A magyar származású André Kertész a világ egyik legismertebb fotóművésze. Életművében egy olyan saját univerzumot hozott létre, amelyben megteremtette a modern fotográfiai látásmód formanyelvét. Gyermekkorának nyarait Szigetbecsén töltötte, az itt szerzett élmények nagy hatással voltak rá. A Szigetbecsének ajándékozott képeit ő maga válogatta élete alkonyán, ajándékul gyermekkora varázslatos élményeket adó településének.
André Kertész mélyen humanista és személyes, ugyanakkor az egyetemest is magukban hordozó fényképei mindenkihez szólnak. A látás élményét, a fényképezés örömét, a megtalálás varázslatát és a valóság apró csodáit sűrítik magukba. Fényképezőgépével hét évtizeden át készített vizuális naplót, azt fényképezte, ami érdekelte, ami hatott rá: életét, önmagát, társát, barátait, személyes élettereit, az őt körülvevő világot. Életeseményei, érzelmei organikusan váltak képpé az érzékeny megfigyelés pontosságával megörökítve.
Fotói a képzőművészet körébe tartozó autonóm műalkotások, természetesek, tiszták, egyszerűségükben erőteljesek és tökéletesek. Életművét két földrészhez – Európa, Amerika – és három országhoz – Magyarország, Franciaország és az Egyesült Államok – kötődően hozta létre.
S bár a megérdemelt világsiker későn érkezett számára, mégis a világ egyik legismertebb fotográfusa lett, akinek ikonikus képei a kortárs kultúra meghatározó műveivé váltak.
Gyermek- és ifjúkorát részben Szigetbecsén töltötte rokonánál, Klöpfer Mihálynál, akiknek padlásán több, fametszetekkel, litográfiákkal illusztrált régi német családi képes újságokat talált. Az egyik ilyen a Die Gartenlaube volt. Ezeket nézegetve támadt fel benne a vágy, hogy egykor majd ő is hasonló képeket készítsen.
„A képek nagyon tetszettek… Mikor megtaláltam a régi lapokat, ösztönszerű volt, azt éreztem, hogy én is szeretnék felvételeket készíteni. Elhatároztam, hogy majd később, ha lesz pénzem, veszek kamerát, és azt csinálom, amit akarok. Ösztönösen elkezdtem komponálni, megtanultam a pillanatot észrevenni”
– mesélte. Ezután már tudatosan készült arra, hogy fotográfus legyen, és megélje a kép létrehozásnak élményét.
Szigetbecse és a környéke minden más magyar településnél fontosabbá vált számára az idők során.
„Becse sem a rokonok miatt lett fontos és meghatározó, hanem mert olyan közel kerülhettem a természethez és azokhoz, akik közt ez történt velem. Később akár Tiszaszalkán, akár Esztergomban vagy Harasztiban, akár Franciaországban vagy New Yorkban fényképeztem tájat vagy embert, a becsei táj és a becsei emberek születtek újjá minden képen.” Utoljára a halálát megelőző évben, 1984-ben járt itt, amikor a Budapesti Tavasz díszvendégeként Magyarországra utazott. Majd visszatérve New Yorkba, halála előtt néhány hónappal, százhúsz fotót adományozott a településnek. Nemcsak Szigetbecséhez köthető képeket, hanem az életmű ismert darabjait is, egyedülálló áttekintést nyújtva munkáiból.
„Kertész sokat kapott a falutól. Ez a falu pedig Kertésztől lett becses. Ha valaki ebben az országban, Európában, Japánban vagy Patagóniában hallott már valamit Kertészről, akkor hallott Szigetbecséről is. Kevés magyar kisfalu mondhatja ezt el magáról” – emeli ki Kincses Károly, a kiállítás kurátora.
A Capa Központban látható kiállításon az életmű meghatározó fotográfiái és a Szigetbecsén készült fényképek mellett André Kertésznek a településnek adományozott személyes használati és dísztárgyai is láthatók, amelyek közül több is szerepelt öregkori Polaroid-felvételein. A tárlat így kivételes betekintést nyújt a világhírű fotográfus mindennapjaiba és művészetébe.
A Capa Központ tárlata június 26-án nyílik, a megnyitó a Múzeumok éjszakája programsorozat részeként látogatható.
Nyitókép: André Kertész átugorja az itatóvályút, Szigetbecse, Magyarország
Képek forrása: Capa Központ
