Csatlakozva a 7. Csíkszeredai Könyvvásár programjaihoz, elsőként a város központjában Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere, valamint Balázs Imre József irodalomtörténész és Juhász Anna nyitotta meg a nemrég Budapesten debütált, nagyszabású Tamási Áron 125 szabadtéri kiállítást. Korodi elmondta: számukra itt, Erdélyben otthonos és közeli élmény Tamási irodalmi munkássága és személye,

valami, amihez igazodnak, ami példa és mérce.

Ehhez kapcsolódva jegyezte meg Juhász Anna, hogy épp ennek a privát világnak a megteremtésére szolgálhat egy ilyen kiállítás: „Célunk, hogy mindenkinek lehessen egy Tamási Árona. Egy kép, egy szöveg, egy élmény vagy emlék, ami az övé, amit elvisz magával. A kiállítás tizenhat tablója látványos képekkel, idézetekkel és értelmező szövegekkel mutatja be a kivételes tehetség életútját.” Balázs Imre József Tamási fő műveit idézte, az Ábelt, a Jégtörő Mátyást, majd Reményik Sándor egyik gondolatát, míg az ünnepélyes megnyitót követően a közönség ellepte a teret, hogy közelről is megismerkedhessen a részletgazdag kiállítási anyaggal.

A könyvvásárt az Erőss Zsolt Arénában rendezték meg, ahol elsőként Nagy Koppány Zsolt Marosvásárhelyen született Térey-ösztöndíjas író, szerkesztő és Farkas Wellmann Endre Marosvásárhelyen született, József Attila- és Térey-ösztöndíjas költő, szerkesztő meséltek a számukra fontos mesterekről, ihletadó elődökről.

Mi a kapcsolatuk a hagyományos történetmeséléssel, írói formával, miként alakult a saját nyelvük és hangjuk megtalálása?

Míg Nagy számára épp az idézett Tamási számított meghatározónak, addig Farkas Wellmann számára Faludy György és Szőcs Géza költői hangja és személye volt jelentős a kezdetektől. A saját nyelv kialakulása és az alkotói témák megtalálása a látott és tapasztalt világ mellett az olvasmányok egymásra épülésével keletkezik az íróknál, s előkerült a beszélgetésben az általuk használt számos forma: a tárca, a vers, a novella és a hosszúvers is.

A könyvvásár színpadán Vecsei H. Miklós Junior Prima-díjas színművésszel három alkalommal is találkozhatott a közönség, hisz elsőként Juhász Ferenc kétszeres Kossuth-díjas költőről, másodjára a POKET zsebkönyvek létrejöttéről, majd az este zárásaként a Mondjad, Atikám! című, József Attiláról szóló előadásról is mesélt a közönségnek. Juhász Ferenc számára forrás, egy olyan költői nyelv megtermetője, aki a szavak hatalma mellett eljuttatja az olvasót a szavakon túlisághoz. Számára a Vidnyánszky Attila rendezte A szarvassá változott fiú című előadás volt katartikus élmény, aminek hatására döntötte el, hogy hivatása van: színész lesz.

Juhász Ferenc kapcsán Balázs Imre József irodalomtörténész az irodalmi barátságok mellett a szürrealizmusról mesélt, és mutatott egy levelet is a közönségnek, amiben Juhász egykoron kedvenc verseinek sorát írta össze a szerkesztői kérésre. A programokon Balla Gergely, a Platon Karataev zenekar egyik frontembere és szövegírója vett részt a programokon, aki saját kötetét, a Partért kiáltót is bemutatta a vásárban.

Mivel a karaván visszatérő vendégei Bartis Attila Marosvásárhelyen született, Térey-ösztöndíjas és Magyarország Babérkoszorúja-díjas író és Bogdán Zsolt Jászai Mari-díjas, Csíkszeredában született színművész, ezúttal sem maradhatott el szereplésük, szinte gálaestszerűen egymás szavába vágva meséltek a csíkszeredai pódiumon.

