Miért fontos a Magyar Nemzeti Levéltárban végzett munka?
Szerteágazó munkáról van szó, a fontosságáról emiatt nehéz röviden fogalmazni. Minden állampolgárt érint a tevékenységünk, akár tudtukon kívül is. A történelemkönyveket az intézményünkben őrzött iratok tudományos feldolgozásával írják, de a nálunk őrzött iratok az állampolgári jogok gyakorlása, a hivatalos eljárások lefolytatása szempontjából is nélkülözhetetlenek. Például ha valaki az iskolai végzettségét vagy a munkaviszonyát szeretné igazolni, az ügyfélszolgálatunkhoz fordulhat. A családfakutatóknak is készséggel állunk rendelkezésére.
A levéltárba két okból: jogbiztosító szerepükből és történeti értékükből következően kerülnek iratok. Az Országos Levéltár legrégebbi oklevele az 1109-ben keletkezett, a veszprémvölgyi apácák számára kiadott pergamen, amely ritka magyar nyelvemlék is. Szent István görög nyelvű adománylevelét Könyves Kálmán erősítette meg, amelyet egy per miatt kellett újra kiadni. Ez azt jelenti, hogy a 11–12. században az oklevél jogbiztosító mivolta miatt volt fontos a tulajdonosa számára. Ma ezt az iratot a történeti értéke teszi az egyik legbecsesebb nemzeti kincsünkké. A Magyar Királyság hivatali írásbeliségének első darabjai közül való. A levéltár és a levéltárosok egyik legfontosabb feladata a nemzet értékeinek, a múlt emlékeinek megőrzése.
A 20. század történelme során számos fontos anyag elpusztult. Melyekért fáj a szívük leginkább?
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának épülete sajnálatos módon magán viseli 20. századi tragédiáink nyomait. Megnyitása után 22 évvel súlyos károkat szenvedett: 1945. január 25-én reggel hat óra körül a Bécsi kapu felőli raktári szárny harmadik emelete kiégett. A szovjet tüzérség másfél órával korábban kezdte lőni a környéket. Február 12-ére virradó éjjel, a magyar és német csapatok meghiúsult vári kitörését követő órákban a levéltár torony melletti épületrészét több láncosbomba-találat érte, amelyek következtében leomlott. Szerencsére tűz nem ütött ki, de így is 3100 folyóméter iratanyag semmisült meg. Elpusztult többek között a családi levéltárak és más gyűjtemények egy része, az Erdélyi Királyi Tábla anyaga, valamint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1896–1915. évi iratanyaga, a céhlevelek gyűjteménye, a Kossuth-emlékek gyűjteménye és a Nemzeti Színház iratanyaga.
Újabb 12 év múlva, 1956 őszén a Moszkva által Magyarország ellen indított Forgószél hadművelet vérbe fojtotta a magyar forradalmat és szabadságharcot. Lángolt az ország, és lángolt az Országos Levéltár budavári palotája is. November 6-án bombatalálat érte az épületet. A hat napig tartó tűzben 8767,5 folyóméter iratanyag semmisült meg. Lángok martaléka lett például az 1945. évi debreceni ideiglenes kormány és országgyűlés dokumentumainak jelentős része. Megsemmisültek az 1945 utáni újjáépítés fontos iratai, például a közoktatás-, az ipar- és a pénzügy (az infláció és a stabilizáció), valamint a földművelésügy (a földosztás előkészítésére és végrehajtására vonatkozó) iratanyaga. Csaknem maradéktalanul megsemmisült az Igazságügyi Minisztérium és a Kúria levéltári anyaga is.
A két rettenetes háborús kár közül talán még a családi levéltárakat ért veszteség a legfájóbb: azok, amelyek az Esterházy-család pápai és a Hunyadi-család kéthelyi uradalmát, a Khuen-Héderváry-család gazdasági, a Rákóczi-Aspremont-család birtokjogi és birtokgazdálkodási vagy a Sigray-család dunántúli uradalmainak dokumentumait, a Teleki-család volt gyömrői levéltárának gazdasági és a Tisza-család volt geszti birtokainak iratait, a Vay-család volt berkeszi levéltára, a Windischgrätz-család volt sárospataki levéltára gazdasági és politikai iratait vagy a Zichy-család és a Zichy–Meskó-család levéltárait érték. Persze ugyanilyen fájdalmas, hogy elégtek a Magyar Történelmi Társulat, a Nemzeti Színház, az Operaház, az Országos Ösztöndíjtanács és több más egyéb intézmény fontos dokumentumai. Elpusztultak Fabró Henriknek a trianoni béketárgyalásokról készült eredeti feljegyzései is. Egy levéltárosnak minden iratért fáj a szíve.
