Hol hidrogénszőke, hol vagányul felnyírt fekete haja és tetoválásai miatt sokak számára inkább tűnhet extravagáns távol-keleti férfimodellnek vagy popsztárnak, mint klasszikus zenésznek, miközben már 10 évesen, minden idők legfiatalabb versenyzőjeként megnyerte a New York-i Filharmonikusok fiatal művészek számára meghirdetett versenyét. Egyszerre önmagát tudatosan újragondoló csodagyerek és a komolyzene határait feszegető vadóc.
A tehetséges zongoristát már a New York-i Filharmonikusok elismerése a legjobbak közé emelte, a Juilliard elvégzése után pedig a Young Concert Artists nemzetközi versenyét is megnyerte, mégis egy tévéreklám kellett ahhoz, hogy a világ felfigyeljen rá. A 2016-os Grammy-gála szünetében lejátszott Android-reklámban ugyanis Beethoven Holdfény-szonátáját olyan bravúrosan adta elő, hogy egy csapásra ő lett a gála igazi sztárja.
Ezt követően rengeteg ajánlatot kapott, de csak a Warner Classics kiadóét fogadta el, ahol 2018 januárjában meg is jelentette első albumát. Debütáló lemezéhez Bach Goldberg-variációk című művét választotta. Borítója jól érzékelteti az általa képviselt irányt:
Útkeresés
Zenetanár édesanyja egy alkalommal arra figyelt fel, hogy ötéves fia improvizál a zongorán. Pár évvel később már a világ legjobbjai között szerepelt. Egy idő után azonban megelégelte, hogy cirkuszi látványosságként kezelik, ezért abbahagyta a zenélést, más művészeti ágak felé fordult. Húszévesen tért vissza a zenéhez, mert rájött, hogy általa tudja leginkább kifejezni magát. Az útkeresés időszaka alatt megértette: nem úgy kell játszania, ahogy mások mondják neki, a saját belső hangjára kell figyelnie.
„Modern világunkban meg kell élnünk a pillanatot, de a hagyományt is őriznünk kell" − mondja. Ez a kettőség érhető tetten abban is, ahogyan a zene és a közönség felé fordul: friss szemmel és lélekkel, ugyanakkor alázattal.
Bach
Johann Sebastian Bach zenéjéhez különleges kapcsolat fűzi. „Bár évszázadok választanak el bennünket, ránk hagyta zenéjét, hogy általa egy mindannyiunknál nagyobb, közös egységet teremthessünk. Megtanított rá, hogy képes legyek nyitottan gondolkodni, és soha ne felejtsem el mások helyébe képzelni magam, akkor sem, ha az a valaki több mint 300 éve élt."
Küldetésének érzi, hogy megmutassa a fiataloknak a klasszikus zene varázsát. Hisz benne, hogy ha a fiatalok felfedezik a zene csodáját, megváltozik a gondolkodásuk, és ezáltal a világot is jobbá teszik.
Egy alkalommal meghatottan mesélt élete meghatározó koncertélményéről, amikor 15-16 évesen, egy fagyos télen a queensi Steinway & Sons zongoragyár dolgozóinak játszott. Hiszen azoknak adhatott valamit, akik a zongoraalkatrész gyártásával a zene megszületését teszik lehetővé.
Egy interjúban azt is elárulta, mit él át koncert közben: „Sokan kérdezik, hogy mire gondolok a színpadon játék közben. Nem tudom. Az idő ilyenkor megáll. Szeretem, hogy másfél órára megáll az idő."
Hangszeréhez fűződő viszonya is időtlen. „Különleges a kapcsolatom a zongorával, kicsit olyan, mintha házasok lennénk" − mondja.
Ennek a szoros kötődésnek és Ji magával ragadó előadásmódjának április 11-én a Zeneakadémián lehetünk szem- és fültanúi, ahol a Goldberg-variációkat hallhatjuk tőle.
A cikk eredetileg a Budapesti Tavaszi Fesztivál hivatalos blogján, a btf.blog.hu oldalon jelent meg.
Kiemelt fotó: Ji hivatalos Instagram-oldala
