Boldog művész címmel nyílt új tárlat a festő születésének 125. évfordulója alkalmából a Molnár- C. Pál Emlékmúzeumban, a festő volt műteremlakásában. 1984-ben, 3 évvel a festő halála után lánya nyitotta meg Magyarország egyik első magánmúzeumát, amelyet azóta is Molnár- C. Pál családja működteti. Az új kiállítást a Budapest Art Week programsorozatához kapcsolódva tárlatvezetésen mutatták be a múzeum munkatársai.
A múzeumlakás a működő műterem látszatát kelti, hiszen az eredeti bútorok, berendezési tárgyak mellett ott áll a festőállvány és a paletta is, mintha csak egy pillanatra tette volna le azokat a művész.
A kiállítás állandóan változó, hisz óriási életművel állunk szemben.
A hosszú életű termékeny művész nem minden alkotása ismert még a család számára sem, mostanában is bukkannak fel újdonságok. A friss tárlat korábban nem ismert, vagy Budapesten még be nem mutatott műveket tár a nézők elé.
Ezek a volt műteremben – amely egyben a legnagyobb kiállító tér is –, láthatóak: ugyanannak a képnek három variációja függ egymás mellett. Angyali üdvözlet („Zöldpulóveres Mária” néven megjelölve, megkülönböztetve ezzel a többi ugyanilyen című alkotástól) néven ugyanazt a kompozíciót három variációban alkotta meg a művész.
Nagyon érdekes megfigyelni, hogy az egymástól csak kis mértékben különböző képeken az eltérő színhasználat milyen erősen változtatja meg a festmény hangulatát, kisugárzását. A három festmény mindegyikét 1930-ban készítette, ezek közül kettő létezése ismert volt a művész családja számára, az utolsó remekmű Milánóban bukkant fel nemrég, és szerencsére e kiállítás erejéig Budapesten is megcsodálható.
A másik különlegesség pedig a festő szülőfalujából, Battonyáról érkezett az ottani emlékházból. Ismét egy angyali üdvözlet, amelyen jól tetten érhető a művészre jellemző stílus: a szakrális jelenetet avantgarde módon ábrázolja,erős színek, erős kontúrok, egyszerű, de hatásos kompozíció. A nagy méretű festményt a földön helyezték el, ezzel még közelebb hozva a nézőhöz, szinte úgy érezzük, hogy bele tudunk lépni a képbe, mi is részesévé válhatunk a pillanatnak.
Molnár-C. Pál másik kedvenc témája, a Menekülés Egyiptomból három, nagyméretű festményen szerepel. Ezek érdekessége éppen az, hogy mennyire eltérőek a képek: ugyanazt a történetet három, egészen különböző megfogalmazásban csodálhatjuk meg.
A hely szellemét is megragadhatjuk, hiszen a festményeken hangsúlyosan szereplő téglafalban felismerhetjük a közeli budai arborétum ma is álló kerítését.
Nem csupán a nagyméretű, látványos alkotások szerepelnek a tárlaton, hanem például kisebb tárlókban egy egész sorozat, temperatechnikával készült miniatűr kép is.
Az állandó kiállításon tematikusan igyekeztek rendszerezni az életművet: családi portrésorozat, tájképek, irodalmi művek illusztrációi szerepelnek itt. A sokak által csupán szakrális festőként ismert Molnár-C. Pálnak itt plakáttervezői, szobrászművészi és grafikusi munkáit is láthatjuk - ez utóbbi tusrajzait, életképeit éveken át készítette az Est lapok számára.
Szakrális műveit jellemzi, hogy a vallási témát mindig profán környezetbe helyezi, ezzel is közelebb hozva a választott témát a nézőkhöz.
A szakrális és a profán nem válik el élesen egymástól, hiszen „az egész világ templom!” - hirdette.
Újító szellemisége abban is jelentkezett, hogy az új áramlatokat mindig igyekezett kipróbálni, de a kísérletezgetések nem mindegyike hatott hosszú távon életművére. Két legfontosabb jellemzője művészetének, amely végigkísérte egész életművét: a szürrealizmus, illetve, hogy festészete csaknem kizárólag figuratív.
Alkotásainak legfontosabb jellemzője a pozitív kisugárzás, az öröm, amely az egész életművet áthatja.
Érződik a képeken a kiegyensúlyozottság, az elégedettség, hogy a festő a számára a leginkább örömet szerző tevékenységgel, a művészi alkotással tölthette egész életét. Az életöröm, amely a képekből árad, igazi feltöltődést jelent a néző számára is, amelyet a kedves, szeretetteljes tárlatvezetés csak megerősít. Igazat adunk a művésznek, aki így tekintett vissza életére: „Boldog ember vagyok, mert egész életemben azt csinálhattam, amit legjobban szeretek, végigjátszottam az életemet.”
Az időszaki kiállítás június 29-ig látogatható
