„Annyi millió között két egymáshoz hasonló élettörténet nincsen. Ahány szív, annyi történet, örökké új és kimeríthetetlen, végtelenebb a makrokozmosznál; egy világ, mely magát mindennap újra meg újrateremti és nem ismétli soha.” (Jókai Mór: Életemből)
Nemcsak a történelemnek, hanem a rendszerváltás utáni tudatos városfejlesztésnek és az erre rácsatlakozó városmarketingnek is köszönhető, hogy Jókai Mór neve mára elválaszthatatlanná vált Balatonfüredtől. A Balaton-parti kultúrváros a rendszerváltás utáni identitását keresgélve nem véletlenül nyúlt vissza a reformkor jól ismert alakjaihoz: a város kulturális irányú fejlesztésének alapköveit a korszak számos, a nemzeti érték közvetítése mellett kiálló művésze és államférfija – köztük Kisfaludy Sándor, Deák Ferenc, Blaha Lujza és Jókai Mór – tette le jelenlétével, helyzetfelismerésével, munkájával, és nem utolsósorban anyagi támogatásával.
Jókai viszonylag későn, 1857-ben, 32 évesen érkezett meg először Füredre, hogy fürdőorvos sógora, Turay István javaslatára savanyúvizes kúrával kezeltesse tüdőbaját. Tíz évvel később kezdte el a saját ház építését a mai napig különleges mikroklímával rendelkező település Balatonra szép kilátást adó, János-hegyi részén. A család ezután húsz éven át töltötte itt nyarait élénk társasági életet élve, és számos hírességet, köztük Eötvös Károlyt, Endrődi Sándort, Vörösmarty Mihályt, magyar és német színházi szakembereket és szerkesztőket is vendégül látva a hangulatos kora-eklektikus épületben.
Balatonfüred akkoriban elsősorban a Vas és Zala megyei nemesség kedvenc nyári tartózkodási helye volt, s lassan a budapesti politikai és társadalmi elit üdülőhelyévé vált. A kalapos, sétapálcás urak, hosszú női ruhák, lovasfogatok, délelőtti krikett-partik, délutáni séták, gyógyító fürdőkúrák és esti társasági összejövetelek korszakát a mai Balatonfüred is szívesen idézi meg.
E kulturális gazdagság egyik kulcsalakja a várostól még életében díszpolgári címet kiérdemelt Jókai Mór.
Az író egykori villája köré a Vaszary-galériával, a felújított sétálóutcával és a klasszicista Kerek-templommal, a közelben Blaha Lujza villájával és az első Anna-bálnak helyt adó Horváth-házzal mára valóságos kulturális negyed épült.
A Jókai-kultusz első tégláját az 1992-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum főszervezésével elindított, azóta is évente megrendezett Jókai-napok létrehozásával tette le a város. Bár a Jókai-család villája először 1954-ben vált emlékmúzeummá, a PIM gyűjteményéből összeállított, jelenleg is látható tárlat 2010. május 5-én nyílt meg, Jókai halálának századik évfordulóján.
Nemcsak Jókai Mór és felesége, az ünnepelt színésznő, Laborfalvi Róza intim szférájába, háztartásába tekinthet be, hanem a korabeli politikai-társadalmi elit mindennapjairól, a fürdővárosban töltött, gondtalan hónapok társasági időtöltéseiről, napirendjéről is egészen részletes képet kaphat, aki fölkeresi a Jókai család 1867 és '70 között felépült házát. Az író és Laborfalvi Róza gazdag háztartásának számos tárgya, emléke – például az asszony számára oly fontos kávéivás szertartása –, ruhája, bútora idézi a balatoni napokat, de megtekinthető az író egyetlen sci-fijének, A jövő század regényének tárgyleírása alapján elkészített makett is.
Az épp felújításon áteső kert egyáltalán nem elhanyagolható részlet az író mindennapjainak megidézésekor: Jókai szabadidejében a legszívesebben kedvenc elfoglaltságának, a kertészkedésnek hódolt. Általában május elejétől a nyár végi szüretig tartó füredi tartózkodása alatt minden hajnalt növényei – elsősorban részben különleges európai kertekből származó, részben pedig saját nemesítésű rózsái – társaságában töltötte. Kedvence volt a sárga tearózsa. Állítólag egyszer a ház előtti lovas pihenőben ácsorgó kocsis megszólította: „Jókai uram, árulja már el, mitől ilyen gyönyörűek a rózsái! Én akármit csinálok, az enyémek nem ilyen szépek!" Mire Jókai csipkelődve azt válaszolta:
„Ha maga is összeszedné a lovai után a lócitromot, amit én mindig gondosan behordok a kertbe, akkor biztos a maga rózsái is így virítanának…!"
Az író egyedül Kertészgazdászati jegyzetek című munkáját jegyezte Dr. Jókai Mórként, és szívesen hangoztatta, hogy ha az írásai valamiért netán nem élnék túl őt, a fái biztosan túl fogják.
Jókait szigorú napirendje és kiterjedt könyvtára, de kétségkívül az inspiráló környezet is segítette abban, hogy olyan munkákat vessen papírra Balatonfüreden, mint Az aranyember, a Fekete gyémántok, A szegénység útja, A Damokosok és A három márványfej. A csendes, de jó humorú művész részben feleségének is köszönhetően élénk társasági életet élt, és örömmel fürdött a népszerűségben. Megesett, hogy Balaton-parti sétájára egy köteg előre dedikált fényképet is vitt magával, hogy legyen mit osztogatni a járókelőknek. Kiváló marketing-érzékét kedvelt városa, Balatonfüred is kamatoztathatta.
A Jókai Mór Emlékmúzeum a tervek szerint nyár végétől felújított közösségi térrel és kerttel várja a látogatókat, a vírushelyzet miatt elhalasztott Jókai Napokat pedig a magyar nyelv napjához, november 13-ához igazítva rendezi meg idén a város.
