„Szegeden születtem, ahol nagyapámnak szállodája volt, és annak az éttermében naponta megfordultak írók, költők, színészek. Móricz Zsigmond is ott lakott, amikor Szegeden járt. Arra is emlékszem, hogy Móra Ferenc a család állandó vendége volt. Amikor a harmincas évek elején a szálloda tönkrement, felkerültünk Budapestre, s itt a Logodi utcában kötöttünk ki. Abban az utcában, ahol a hírességek közül Márai, Kosztolányi, Csortos Gyula, Muráti Lili lakott. Lócival, Szabó Lőrinc fiával jártam egy gimnáziumba. Később Simon István és Kormos István is ott lakott. Nagy Lászlóval együtt felvételiztünk a képzőművészeti főiskolára, egymás mellett ültünk. Rosszul öltözött kis parasztgyerek volt, aki még csak ecsetet se hozott magával, amellyel megcsinálhatta volna a felvételi feladatot. Bár a toalettemmel akkor én se nagyon dicsekedhettem, nekem volt két ecsetem, az egyiket aztán odaadhattam neki. A hatvanas években az Új Írásnak voltam a művészeti szerkesztője, ahol Juhász Ferenccel és másokkal kerültem kapcsolatba. Az egész életemet végigkísérte az irodalom” – mesélte egy interjúban.
1927. december 26-án, Szegeden született. Már főiskolai tanulmányai alatt is kipróbált különböző művészeti ágat. 1942–1946 között az Iparművészeti Iskola kerámiaszakán, 1946–1951 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakán tanult, ahol Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György voltak a mesterei. 1960–61-ben át a lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskola könyvművészeti tanszékén volt aspiráns, majd 1967–81 között a Magyar Iparművészeti Főiskola grafikai tanszékén tanított. Addigra már a legjobb könyvillusztrátorok közé tartozott. 1967-től az Iparművészeti Főiskola tipografikai tanszékén volt tanár.
1973 után postabélyegek tervezésével, filmplakátok készítéssel is foglalkozott. Gazdag életművében a grafika szinte minden ágában és műfajában alkotott, az egyedi rajzoktól kezdve a különböző sokszorosított grafikai eljárásokon keresztül a könyvillusztrációig. Alkotott márványszobrot, de a modern anyaghasználat sem volt idegen tőle. Több évtizeden keresztül létrejövő, polisztirolból készült Fejek című objektsorozatát barátokkal és művészekkel közösen készítette el.
Művészetének gyökerei ugyanúgy megtalálhatók a magyar és egyetemes kultúrában, mint a modern művészet mindig megújuló formáiban. Mindig érzékenyen figyelt az emberi – egyéni és közösségi – létviszonylatokra, a kulturális hagyományokra, a technika és a tudomány kérdéseire, a világ nagyon is összetett és sokrétű jellegére. A különböző művészeti ágak mindig termékenyen hatottak műveire. Az irodalom és a zene fontos részei számos kiemelkedő alkotásának.
Sorozatai mintegy sűrítményei és összefoglalásai egy-egy alkotói periódusnak és stílusnak.
A Mózesben ugyanúgy megtalálható az a felfokozott izgatottság és keménység, szinte dühvel átitatott drámaiság, mint az 1956 után készült rajzokban.
A Psalmus Hungaricusban azok a kiszolgáltatott létviszonylatok tükröződnek, mint a hetvenes években készült egyedi lapokban.
Az ember tragédiája összefoglalása a szimultán és egyetemes gondolkodásmódról vallott szemléletmódnak.
Az Ótestamentum szakrális példázataiban az általános emberi, morális értékek kerülnek előtérbe.
A Kékszakállú herceg vára a férfiről és nőről alkotott alapvető gondolatok megfogalmazása mellett egy lehetséges útját mutatta meg annak, hogyan lehet továbbvinni, de egyúttal továbblépni egy racionális absztrakcióból egyfajta humanista emberkép felé.
Magyarországon kívül számos önálló kiállítása volt: Londonban és Anglia több más városában, Zágrábban, Torinóban, Sidney-ben, Párizsban, továbbá Hollandiában, Belgiumban és az Egyesült Államokban. 1985-től a szegedi Kass János Galéria állandó kiállításán láthatók a művei.
Páratlanul gazdag, sokszínű művészetében jelentős helyet foglal el a könyvillusztrálás, ezen belül a gyermek- és ifjúsági irodalom remekeihez készített rajzok sokasága. Tíz éven át a Hegedűs András alapította Kincskereső munkatársa, művészeti vezetője.
A magyar származású, világhírű rajzfilmkészítővel, John Halassal közösen elkészítette az első számítógép-animációs filmet Dilemma címmel.
Munkásságáért két alkalommal Munkácsy-díjjal (1954, 1867), érdemes és kiváló művész elismeréssel, 1999-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 2010-ben hunyt el Budapesten.
A képek forrrása a Koller Galéria. A nyitóképen Kass János a műtermében 1984-ben. Fotó: MTI/Pintér Márta
