Az enyészet gyönyörű kertje – Az Epreskert története

Epreskert az eperfákról kapta a nevét, amelyeket még a 17. század végén ültettek a Rákos-patak menti homok megkötésére. A fafajta kiválasztása nem volt véletlen: a selyemgyártás számára elengedhetetlenek az eperfák, mivel a fa levele a selyemhernyólárvák egyedüli táplálékforrása, a terület pedig a közelben működő Valero selyemgyáré volt. A spanyol származású Valero család 1776-ban alapította gyárát, amely 1851-ben szűnt meg, akkortól az Epreskertet már nem hasznosították.

Az 1880-as évek közepétől népesült be újból a kert, amikor az állam átadta a területet a közeli Sugár, jelenleg Andrássy úton működő Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde számára, hogy akadémiai oktatást biztosító műteremházakat létesíthessen ott. Elsőként a müncheni művészeti akadémia oktatói állásából visszahívott Benczúr Gyula neoreneszánsz stílusú műteremháza épült fel testvére, Béla tervei alapján. Benczúr műterme is az épületben volt, hogy a diákok alkotás közben láthassák és tanulhassanak tőle.

Benczúr műtermét egy technikai bravúr is különlegessé tette: a nagy méretű festmények elkészítését csigás szerkezet könnyítette meg, amellyel egyszerűen a kívánt mélységbe süllyeszthette a vásznat, hogy ne kelljen kényelmetlen állványokon dolgoznia.

Benczúr a kor legkiemelkedőbb portréfestője volt, rangot jelentett, ha valakit ő festett meg.

Ebben a kiváltságban az uralkodói pár is részesült. A legenda szerint Sisi személyesen látogatta meg a festőóriást epreskerti műtermében, és még az sem riasztotta vissza, hogy a festő fia éppen ragályos kórban szenvedett. Visszaemlékezések szerint a társalgás végig magyar nyelven folyt.

A másik festőiskola vezetője Lotz Károly volt, akit elsősorban káprázatos falfestményei tettek ismertté. Benczúréhoz hasonlóan neoreneszánsz stílusú műteremháza, ahol tanítványai is segítették megrendelései elkészítésében, 1897-re épült fel.

Az Epreskert legmeghatározóbb művészalakja azonban a szobrász Strobl Alajos volt.

A festőóriások műteremházától eltérő megjelenésű, antikizáló, oszlopcsarnokos szobrászati mesterműterme 1889-ben épült meg. Strobl Benczúrhoz hasonlóan elismert és sűrűn foglalkoztatott művész volt, nevéhez díszítő Liszt- és Erkel-szobrok, valamint Arany János Nemzeti Múzeum előtt álló emlékműve is.

A műteremházba belépve a frízterembe jutunk, amelyet az athéni Parthenón híres frízéről neveztek el, annak másolata díszíti a termet. A Parthenón fríze a 19. század végén a historizmus etalonjának számított, ezért számos másolata készült, amelyeket múzeumokban, oktatási intézményekben, köztük a Szépművészeti Múzeumban helyeztek el. Strobl különösen vonzódott az antik és a középkori művekhez, ezért igyekezett a kertben minél több ilyen műalkotást elhelyezni. A szobormásolatok felállítása igen népszerű volt ebben a korszakban, katalógusokból lehetett rendelni őket. Strobl egyrészt saját örömére, másrészt a diákok okulására, inspirációforrásnak szerezte be a szobrokat. Tanítványai is több ókori mű másolatát készítették el, és a műalkotásokat a kert növényeivel összhangban helyezték el.

Strobl Alajos az ókori művészetek mellett a Hunyadi-család és a középkori művészetek, a magyar reneszánsz hódolója is volt, ezért került az Epreskertbe a budai Várban álló Nagyboldogasszony-, azaz a Mátyás-templom eredeti kapuzata, amelyet kissé átépíttetett, és egy kápolnát is hozzátoldatott.

