Az otthon vajon mi?

Kik alkotják a Corso Photos alkotói csoportot?

2021 őszén alapítottuk korábbi tanítványommal, Tihanyi Tóth Dáviddal. Olyan közösséget akartunk létrehozni, amelyben megvitathatjuk a fotós szakmai kérdéseket, véleményt mondhatunk egymás munkáiról, közösen járhatunk el kiállításokra, majd megbeszélhetjük a látottakat. Mivel sokéves fotográfusi és oktatói múltam van, amikor a volt tanítványaim körében meghirdettem a lehetőséget, hamar kialakult egy nagyjából százharminc fős Facebook-csoport. Egyelőre így alkotunk közösséget. Még nem vagyunk hivatalosan bejegyzett csoport, egyesület meg pláne nem. A tervünk szerint különböző projekteket viszünk majd végig a tagokkal. A Home című fotókiállítás a Fortebolt-Dokubromban az első közös alkotói folyamatunk eredménye.

Miért érezte úgy, hogy szükség van egy
ilyen fotós közösségre?

Több fényképész szervezet is működik Budapesten, például a Magyar Fotóművészek Szövetsége, a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója, a Random Egyesület vagy a Pictorial Collective, és mindegyiknek megvan a maga célja, küldetése. Viszont azt láttam, hogy nagyon sokan, miután fotós képzéseket, iskolákat végeznek el, légüres térbe kerülnek: már nincsenek konkrét feladataik, és a szakmai iránymutatás hiánya miatt gyakran elveszítik a motivációt.

Oktatói és fotográfusi tapasztalatom segít abban, hogy olyan alkotói csoportot alkossunk, amelyben inspiráljuk és támogatjuk egymást a fejlődésben. Voltunk már közös tárlatnézéseken, és szerveztünk beszélgetéseket, amelyek időnként élőben, máskor a Covid miatt online zajlottak. Az egyes tagok aktivitásában természetesen van különbség, hiszen sokan nem fotós, hanem egyéb, civil szakmát művelnek, például multinál vagy állami cégnél dolgoznak, esetleg még tanulnak.

Home című kiállításukon nyolc alkotó képei láthatók. Miért pont ezt a tematikát választotta?

Olyan témafelvetést tartottam jónak, amely számos irányba el tudja indítani a tagok gondolatait. Az angol home szó sokkal több réteget, értelmezési lehetőséget rejt magában, mint a magyar otthon kifejezés. Szellemi, lelki és fizikai nézőpontból egyaránt meg lehet közelíteni, de akár a hiányát is vizsgálhatjuk. Az alkotóink vissza is igazolták a várakozásaimat: a képeik egymástól jól elkülöníthető perspektívákat mutatnak be.

Milyen megközelítések jelennek meg a fotókon?

Voltak olyanok, akik belső, mély utazást jelenítettek meg vagy a múltba tekintettek vissza.

Boor Ádám számára az otthon olyan lelki közeg, amelynek a család története, régmúltja is a része, ezért különböző relikviákat, ősöktől megmaradt tárgyi emlékeket fotózott és rendezett asszociációs képpárokba.

Heimpold Klára az életének különböző állomásait fényképezte, lakhelyeinek egy-egy részletét jelenítette meg széttöredezett tükörcserepek mintájára kialakított installációjában. Az alkotói folyamat során bejárta gyerekkora helyszíneit, amelyekhez többnyire negatív élmények fűzték. Így a projekt az ő számára mély lelki munka, feltárás is volt.

Az állandó átmenetiséget, az utazás „otthonról haza” élményét rendkívül meditatív módon mutatják meg Dorogi Enikő képei. Nála a vonaton töltött idő egyszerre közeledés és távolodás a két, a budapesti és a szülővárosi otthontól és otthonhoz.

Tihanyi Tóth Dávid otthonának környékén fényképezett; képein a nosztalgia, a gyerekkorba való visszavágyás jelenik meg. Azok az idők, amikor még minden rendben volt, az élet gondtalanul zajlott.

Múltfeltárást látunk Bérczi Dávid képein is. Ő a nagymamája lakásába tért vissza, és olyan tárgyakat, például konyhai mérleget, bögrét fényképezett le, amelyekhez személyes gyerekkori élmények kötik. Ezeket aztán úgy tálalta, mintha egy IKEA-katalógus részei lennének.

Az otthonából mutatott meg részleteket Czar Nagy Péter, de felnagyítva és ezáltal olyan részleteket megmutatva, amelyeket egyébként nemigen látunk, a mindennapokban észre sem veszünk. Így lett nála az odakozmált gázsütő vagy a mosogató felülete szinte holdbéli táj.

Rozgonyi Ildikó színes, könnyedebb képekkel idézte meg az otthon fogalmát. Eljátszott azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha a tárgyak megtréfálnának minket, és minden máshogy történne-működne, mint ahogy megszoktuk. Kiváló photoshoptudásával különös víziót teremtett, nála a citromok lebegnek, és a csészéből a kannába csorog át a tea.

Spanyár Judit képein a hontalanság fogalma válik vizuálissá. Otthon nélküli embereket fotózott, szinte irracionálisan felnagyítva az egyes részleteket. Ezáltal olyan apróságokat is észrevehetünk az arcokon, amelyeket az életben biztosan nem.

Az otthontalanságnak most különös aktualitást ad az orosz–ukrán háború.

Amikor ősszel kitaláltam a
feldolgozandó témát, még álmomban sem gondoltam, hogy az otthon fogalmának
nemsokára ennyire véres aktualitása lesz. Március elején a kiállításmegnyitóra
utazva láttam a metrón ülő ukrán menekülteket, gyerekeket, csomagokkal
megpakolva. Rendkívül szomorú és megrendítő látvány volt. Valószínű, hogy ha
most indulnánk neki ennek a témának, teljesen más képek születnének.

Hamarosan finisszázzsal zár a kiállítás. Mik a további tervek?

A záró alkalmon kurátori tárlatvezetésen mutatom be a képeket, az eseményt Neumann Balázs jazz-zongoraművész játéka színesíti majd. Nincsenek még konkrét, kőbe vésett terveink a hogyan továbbra. Nem vagyok szigorúan irányító alkat. A tagokkal közösen szeretném alakítani a csoport jövőjét, miután leszűrtük az első közös projektünk tanulságait. Ami biztos: folytatjuk.

Nyitókép: Czar Nagy Péter