A kiállítás címadó alkotásai Mulasics László Árapálytényező című sorozatának két rendkívüli kompozíciója, melyek egységbe foglalják a kiállított művek tematikus ívét. Az ősi enkausztikát, azaz a viasszal való festés technikáját legnemesebb szintre emelő, páratlan életművet hátrahagyó művész a Hangcsou-öböl mólóján álló férfit ábrázoló képei magukban hordozzák a figuralitást és az absztrakciót, ember és természet kapcsolatát, a víz mindent betöltő dinamikáját, érzelmeinkre ható erejét. A hullámzás ismétlődő motívuma így síkbeli és térbeli, szimmetrikus és aszimmetrikus, geometrikus és organikus mintázataival a kiállítás koncepciójának kereteit jeleníti meg.
A tárlat elsőrangú alkotókat és művészettörténeti fontosságú alkotásokat vonultat fel,
mint például Picasso egykori szerelmének, a 100 éves Françoise Gilot-nak egy légies, lebegő vásznát a nyolcvanas évekből vagy a szintén világhírű Marie Laurencin Lány legyezővel című képét, aki a francia avantgárd egyik fontos és nőként is elismert művésze volt, Apollinaire múzsája, akit Rousseau is megörökített A múzsa ihleti költőjét című legendás művén. Kiállítják Egry József, a Balaton festője egy 1935-ös, párás fényekkel átitatott, vibráló képét, a megkerülhetetlen El Kazovszkij elérhetetlen szépséget reprezentáló magányos szirénjét vagy a kortárs művészeti színtér egyik legsokoldalúbb óriásának, a festő és performer Szirtes Jánosnak archaikus kultúrákat és a művészet történetének különböző minőségeit megidéző expresszív kompozícióját.
A közönségnek alkalma lesz megcsodálni az érzéki festészetéről ismert Szotyory László egyik égő palettájú tájképét, a Párizsban és Thaiföldön élő franyo aatoth vitális tójeleneteit, Herman Levente a vizet szakrális minőségében megjelenítő, látnoki vízióját és a virtuóz festői tudással rendelkező Orr Máté fantasztikum világában mozgó, bizarr festményét.
A kiállításon külön termet kapnak azon alkotások, ahol a víz nem konkrét ábrázolásként szerepel, hanem mint a technikában rejtetten jelen levő, létfontosságú tényező.
A hazai kortárs művészet szabad szellemének, Ujházi Péternek színpompás Vidéki égboltja, az egykor André Breton és a párizsi szürrealisták köreiben alkotó Rozsda Endre éteri Eredete és a különböző kultúrák jelrendszerét ironikusan és dekoratívan ötvöző Rácmolnár Sándor feszes szinkronúszói mellett a bámulatos fiatal tehetség, Nemes Anna monumentális, színes absztrakt foltokból felépített női portréja tesz tanúbizonyságot a víz művészetben betöltött képalkotó szerepéről.
A Várfok Galéria kiállítása színek és formák áradata, mely hirdeti a víz egyszerre teremtő, pusztító, szakralizáló, érzelmeket felkorbácsoló vagy éppen megnyugtató, éteri és földi, pillanatnyi vagy állandó, tehát örök érvényű, mindent átható, elementáris minőségeit.
A kiállítás az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a Duna Múzeum – Európai Közép Galéria és a Várfok Galéria szoros együttműködésével valósult meg.
Nyitókép: Mulasics László: Árapálytényező III. Forrás: Várfok Galéria
