A Kossuth-díjas költő 1965-ben kezdett el fényképezni. Ekkora már megjelent a Harmadnapon (1959) című kötete, amely nemcsak addigi pályájának csúcsát jelentette, de az elhallgatás veszélyét is magában hordozta. A fenyegetettség réme alól szabadulva publicisztikáiban egyre inkább a figyelem koncentrálásával kezdett el foglalkozni. Úgy vélte, a fényképezőgép kiválóan alkalmas arra, hogy rákényszerítse használóját a folyamatos nyitottságra, a „jelenlétre”, de megnyíló utazási lehetőségei miatt is döntött a fényképezés mellett.
A kiállítás 66 képe is Pilinszky főként külföldi útjain készült fotókból válogat: gyakran fényképezett szakrális épületeket, tárgyakat, műemlékeket, de 1967-es londoni útján – amikor a Beatles Bors őrmester című albuma újdonság volt – utcai pillanatképein több alkalommal megörökítette a fiatalokat is, akinek újszerű gondolkodásmódját Pilinszky őszintének és reménytelinek találta. Mindezeken felül készített fotósorozatot életének egyik legmeghatározóbb szerelméről, Jutta Scherrer-ről is. Pilinszky képi érzékenységének, állóképekhez való vonzódásának – oratóriumát, színdarabjait és verseinek jórészét állóképeknek nevezte – hű lenyomatai a Műcsarnokban most kiállított, ritkán látható képek. Kurátor: Gulyás Miklós.