Iratanyaguk tömeges digitalizálása zajlik.
A Magyar Nemzeti Levéltár célja az, hogy minél szélesebb körű hozzáférést nyújtson több mint háromszáz kilométer iratához, amelyek a 12. századtól napjainkig keletkeztek. A sokféle adathordozón: pergamenen, papíron, hang- és filmszalagon megőrzött iratok digitális formában való közzététele egyaránt szolgálja a korszerű, szolgáltató levéltár céljait és az eredeti iratanyag megőrzését. Ilyen mennyiségű iratanyag teljes körű digitalizálása csak sok évtizedes munkával lenne elérhető, ezért különböző szempontokat mérlegelve (kutatottság, állományvédelmi veszélyeztetettség) kell döntenünk.
A levéltári dokumentumok digitalizálása állami feladat, mert az információs társadalom mennyiségileg több, minőségileg jobb és mind gyorsabban megszerezhető információt igényel. A Magyar Nemzeti Levéltár mára milliós példányszámú – Európában is jelentős mennyiségű és több hazai, valamint európai portálon is megjelenő – digitális tartalma és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások a nemzeti adatvagyonhoz tartoznak. A Magyar Nemzeti Levéltárban kulcsfontosságú az állományvédelmi és digitalizálási feladatok koordinálása, a nemzetközi szabványoknak és tapasztalatoknak megfelelő állományvédelmi körülmények biztosítása, a katasztrófavédelmi tervek alapján folytatott munka.
Mióta készülnek digitális felvételek?
A Magyar Nemzeti Levéltár jogelődje, az Országos Levéltár az ezredforduló óta készít ilyeneket, de az iratanyag tömeges digitalizálása csak 2003-ban, az 1715. évi összeírás digitalizálásával kezdődött el. A számos digitalizálási projekt eredményeként a felvételek mennyisége évről évre nő, a programok a középkori oklevelekre, térképekre, az államszocializmus időszakának központi és pártirataira, különböző formátumú hang- és mozgóképfelvételekre is kiterjedtek.
Milyen segítséget tudnak igénybe venni az anyagok digitalizálásához?
A mesterséges intelligencia és a gépi tanulás újításai kiváló lehetőségeket biztosítanak az archívumokban őrzött hatalmas mennyiségű információ kiaknázásához. Az adatok tömege nagy segítséget jelent nemcsak a kutatás, hanem a politikai döntések előkészítésében és a közigazgatás egyes területein is.
A levéltár a mesterséges intelligencia alkalmazása terén igyekszik az európai és tengerentúli levéltárakhoz képest is az élen járni. Az elmúlt négy évben több részterületen is értékes programokat és fejlesztéseket valósítottunk meg, amelyek eredményei a nagyközönséget is érintik. 2019-től végezzük az Orosz Állami Hadilevéltártól átvett második világháborús magyar hadifogolykartonok gépi tanulással támogatott feldolgozását, ennek eredményét több szakaszban elérhetővé tettük. A korábbi évtizedben sikerrel alkalmazott, a nyomtatott karakterek felismertetésében szerzett tapasztalatainkra építve fejlesztjük a kézírás-felismerést támogató munkafolyamatainkat, amelyek révén sokkal hatékonyabb keresések válnak lehetségessé. Külön figyelmet szentelünk a földrajzi, személy- és testületi névtereinkben található sok tízmilliós adatállományok automatizált összekapcsolásának.
A közeljövőben a levéltárban őrzött, 1895 és 1980 között keletkezett állami anyakönyvi másodpéldányok 38 ezer kötetének feldolgozását tervezzük, ami előreláthatólag 22 millió oldal digitalizálását fogja jelenteni. A kíméletes digitalizálást robotszkennerek segítségével szeretnénk elvégezni.
Mikorra fejeződhet be ez a munka?
A Magyar Nemzeti Levéltár az Országos Levéltár és a vármegyei levéltárak egyesítésével jöttlétre 2012-ben, intézményünk iratanyaga a magyarországi levéltárakban őrzött iratok legnagyobb hányadát lefedi. Ebből következően néha úgy érezzük, hogy a digitalizálási munka sosem fog elfogyni, de elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a lehetőségeinkhez mérten minél több tartalmat digitalizáljunk, az elkészült másolatokat pedig publikussá tegyük. A digitalizálás amellett, hogy védi az eredeti iratot – hisz utána csak a másolatot bocsátjuk az érdeklődők rendelkezésére –, tágítja a hozzáférési és kutatási lehetőségeket. A tartalmainkat – attól függően, hogy mennyi erőforrásunk van hozzá – a vonatkozó adatvédelmi rendelkezéseket betartva publikáljuk. Ezzel az a célunk, hogy a nyitvatartási idő vagy a földrajzi távolság senkit se korlátozzon, a nálunk lévő iratok szabadon elérhetők és kutathatók legyenek.
