És mások sem gondolták így. Legelső, ma már klasszikusnak tekinthető rendezésén, a Sose halunk meg filmtervein nem kevesebb, mint nyolc évig dolgoztak Nógrádi Gábor forgatókönyvíróval, akit úton útfélen nagybácsijáról, Gyuszi bácsiról szóló történetekkel bombázott. De szó szerint: akár naponta tucatszor is felhívta újabb ötleteivel. A sokadik átírt forgatókönyv után végül nagy nehezen megszülethetett a film. A forgatáskor szerencsére nem hagyták magára a rendezésben újoncot, mert már ekkor is – talán az ösztöneire hallgatva – kitűnő csapatot gyűjtött maga köré, akik minden nehézségen és elakadáson átsegítették. Elég, ha néhány társalkotó nevét megemlítjük: Halász Gábor operatőr, Dés László zeneszerző, Miklós Mari vágó. De olyan színésztársak is ott álltak mellette, mint Jordán Tamás és Lukáts Andor.
A film váratlanul nagy siker lett, és nem csak itthon. Bunyik Béla Amerikában élő filmproducer egy budapesti filmszemlén a rosszabbnál rosszabb filmektől besokallva, kétségbeesetten hívta fel egy telefonfülkéből Gazdag Gyula filmrendezőt, hogy ajánljon neki valami nézhetőt. Ő pedig Koltai első rendezését javasolta. Mit ad isten, éppen az Uránia előtti telefonfülkéből beszélt, megfordulva pedig nem másra, mint a Sose halunk meg plakátjára esett a pillantása. Bement a moziba, ahol mondták neki, hogy már negyedórája megy a film, de nem bánta, így is megnézte. Aztán rögtön jegyet is vett a következő előadásra, ahol eldöntötte: be akarja mutatni Los Angelesben. Így is lett, a film nemcsak több amerikai moziban volt látható, de az ottani HBO műsorába is bekerült.
Gaál Ildikó a színművészetin, elsőéves dokumentumfilm-rendező hallgatóként találkozott először a filmmel. Akkor még nem sejthette, hogy harminc évvel később Koltai Róbert párja, alkotótársa és az általa szubjektív monográfiának hívott Koltai 80 – Filmeskönyv írója lesz. Szubjektív egyrészt a magánéleti kapcsolat miatt, másrészt azért is, mert nem törekszik a teljes életmű bemutatására, hanem leginkább a filmrendezői tevékenységre fókuszál.
A korabeli fotókkal illusztrált kötet nagy részét az alkotótársakkal készített interjúk teszik ki. A beszélgetőpartnerek kiválasztását a kíváncsiság motiválta: mit gondol Robiról és a vele való közös munkáról többek között Darvas Ferenc, Grecsó Krisztián vagy Vámos Miklós. Ildikó ezt már egy zártkörű könyvbemutatón mondta el, ahol arra is rávilágított, hogy a szerkesztés során igyekezett mindenkinél megtartani a rá jellemző hangnemet, és őszintén írni nemcsak a pozitív, de a negatív tapasztalatokról is. A Peller Anna által vezetett beszélgetésből – aki egyébként Koltai-tanítvány volt a Színművészetin – és még inkább a könyvből számos érdekes, néha egymásnak ellentmondó sztori is kiderült.
Például a már említett Bunyik Béla, de Kern András is magáénak tudja azt az érdemet, hogy Andy Vajna figyelmét ő hívta fel A miniszter félrelép színdarabra, amely akkoriban a József Attila Színházban futott igen sikeresen. Bárhogy is volt, azt lehet tudni, hogy a filmmogul, bár rezzenéstelen arccal, egy halvány mosoly nélkül ülte végig az előadást, a közönség reakcióit éberen figyelte. Olyannyira tetszhetett neki a hatás, hogy pár órával, egy finom rakott krumplival és néhány telefonhívással később már nála voltak a megfilmesítés jogai, rendezőnek pedig a két főszereplőt, Kern Andrást és Koltai Róbertet kérte fel. A többi pedig már történelem. A miniszter félrelép egycsapásra sztárt csinált Dobó Katából, és a rendszerváltás utáni magyar filmgyártás legsikeresebb filmje lett: közel hétszázezren váltottak rá mozijegyet, és aligha van olyan felnőtt, aki legalább egyszer-kétszer ne látta volna a tévében.
