Janus Pannonius, Quasimodo Salvatore és Szőcs Géza – három költő, akik összekapcsolták Olaszországot és Magyarországot. Életművük és a költészet előtt tiszteleg Silvio Monti olasz festőművésznek a Vaszary Galériában megnyílt kiállítása.

Silvio Monti 1938-ban született Olaszországban, a világ számos országában élt és alkotott, ma Varesében él. Sajátosan bensőséges viszony fűzi Magyarországhoz, amelynek Olaszországhoz való viszonyát, vele való összefüggéseit számos művészi munkájában vizsgálja. A festőművész baráti kapcsolatot ápolt Szőcs Géza író-költővel; a tárlat előtte való főhajtás is.

A három terem Monti különböző, de egymással összefüggő korszakának kalligrafikus műveit sorakoztatja fel.

A tíz évvel ezelőtt kezdődött „fejkorszak” művei – köztük egy, halántékhoz szorított, pisztolyt formázó kéz – a kifejezéstelen, sematizált arcot használják eszközként egy-egy vízió megfogalmazásához. A második teremben azok a munkák láthatók, amelyek a napjainkban eltűnő kézírásnak állítanak emléket. Monti szerint a kézírás sokkal több egyszerű adatrögzítésnél: az írás maga az egyéniség kifejeződése. A műveket uraló írásjelek jellemzően versrészleteket rejtenek, amelyek azonban szimbolikusak, tartalmuk nem kivehető, nem olvasható.

A harmadik teremben kaptak helyet Monti a három költőt és műveiket megidéző, azokra reflektáló alkotásai. Silvio Monti és Szőcs Géza művészi kapcsolatának megértését a költő – sok esetben egészen friss áthallásokkal bíró – írásainak részletei (többek között a klasszikussá vált Indián szavak a rádióban vagy a Raszputyin küldetése) is segítik. A kiállítást Moldvai Márk és Zsédenyi Adrienn hanginstallációja teszi teljessé. A tárlat kurátora Balogh Edina, a kiállítás művészeti vezetője. A megnyitón elhangzott: a kiállítás május 21-i finisszázsán jelen lesz maga Silvio Monti is.

Szőcs Géza a kétezres évek eleje óta szorosan kötődött Balatonfüredhez: a Hamvas Béla Asztaltársaság tiszteletbeli elnökeként, később programok ötletadójaként és szervezőjeként jelentős részt vállalt a város kulturális életének alakításában. Fontosnak tartotta Balatonfüred bekapcsolását az ország kulturális vérkeringésébe, így például az általa alapított Janus Pannonius Költészeti Nagydíj nyerteseit rendszeresen itt mutatta be a szakmai közegnek.

Életműve, sokrétű balatoni kötődése előtt tisztelegve a város tavaly kulturális szalont nyitott a Vaszary-villában.

Az élet szebb, mint amilyen hosszú címmel itt, az irodalmi szalonban rendezte be és nyitotta meg a hétvégén a Szőcs Géza tárgyaiból rendezett emlékkiállítást a József Attila-díjas költő-barát, Farkas Wellmann Endre. A szalonnak helyet adó térben Szőcs Géza kedvenc bútordarabjai – egy kanapé és két könyvesszekrény, személyes tárgyai, mint a Securitate által a nyolcvanas években elkobzott írógép még általa vásárolt másolata vagy kedvenc festményei – mellett életének nem publikus részéről készült magánfelvételek is láthatók.

A szalon programjában Bollobás Enikő irodalomtörténész, az erdélyi származású költő régi barátja emlékezett és emlékeztetett azokra az időkre, amikor a román kommunista diktatúra megfigyelte, bántalmazta és őrizetbe vette Szőcs Gézát az Ellenpontok című szamizdat kiadvány szerkesztése miatt. Bollobás Enikő az élet apró és nagy örömeinek a krónikásaként jellemezte a kortárs magyar irodalom egyik legelismertebb író-költőjét. Olyan emberként, aki mindennek tudott örülni, és soha senkiről nem mondott rosszat. A szalon más felszólalói is kiemelték Szőcs emberi jóságát, emberszeretetét, humorát, amely tulajdonságok művei lényegi alkotóelemei is egyben.

Szőcs Géza verseit a vele szintén baráti kapcsolatot ápoló Szilágyi Enikő színművész olvasta fel. A megemlékezésen jelen volt a művész özvegye, Gergely Zsuzsa műfordító is.

Fotók: Farkas Wellmann Endre