Deklarált céljaik közt szerepel, hogy a gyűjteményük alakítsa az állampolgárok azonosságtudatát. Ezt hogyan lehet megvalósítani?
A levéltárakban őrzött iratok kiválóan alkalmasak az identitáskutatás támogatására. A legtöbb civil megkeresést ez ügyben kapják a levéltárak. Gyűjteményeinkben tömegesen lehet találni a családok történetére vonatkozó információkat. Bárkiére, nem csak a kimagasló történeti személyiségekére vonatkozóakat is. A családi identitás mellett a lokális vagy helyi kötődés kutatása – helytörténet, plébániatörténet, iskolatörténet – is nagyon fontos. Ehhez is a levéltárak kínálják a legtöbb adatot, mi pedig felvállaljuk ezek segítését. Tanfolyamokat tartunk, kollégáink felkeresik a helytörténeti köröket, és bevezetjük az érdeklődőket a kutatás rejtelmeibe. Bemutatjuk a rendelkezésre álló segédleteket, adatbázisokat, módszertani kiadványokat adunk közre a családi és helytörténeti kutatások megkönnyítésére.
Mint a levéltár fontosságával kapcsolatban már említettük, sokan nem is tudják, hányszor találkoznak életük során a levéltárban őrzött iratokkal vagy tartalmával. Ha máshogy nem, a családjuk vagy a lakóhelyük történetén keresztül kapcsolódnak a nemzet történelméhez, amelynek írott lenyomatait mi őrizzük. Számos vidéki intézményünk tart helytörténeti tematikájú rendezvényeket, hirdet pályázatokat, és fő profilunk közé tartozik a családfakutatók támogatása.
A levéltár állományát folyamatosan fejlesztik, gyarapítják. Hogyan kutatják fel, szerzik be a szükséges dokumentumokat?
A Magyar Nemzeti Levéltár az 1995. évi LXVI. törvény értelmében az illetékességből átveendő levéltári anyagon túl – ajándék, letét vagy a rendelkezésére álló anyagi forrásoktól függően – vásárlás útján gyarapítja az iratállományát maradandó történelmi értékű magániratokkal. Figyeljük az antikváriumok, aukciósházak papírrégiségeket is felkínáló árveréseit, és ha a gyűjtőkörünkbe illő tételeket kínálnak, licitálunk rájuk. Fontosak a magánszemélyektől beérkező iratanyagok, családi hagyatékok is. A gyűjtés során az az elsődleges szempont, hogy a felkínált dokumentumok az őrizetünkben lévő levéltári anyaghoz illeszkedjenek. A látókörünkbe került iratanyag esetében először mindig értékbecslést kell végezni, és szakértőink nyilatkoznak az iratanyag elhelyezhetőségéről. Ezt követően vásároljuk meg vagy fogadjuk el az iratanyagot.
Említene néhány újabb szerzeményt azok közül, amelyekre a legbüszkébbek?
A legbüszkébbek a 682 ezer, az 1945 után a Szovjetunióba hurcolt magyar állampolgár nyilvántartó kartonjai másolatának 2019 végén, kétévi alkudozás után az orosz katonai levéltártól való átvételére vagyunk. Ez volt a magyar levéltártörténet legnagyobb iratgyarapítása, még ha digitalizált formában történt is.
Ugyanilyen fontosak azok az iratátvételeket, amelyek az egykori nagy múltú magyar családokhoz kötődnek. Ezek a nemzet szolgálatában emelkedtek fel, jeles tagjaik fontos hivatalokba kerültek, nagy vagyonokat szereztek. Néhány családi hagyaték 1945 vagy 1956 után külföldre került. Ezek visszaszerzése kiemelten fontos feladat, mert nemcsak a családokról tartalmaznak információkat, hanem a történelmünkre vonatkozóan is.
A 13. század óta nemes Konkoly-Thege család 2021. szeptember 22-én a teljes levéltárát a Magyar Nemzeti Levéltárnak ajándékozta. Ők olyan kiválóságokkal büszkélkedhetnek, mint például Konkoly-Thege Miklós csillagász, meteorológus, az MTA tagja, zeneszerző, országgyűlési képviselő, az ógyallai csillagvizsgáló építtetője (1842–1916) vagy Konkoly-Thege Aladár orvos, író (1919–1996). A gyűjtemény körülbelül 850 eredeti, a família történetét nyolc évszázadon át dokumentáló iratból áll. Az anyag legjelentősebb darabja hat eredeti, Mohács előtti, 14–15. századi okmány. A Norvégiában élő Konkoly-Thege Miklós saját költségén hozatta haza az iratanyagot, hogy a levéltárnak ajándékozhassa.