Néhány nappal korábban már szerepeltek együtt a marosvásárhelyi Spectrum Színházban, ott történt az az emlékezetes pillanat, amikor Bartisnak elfogytak a szavai Bogdán Zsolt Amikor című előadása után. A szerző különben nagyon sokat köszönhet a színháznak, mert 2016-os hazatérése után ez adott neki két hónapra munkát, amitől azt érezhette: dolga van itt.

„Az otthon olyan evidencia, amiről nem lehet beszélni. Mint a lélegzés” – vallott érzéseiről Bartis.

Beszámolt ugyanakkor egy tegnapelőtt történt keserű tapasztalatáról is, arról, hogy rá kellett jönnie: ha beleszakad, akkor sem tudja megmutatni szülőházát, annyira megváltozott az az évek során. Egyetlen esélye az írás, hogy megosszon valamit otthonából – ez azonban teljes valójában már nem tudja megmutatni azt. Juhász Anna ezzel egyáltalán nem értett egyet, mint mondta: „Amikor elmentünk Marosvásárhelyen a szülőházadhoz, azt hiszed, semmit nem tudtál átadni, de elég volt rád nézni. Olyan ez, mint a szerelem, amikor elakad a szavad, és megszületik a szavakon túliság.” Ilyen mélységesen emberi volt Bogdán Zsolt története is, aki a fellépés előtti pillanatok izgalmában úgy érezte, talán Bartisnak és Juhász Annának nem is kellene megnéznie az előadást, mert félt, hogy nem tud úgy teljesíteni, ahogy szeretne. „Ti mind a ketten a szívetekkel dolgoztok” – állapította meg Juhász Anna.

Bogdán Zsolt az irodalmi művek mondanivalójának megszületéséről kérdezte a szerzőt, aki elmondta, hogy minden művéhez máshogy kezdett hozzá, ami azonban közös bennük, hogy fel sem merül, hogy ugyanaz az ember áll fel a kész könyvtől, mint aki leült az üres papír elé. Azok a dolgok éltetik a szöveget, amik számára is újak – soha nem egy meglévő tudást ad át.

Bartis az írások születéséről elmondta: „Az irodalom feloldhatatlan ellentmondása, hogy bármennyi is az önéletrajzi vonatkozás, az irodalom mindenképp fikció. Másrészt nem létezik fikció, hiszen ami a papírra kerül, az abból születik, amit én éltem át, én éreztem, tapasztaltam, tehát kapcsolódik a valósághoz. A kettő nem zárja ki egymást, ez adja meg a szöveg lüktetését, hitelességét.” Példaként elmesélte, hogy már teljesen elkészült A séta című regényével, amikor rájött, hogy egy addig fikciónak vélt festmény, amiről a könyvben írt, pont ugyanúgy néz ki, mint az a kép, ami végig az íróasztala felett függött.

Juhász Anna az írói alkotói folyamatot párhuzamba állítva Bogdán Zsolt monodrámájával, a magányosságról kérdezte két vendégét.

Bogdán úgy véli, hogy van egy vertikális szövetség közte és Bartis között, aminek hiányában nem lenne képes felmenni a színpadra. „Attila az otthonáról írt, én pedig megleltem az otthonomat az írásaiban” – mondta a színművész.

Farkaslakán

A Csíkszeredai Könyvvásár utolsó délelőttjén Balla Gergely Partért kiáltó című könyvének bemutatóján vehetett részt a közönség, a fiatal alkotót Juhász Anna kérdezte inspirációiról, a szövegek születéséről és a kötet egyedi formájáról. Ezt követően az Irodalmi Karaván csapata elindult haza, de az utazás utolsó napján, hazafelé még Farkaslakán megállt a stáb – Tamási Áron sírjához ellátogatva Hadnagy Jolán, a farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület és egy néptánccsoport vezetője társaságában idézték meg a 125 éve született írót és tervezték meg június első, pünkösdi hétvégi programjait, amiről ígérték, hamarosan beszámolnak a közönségnek is. Ez itt Farkaslaka, „lassan haladhat ilyen helyen a lélek” – idézte hazafelé elindulva Tamásit Juhász Anna.

Fotók: Bach Máté