1891. április 1-jén, 43 éves korában Paul Gauguin elhagyta Marseille-t és a csendes-óceáni Tahiti felé indult, hogy megtalálja a földi paradicsomot. Vajon valóban rátalált? Létezett-e az a tiszta, érintetlen világ, amelyet a festményein látunk? A művészet templomai sorozat Gauguin Tahitin – Az elveszett paradicsom című új epizódja a művészet örök lázadójának utazását követi nyomon, Párizstól a Breton partvidéken át Tahitiig és a Markézi-szigetekig.
De ki is volt Paul Gauguin valójában, és miért nyűgözte le ennyire a trópusok világa? A film a festő Tahitin és a Markézi-szigeteken írt, Noa-Noa című könyve, levelezései és a közreműködő szakértők segítségével átfogó képet fest Gauguin kalandregénybe illő életéről és művészetéről, amely nagy hatást gyakorolt az európai festészetre, olyan modern irányzatoknak adva lendületet, mint a szintetizmus és a posztimpresszionizmus. A film végigköveti Gauguin gyermekkorát, amelyből több évet Peruban töltött, ifjúkori éveit, amikor tengerészként bejárta a világot, majd bemutatja, hogyan ismerkedett meg jómódú tőzsdeügynökként a festészettel, és végül miként adta fel a művészet iránt fellobbant szenvedélye miatt polgári, majd családi életét.
A Gauguin Tahitin c. filmben a művész által hőn szeretett helyi lakosok segítségével fedezhetjük fel azokat a mára legendássá vált egzotikus tájakat és útvonalakat, amelyek Gauguin világhírűvé vált festményeit inspirálták. Meglátogathatjuk azokat a helyeket, ahol a bambuszból és levelekből saját maga által ácsolt házakban olyan fényeket és színeket fedezett fel, amelyek örökre megváltoztatták a modern művészetet. Megismerhetjük az őslakosok gátlásoktól mentes érzékiségét, ami oly nagy hatással volt a festőre, hogy feladta érte korábbi életét. A film arra az ellentmondásra is rávilágít, hogy bár a világ zajától távol akart kerülni, lélekben mégiscsak ragaszkodott a gyökereihez: Gauguin egyetlen műve sem maradt Tahitin, nagy részüket maga a művész juttatta vissza Európába. Utolsó hátrahagyott képeit a helyi püspök megsemmisítette, obszcénnek minősítve azokat, Európában és a nagyvilágban azonban hamarosan óriási kultusza lett a műveinek. Festményei sorsára is jellemző ez a kettősség: a civilizációtól távolra menekülve megalkotott remekművei ma szinte kivétel nélkül a legmodernebb amerikai metropoliszokban lelhetők fel, hatalmas nemzetközi múzeumokban, ahol évente emberek milliói csodálják meg őket, vágyakozva a mindennapokból való kilépésre.
A film a festő életének európai állomásai és Francia-Polinézia szigetvilága mellett ezekbe a múzeumokba is ellátogat, a New York-i Metropolitan Museum of Art, a chicago-i Art Institute of Chicago, a washingtoni National Gallery of Art és a bostoni Museum of Fine Arts Gauguin-gyűjteménye is megjelenik a vásznon. A sorozatra jellemző részletgazdag közeli felvételeken megelevenednek a festő különböző korszakai, a kezdetektől a Bretagne-i éveken át a polinéz és tahiti időszakig, amelyek egy egészen sajátos stílusban teljesedtek ki: szokatlan, szinte már természetellenes színhasználata a lélek finom rezdüléseit jelenítette meg olyan csúcsműveiben, mint 300 millió dolláros rekord áron elkelt Nafea faa ipoipo? (Mikor házasodsz meg?, 1892) vagy a közel 4 méter széles Honnan jövünk? Mik vagyunk? Hová megyünk? (1897)
A filmet Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik, emellett országszerte számos további helyszínen, többek között Szegeden, Pécsen, Miskolcon, Szombathelyen is műsoron lesz.