Itt helyeztette el Hunyadi János gyulafehérvári síremlékének másolatát, a kápolna falára pedig a bautzeni Mátyás király-dombormű másolata került. A legenda szerint Mátyás királyról ez a legélethűbb ábrázolás, mivel háromszor is megküldték a készülő dombormű fejábrázolását Mátyás udvarába ellenőrzésre, hogy a király mindenképp elégedett legyen az alkotással.

Az Epreskertben láthatjuk a Kolozsvári testvérek szintén Strobl által megszerzett, a magyar reneszánsz legjelentősebb szobrának tartott Sárkányölő Szent Györgyének bronzmásolatát. Ferenc József három példányt készíttetett a prágai várnegyedben álló eredeti alapján, hogy az értékes műemlék Magyarországon is látható legyen. Egy a budai Várba, egy Kolozsvárra, a harmadik pedig Strobl közbenjárására az Epreskertbe került.

A szobrászpápa érte el azt is, hogy az 1746-ban felállított, a városrendezési tervek áldozatává vált józsefvárosi barokk kálvária tégláira szétszedve, majd újból összeállítva az Epreskertben leljen új otthonra, és a park kilátójaként működjön tovább.

Strobl a művészetpártolásán túl a különcségeiről is nevezetes volt.

Például közeli otthonából gyakran érkezett lóháton, trombitaszóval. A gyönyörűen berendezett parkban bohém mulatságokat szervezett, és népes vendégseregével együtt gyakran jelmezbe bújt. Amikor az Epreskert a tolvajok kedvelt célpontjává vált, a kutyáját oroszlánjelmezbe öltöztette, hogy így riassza el őket, ezzel azonban a közelben lakók körében is pánikot keltett.

Bár Strobl halála után a szobrok egy részét elárverezték, az Epreskert a mai napig magán viseli a szobrászmester keze nyomát. A Kálvária, a bautzeni Hunyadi Mátyás-dombormű, a Nagyboldogasszony-templom kapuja és számos máig fennmaradt szobor őrzi emlékét. Műteremháza bejáratánál lószobor fogadja a látogatókat. Keletkezésének izgalmas története van. A Halászbástyára tervezett Szent István-szobor megbízásának odaítélésekor a bírálóbizottság részéről kétely merült fel, hogy tud-e lovat is kiváló minőségben faragni. Strobl a hír hallatán kölcsönkért  egy lovat a közeli Városligetben fellépő cirkusztól és annak alapján elkészítette a már említett lószobrot. Meg is győzte a megrendelőket, és így elkészíthette első királyunk emlékszobrát.

A látnivalókról számos fotósorozat készült, köztük az első világháború alatt hadikórházként működő Epreskertben gyógyuló katonák fotóin is láthatók a kert műalkotásai.

Az Epreskert a 19. és a 20. század fordulóján élte virágkorát, és azóta is a művészeti oktatást szolgálja.

Számtalan szobor került még a kertbe: félig kész próbaalkotások vagy elkészült művek, sőt olyanok is, amelyeket máshonnan eltávolítottak. Az Epreskert legértékesebb alkotása Sisi carrarai márványból készült egész alakos szobra, amely Szécsi Antal és Mayer Ede Hódolat I. Ferenc József és Erzsébet királyné előtt című, 1908-ban elkészült szoborcsoportjának  része volt. 1950-ben eltávolították a Műegyetemről, és azzal a céllal szállították a kertbe, hogy az értékes márványt újrahasznosítsák. A mellékalakok és a császár szobra valóban véső alá került, de Erzsébet királynéé megmenekült, és egy fedél alá került Sztálin mellszobrával, a 150 éves Képzőművészeti Egyetem egykori rektorának, Pátzay Pálnak egyik itt megbújó alkotásával.

Az izgalmas sétát Morcsányi Elza vezette, az Epreskert
történetének felidézését Manyasz Erika, Mangold Roland és Rábavölgyi Tamás remek
színjátéka is segítette.

Nyitókép: Az epreskerti szobortemető