A tárlat több kultúrát és korszakot foglal magában, melyek között az összekötő kapcsot a Kárpát-medence jelenti, ahol a hunok, gepidák, avarok, besenyők és magyarok egykor megtelepedtek.

Az említett kultúrákhoz köthető emberi maradványok antropológiai és archeogenetikai vizsgálatával meghatározható az elhunyt neme, megbecsülhető a biológiai életkora és termete, az egyén életmódja, sérülései és esetleges betegségei.

A kiállítás rendezői figyelmet fordítottak arra, hogy megcáfolják a honfoglaló magyarságról alkotott, a társadalom széles köreiben élő közhiedelmek egy részét. Eszerint téves az a feltételezés, hogy a Kárpát-medencébe érkezők magyarok alacsony termetűnek számítottak volna.

Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum

A csontmaradványok vizsgálatával cáfolható az a régi sztereotípia is, mely szerint a honfoglaló magyarok között első sorban férfiak voltak, akik a helyi lakosságból választottak párt maguknak.

A tárlat talán egyik leglátványosabb eleme a torzított koponyák és a sebészi koponyalékelés bemutatása. A beavatkozás aránya a férfiakon sokkal magasabb volt, mint a nőkön és a gyermekeken. Vélhetően ennek oka a harci fejsérülések gyógyításában keresendő: a koponyára mért ütés következében kialakult vérömleny kezelése gyanánt alkalmazhatták. A csontok többségén jól megfigyelhetők a regeneráció nyomai, tehát a műtétek többsége sikeres volt. A tárlókban látható olyan koponya is, melyen jelképes lékeléseket hajtottak végre. Esetenként nagyobb nyílást vágtak a csontfelületen, melynek pótlására ezüst- vagy bronzlemezt használtak. Utóbbi a módozatot is szemlélteti egy koponya a tárlaton.

Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum

A különböző népcsoportokhoz tartozó, néhai személyek vonásait a kiállítás rendezői tizenhárom arcrekonstrukció segítségével tették könnyebben érzékelhetővé. Egy tárlót a tudományos módszerekkel készített arcrekonstrukció fázisainak bemutatására rendeztek be. Az eljárás célja, hogy a koponyacsontok alakja és felszíni formái segítségével megalkossák a lehetséges „arcmást”, az izomszövet visszaépítése által.

Az újraalkotott arcok között megtalálható két, Árpád házi dinasztiából származó leszármazott, III. Béla király (1172–1196) és Béla macsói herceg arcmása is. Előbbit már ismerhette a közönség, a tragikus kegyetlenséggel lekaszabolt Béla herceg (†1272) arcrekonstrukciója viszont újdonságnak számít. Maradványai múlt év végén kerültek újra elő a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának több tízezer emberi csontot számláló gyűjteményének revíziója során. A pengevágásoktól sérült koponya erős hatást kelt a herceg fiatal, harmonikus vonású arca mellett.

A kiállítás november 18-ig látogatható.

A teljes cikk a magyarmuzeumok.hu oldalán olvasható.