Regős István: La Defense (2015)
Regős István festészetében az idő játékos megjelenítése visszatérő elemként mutatkozik. Alkotásain a különböző történelmi korok vagy a szubjektíven megélt idő jellegzetességei tárulnak elénk (például: Reformkor-sorozat, Gyermekkor-sorozat). Képeibe gyakran valós óraszerkezeteket is beépít.
A La Defense című festmény Regős István – nem hagyományos értelemben vett – városképei sorába illeszkedik. Berlin és London jellegzetes látképeinek megfestése után Párizs is érdekes témának bizonyult számára. A La Defense a francia főváros egyik üzleti központja, ahol a modern felhőkarcolók határozzák meg a látványt. A városképet egy emblematikus francia film, az 1964-ben bemutatott Fantomas egyik jelenetének ihletésére alkotta meg. A főszereplő kivetített arca a felhőkarcolók között, a levegőben száguldó autó és a felvonuló rendőrségi járművek között tűnik fel. Fantomas ugyanis a legkorszerűbb technológiákat alkalmazva bűncselekmények rejtélyeibe burkolózik. A korábbi regényben, a filmben és a festményen is a történet korát a modern épületek és természetesen a fantasztikus teljesítményű autók is meghatározzák. Mai szemmel nézve megmosolyogtatóak a fantasy világának elképzelt csúcsteljesítményei, melyeknél valóságunk technológiái már fényéveken túlra száguldanak.
Weiler Péter: Egy utolsó fagyi, mielőtt disszidálunk
Weiler Péter jellegzetesen nosztalgikus életérzést keltő festményét láthatjuk. A festő egyik központi témája a Balaton, ahol gyermekkorának nyarait töltötte. A magyar tenger iránti érzelmi kötődése a kollektív öntudat tükre. A legtöbb magyar ember ugyanis hasonlóképp fel tud idézni személyes, kedves emlékeket a tóparton szerzett élményekből.
A képzőművész legemlékezetesebb gyerekkori nyara az 1989-ben megélt történelmi fordulópont volt. Ekkor egy esszenciális mikrokörnyezetben lehetett megélni egy sorsfordító társadalmi eseményt. „… a rendszerváltás, a német újraegyesítés politikai szelét itt a társasüdülőkben, kempingekben, strandokon lehetett a leginkább átérezni. Egy különös egyvelege volt ez egy szokásos balatoni nyárnak és a világtörténelmi fordulópontnak. Az NDK titkosszolgálata még megfigyeli a Balatonon nyaraló állampolgárait, miközben a páneurópai piknik határbontást sugalló szórólapok terjednek a kempingekben” – emlékszik vissza a festő. A hátteret alkotó Kádár-kocka éppen olyan fontos korhatározó elem, mint az előtérben látszó Trabant.
Bereczki Kata: Kirándulás piknikkel
Bereczki Kata is elsősorban gyermekkori élményeiből ihletődött a Kirándulás piknikkel című festménye megalkotásakor. Ő is egy kollektíven megélt, izgalmas tapasztalatot ragadott meg, amely által jellegzetes korszellem bontakozik ki a néző előtt. A ’80-as évek közepén bizonyos keretek között már a magyar emberek is eljuthattak külföldre. Ilyenkor a családok – akiknek addigra sok-sok várakozás után lett saját autójuk – konvojba rendeződbe nekivágtak a nagy útnak. Persze csak azután, hogy a szalámit, hűtőtáskát és a négyzetméter nagyságúra széthajtható térképet begyömöszölték a csomagtartóba vagy az utastérbe. Az utazás során pedig néhány óránként megálltak az út szélén, elővették a kempingszettet, hogy éhségüket az újonnan megismert panorámás környezetben csillapítsák. A kollektív emlékezésről tanúskodik, hogy a festmény kiindulópontját a Fortepanon látott családi autós felvétel jelentette, mely alapján Kata saját emlékei is megidéződtek. Bereczki Kata festett jelenetei bármelyik magyar család fotóalbumából származhatnának. A sematizált arcok bármely rokonunk vagy barátunk arcvonásaival behelyettesíthető, mégis hiteles ábrázolás marad.
Osgyányi Sára: Vízpartokon kerestem, de az ablakunk alatt találtam meg
Osgyányi Sára festménye a közelmúltunk jellegzetes szeparáltságát, bezártságát, távolságtartását idézi. A cím is igencsak beszédes.
Osgyányi Sára festészetének kulcsfontosságú tényezői az egyes fényes felületek vibrálásának, a csillanó látványok tünékenységének és a színek játékának megragadása. Leginkább a felületek látványjátéka érdekli. Ezek a jellegzetes jelenségek leginkább a napfény izzásában és a vízfelületek tükröződéseiben, hullámzásaiban figyelhetők meg. Nem csoda, hogy festménysorozatainak fő témáit ezek a látványok alkotják. Igen ám, de a festmény datálásának évében, a koronavírus miatti korlátozások következtében a vízpartokhoz való eljutás a fővárosban élőknek igencsak elérhetetlennek tűnt. A festő minden nehézség ellenére mégis kutatta, hogy hol találhatja meg az urbánus közegben a számára megihlető festménytémát. Egy olyan helyen pillantotta meg, amire nem is számított: a Szondi utca előtt parkoló autók motorháztetején. Ráadásul az eddig csak felületeken kápráztató kép így térben bontakozott ki. A művészet által már semmit sem jelentett a megközelíthetetlennek hitt távolság: a tündöklés csodája ugyanis gyakran ott hever az ablakunk előtt.
A cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/7. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta, első kézből olvashassa!
