordulat 1982-ben következett be, amikor Nyugat-Németország elismerte a parrajmost. Becslések és jelen tudásunk szerint – a szám nem végleges – közel félmillió cigányt gyilkoltak meg. „Ha tudnák, hogy minek ásnak, / hogy maguknak, hogy nem másnak, / maguknak, a többieknek, / asszonyoknak, gyerekeknek”  – írta Choli Daróczi József Elvitték a cigányokat című versében.

1944. augusztus 2-a éjszakáján az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborban 2897 romát pusztítottak el: nőket, gyerekeket és időseket egyaránt. Ezért ez a roma holokauszt emléknapja.

A kiállításon cigány és nem cigány képzőművészek munkái láthatók, jelezve, hogy ez közös ügy: nem egyik vagy másik népcsoport, nemzet szerencsétlensége, hanem az emberiség tragédiája. Többek között Orsós Teréz, Szentandrássy István, Farkas Noémi, Balogh Tibor, Kunhegyesi Ferenc, Ferkovics József és Szilágyi János munkáit tekinthetjük meg. 

Szentandrássy Dachau című munkája nyers vonalaival hálóként ránt be a tragédiába, lehetetlen nem azonosulnunk vele. Váradi Gábor A cigány holocaust emlékére című, többalakos festményének női főszereplője lemondó, mindent feladó testtartása döbbenetes látvány. Ferkovics József munkái – Fürdőben, Irány a haláltábor, Lágerszemek, Magányosan, Gázkamra – a koncentrációs tábor életébe engednek bepillantást – egy fotó hitelességével, nagyon erős vonalakkal. Szilágyi János Láger című képén kétoldalt zsidókat és cigányokat, a kép közepén a náci fegyőröket látjuk. A tábor kapuján olvasható felirat: Arbeit macht frei (A munka szabaddá tesz) minden kétséget kizáróan tudtunkra adja, hol vagyunk. A kompozíció ironikusan azt sugallja, itt rend van, minden szimmetrikus. Felkavaró erejű, „harmóniája” folytán nyugtalanító kép. Nyári Sárkány Péter Az embermentő Raoul Wallenberg című alkotása sokféle értelmezésre ad lehetőséget. Kunhegyesi Ferenc Holocaust című portréja intenzív színvilágával vonja magára a figyelmet.

A tárlat nem sajnálkozást akar kiváltani. Célja az ábrázolás, a megmutatás, és annak szelíd szándékát nyilvánítja ki, hogy a cigány történelem e tragédiája ne merüljön feledésbe és ne ismétlődjön meg. Felvetődhet, hogy miért a figuralitás uralkodik a tárlaton, és miért nem dokumentumértékűbben foglalkozik a roma holokauszttal. A válasz egyszerű:

a cigányság elhallgatásokkal, törlésekkel, tiltásokkal terhelt történelme képekben, alakokban, arcokban jelenhet meg a kifejezőbben.

Hogy helyreálljon a cigány történelem és a múlt nélkül elképzelhetetlen identitás gyémánttengelye.

A kiállítás szeptember 20-ig, keddtől szombatig, tíz és hat között tekinthető meg.

Fotók: Kultúra.hu/Markovics Z. Kristóf