Koltai filmrendezőként hűséges típus, sokszor dolgozott ugyanazokkal a szakmai partnerekkel. De filmjein az is jól lekövethető, hogy éppen melyik vidéki színház társulatának volt a tagja, mert mindig igyekezett lehetőséget biztosítani kollégáinak. Akik nemcsak ezért szerettek vele dolgozni, hanem azért is, mert mindig jó hangulatot tudott teremteni a forgatásokon, és a gyerekekkel, kamaszokkal, felnőttekkel is ugyanolyan jól elboldogul. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a legtöbb filmje közönségsiker lett, még ha nem is érzi mindegyiket kiemelkedőnek. Saját és alkotótársai véleménye szerint is a legjobban azok a filmjei sikerültek, amelyek személyes élményekből, emlékekből táplálkoznak: a Sose halunk meg mellett a Szamba, a Csocsó, avagy éljen május elseje! és a Világszám!
A kötetet néhány filmkritika és egyéni kommentárok is színesítik. A könyv végén a szerző és alanya közös munkáiról is szó esik. Az Ildikó által rendezett, Batang felé című színházi előadásban Robi egy demens, idős urat játszott, akinek szoros, szinte apa-fiú kapcsolata alakul ki a Szirtes Tamás által megformált szociális munkással. Később, a darabnak is köszönhetően jött felkérés arra, hogy érzékenyítő kisfilmeket készítsenek a témáról.
Ezekre nagyon nagy szükség is van, mert ma Magyarországon mintegy 250.000 diagnosztizált demens él, a valós szám azonban ennél jóval nagyobb lehet. Ha hozzávesszük, hogy hány családtagot, hozzátartozót, gondozót érint a betegség, akkor már milliós nagyságrendről beszélhetünk. A Demencia kisfilmekben olyan helyzeteket mutatnak be, amelyekkel az érintettek igen nehezen tudnak megbirkózni. Egy privát, személyes szál is megjelenik a tízperces alkotásban: a lakásbelsős felvételek Ildikó édesanyjának házában készültek, aki a forgatás előtt, két hónappal korábban hunyt el, és szintén demenciában szenvedett.
A sorozat létrejöttét több korábbi alkotótárs segítette: Miklós Mari vágta, Darvas Ferenc írta a zenéjét, Mucsi Kristóf, Gaál Ildikó fia, valamint Szirtes Balázs és természetesen Koltai Róbert is játszik benne, aki a demens karakter megformálásával komoly, drámai oldalát is megmutathatta.
Az alkotópáros idén nyáron egy játékfilmet is leforgatott Meghalni bárki tud címmel. Ebben Robi teljesen más szerepben lesz látható, mint amit megszokhattunk tőle. Idős Kékszakállként nem akar úgy elmenni a világból, hogy ne adja át a nőkről szerzett tudását egy arra méltónak. Erre az Elek Ferenc által játszott karakter tűnik alkalmasnak, akivel aztán egy különös pszichológiai játszmában merülnek el.
Azért nem kell attól félnünk, hogy a humor kiveszik Koltai Róbert repertoárjából. Szintén nyáron forgatták Fazakas Péter rendezésében a Ma este gyilkolunk című krimivígjátokot, ami egy színészotthonban játszódik, ebben Koltai Róbert újra Kern Andrással játszik együtt. A filmben még számos másik, idősebb színészlegenda – Pogány Judit, Takács Kati, Hámori Ildikó, Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Bálint András és Jordán Tamás – is feltűnik. Az Agatha Christie-féle történetet várhatóan jövő februártól láthatjuk majd a mozikban.
A Koltai 80 – Filmeskönyv az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg.
Nyitóképen Koltai Róbert a Koltai 80 – Filmeskönyv bemutatóján. Fotó: Hornyák Adrienn
