A kérdéses szöveg jogi háttere azért is vált égetővé, mert a 2011-ben kiadott Minecraft időközben az egyik, ha nem a legnépszerűbb videójáték lett, és mint ilyen, rövidesen dollármilliókat termelő üzletté vált. Az alapötletért és a fejlesztésért felelős Mojang csapatát a Microsoft 2014-ben 2,5 milliárd dollárért vásárolta meg, azonban a End Poem helyzete tisztázatlan maradt. Mint az Gough írásából kiderült, a szöveget felkérésre készítette el, baráti szívességből, szerzői jogdíjban viszont azóta sem részesült. (Kivéve azt a 20 ezer eurós összeget, amit az alkotómunkáért kapott – egy összegben, szerződés nélkül.) Ellenben a szóban forgó tulajdonosváltás idején levélben megkeresték őt annak okán, hogy önként mondjon le minden szerzői jogi vonatkozásról, ami a játékban szereplő írásához kapcsolódik.
Az End Poem körül kialakult vita amellett, hogy újra ráirányította a figyelmet az alkotók, művészek sokszor kiszolgáltatott jogi helyzetére – az utóbbi évekből a legemlékezetesebb talán Taylor Swift esete a korábbi kiadójával –, ösztönzőleg hatott arra is, hogy górcső alá vegyék vagy épp feldolgozzák az írást. Ez az érdeklődés nem véletlen, ugyanis a magyar fordításban Végversként említett mű több sajátossággal is bír. Műfaját tekintve kevéssé a versforma adódhat kapaszkodóként, sokkal inkább egy elbeszélő, filozofikus felhangokat tartalmazó reflexióként ragadható meg, amely két extradimenzionális lény párbeszédéből áll. A beszélgetés során a két lény folyamatosan visszautal a játékosra mint a köztük folyó kommunikáció passzív résztvevőjére, reflektálnak a videójáték világára, annak megteremtésére. De ami talán a legfontosabb: egyértelművé teszik, hogy bár a játék alapvető sajátosságaként a korlátlan szabadság érzését élhette meg a játékos, végül mégis van egy végpontja ennek az élménynek. És bizony fény derül arra is, hogy bár a játékos teljesen önállónak érezhette magát a játék világában eltöltött ki tudja, hány óra során, ez a két lény végig a háttérből figyelte a történéseket.
Elsőre talán nem is gondolunk bele abba, hogy milyen jelentősége lehet egy ilyen írásnak, de ha a Minecraft népszerűségét nézzük, talán közelebb kerülhetünk ehhez: jelenleg 173 millióan játsszák ezt a játékot a világban. Ha ennek a tömegnek csak a töredéke is ér el ahhoz a ponthoz, ahol felbukkan az egyébként átugorhatatlan, megszakíthatatlan szöveg, akkor nem nehéz arra a következtetésre jutnunk, hogy
a Végvers a világ egyik legolvasottabb szöveges alkotása.
Nem meglepő, hogy több „műértelmező” videó is készült a témában. Már csak azért sem, mivel a YouTube-on és más videójátékokhoz köthető, élő videostream-felületeken kis túlzással külön iparág épült a Minecraft-játékok élő közvetítésére – mondhatni, a Minecraft és a videós online tartalomszolgáltatás egészen a kezdetektől kéz a kézben járnak.
A legkiemelkedőbb videót a The Game Theorists csatorna töltötte fel, amely közel 15 percben próbálja felfejteni a Végvers jelentését.
A 11 milliós nézettséget elérő elemzés végül arra a következtetésre jut, hogy az írás üzenete végtére is egészen egyszerűen megfogható: ismerjük fel, milyen aprók, ugyanakkor milyen fontosak is vagyunk a világegyetemben, amellyel összeköttetésben állva bármit megalkothatunk. A The Game Theorists szerint a lényeg épp az, hogy nincs szükségünk a játékban is kitárulkozó, hozzánk beszélő extradimenzionális lényekre, túlvilági erőkre, kísértetekre és boszorkányságra ahhoz, hogy létrehozzunk valami újat.
Saját magunkban kell hinnünk, ha az álmainkat meg akarjuk valósítani, és ehhez ad a Minecraft egy egyedülálló eszközt.
Vannak, akik a szeretet fontosságát emelik ki a szövegből. A Serpentine nevű YouTube-csatorna kapcsolódó videója is reflektál a világegyetemi léptékekre, próbálván meghatározni az írás alapján azt, hogy kik is valójában a lények, amelyek beszélnek a játékoshoz. Ebben a kérdésben végül arra jut az értelmezés, hogy a játékban szereplő teremtmények arra utalnak: ahogyan ők is a Minecraft teremtett világának minden részecskéjével beszélnek, úgy mi is kapcsolatban állunk az univerzum minden részecskéjével. A videó szerint mindezt a Végvers zárása úgy fogalmazza meg, hogy a szeretet megéléséhez fel kell ismernünk, milyen szerencsések vagyunk, hogy benne élhetünk a világegyetemben és tanúi lehetünk a benne zajló folyamatoknak.
Hasonlóan dekódolja az írást az Ash’s Den nevű felhasználó is. Az ő értelmezésében a fő üzenet az, hogy ahogyan a játékbéli alkotásban megtaláltuk az örömet, úgy találjuk meg a való világban való alkotásban is az örömünket. Még ha tudatában is vagyunk annak, hogy semmi sem lehet tökéletes. Végkövetkeztetése: az End Poem megpróbálja ráirányítani a figyelmünket arra, hogy kik is vagyunk valójában, mit jelent embernek lenni, és hogy ehhez a megértéshez végül az a felfedezés vezethet minket, hogy rájöjjünk, milyen fontos, hogy szeretve vagyunk és mi is viszontszerethetünk.
Ugyanakkor vannak, akik valamivel földhözragadtabban nyúlnak a – most már szabadon felhasználható – szöveghez. A speakwithanimals csatorna a Végvers írásos közlése mellett hallhatóvá is teszi a játékbéli extradimenzionális lényeket. A meglepően jól sikerült előadásban még jobban kidomborodik a mű túlvilági furcsasága. Ha mindez pedig nem lenne elég, a Twitteren létrehoztak egy külön fiókot, amely naponta közli az End Poem egy-egy sorát, ha kedvünk támadna hosszabban, részleteiben elmerengeni a jelentésén.
Akárhogyan is, a szóban forgó írás azon túl, hogy a Minecraft-játékosok számára érdekes, sokrétű és velős üzenetet rejt, és megoldandó rejtélyként is áll, egyetlen hatást biztosra vehetünk: az egyébként is elképesztően sikeres videójáték-brand mitológiáját gazdagítja, a gamerközegben élő legendáját és népszerűségét pedig tovább növeli a Végvers és az arra irányuló figyelem.
Fotó: Shutterstock/bibiphoto