Ugyancsak 2021 augusztusában került a levéltárunk őrizetébe 520 eredeti oklevél, amelyeket a magyar állam vásárolt meg a Batthyány-családtól. Valódi kincsek, köztük 11 oklevél Árpád-, 125 pedig Anjou-kori. A gyűjtemény legkorábbi darabja IV. Béla király 1256-ban kiadott oklevele. De említhetjük Nagy Lajos király 1352. évi oklevelét is a Fejér megyei besenyők megnemesítéséről.
A középkori iratok, oklevelek és egyéb dokumentumok száma meghaladja a százezret. Hogyan restaurálják őket? A jelenlegi módszerekkel ezek „halhatatlanná tétele” is lehetséges?
A mai felfogás szerint az állományvédelem legfontosabb része a megelőzés. A megfelelő klimatikus viszonyok biztosításával hosszú távon megőrizhetjük a papír- és pergameniratok állapotát. A szerves anyagok öregedési folyamata lassítható. Az állományvédelmi tevékenység másik része az iratok fizikai-kémiai állapotának ellenőrzése, konzerválásuk, restaurálásuk, hogy az állapotukat stabilizálják, ezáltal újra kutathatók, kiállíthatók legyenek. Ma az a legfontosabb, hogy minél több irat számára biztosítsuk a megfelelő környezetet, a konzerválásukkal pedig azokat a körülményeket, amelyek a fennmaradásukhoz szükségesek. A levéltár őrizetében lévő hatalmas anyag egyenkénti kezelése nem lehetséges, de vannak olyan prioritású dokumentumok, amelyek kezelése elengedhetetlen. Ezeket kellő időráfordítással, pontosan megtervezett restaurálási terv szerint kezeljük. A restaurálási folyamat mindig a dokumentum állapotának felmérésével kezdődik, ezután készül el a részletes restaurálási terv. A restaurálás tisztítással, egyéb kémiai kezelésekkel kezdődik, az irat kiegészítésével folytatódik, és az íráshordozó anyag megerősítésével zárul. Levéltári dokumentumok restaurálása során az esztétikai helyreállítás mellett a hitelesség megőrzésének is fontos szerep jut.
Hogyan kell elképzelnünk egy levéltáros kolléga átlagos munkanapját?
Ez attól függ, hogy a levéltár mely területén, szervezeti egységében, tagintézményében dolgozik. Ez nagy, összetett intézmény, ahol mindenki közös munkája révén tudjuk őrizni, feldolgozni és hozzáférhetővé tenni az állampolgárok számára az őket érdeklő vagy érintő iratokat. Egy szakmai területen dolgozó kolléga iratképző szerveket ellenőriz, iratokat vesz át, feltárja a gyűjteményünket, kutatást megkönnyítő segédleteket készít. Emellett iratokat készít elő digitalizálásra, digitalizál, adatbázist készít, előadásokat tart, rendezvényeket szervez és tudományos publikációkat tesz közzé.
A levéltár családi programok helyszíne is.
Részesei vagyunk a „velünk élő örökségnek”. A levéltárba való belépés az első perctől fogva tanulási folyamat. A nyílt napok különböző történelmi témákat járnak körül. A gyerekek megtekinthetik a történelmi eseményekhez kapcsolódó, a levéltárban őrzött szebbnél szebb eredeti iratokat. Kincseket kereshetnek a raktárakban és viaszpecsétet önthetnek a restaurátorok által vezetett kézműves foglalkozásokon.
Köszönet a Magyar Nemzeti Levéltár alábbi munkatársainak írásunk elkészítéséhez nyújtott segítségükért: Szabó Csaba, az MNL főigazgatója; Csonka Laura levéltár-pedagógus; Hegedűs István, az MNL digitális tartalomfejlesztési osztályának vezetője; Kohút Sára, az MNL kutatószolgálati és szakkönyvtári főosztályának vezetője; Nemes L. Ágnes, az MNL állományvédelmi osztályának vezetője; Palcsó Anna, az MNL közművelődési és közönségkapcsolati főosztályának megbízott vezetője; Ritter György főlevéltáros; Schmidt Anikó, az MNL Magánlevéltárak és gyűjtemények osztályának vezetője; valamint Zetkó Éva segédlevéltáros, kutatótermi vezető.
Fotók: Magyar Nemzeti Levéltár
