Azzal, aki Zalában 50 fok alatti pálinkával kínálja a vendéget, nagyon vigyázni kell

Mi, Magyarok

Zala vármegyét sok mindenért lehet szeretni, de vannak elvitathatatlan erényei. Ilyenek a festői zalai dombvidék, a gyógyfürdők, Európa legnagyobb meleg vizű tava, a Hévízi-tó és a több száz éves népi hagyományai. Kovács Gyula erdész, kertész, pomológus a zalai tradíciók és népi kultúra legfontosabb sarokköveit mutatta meg nekünk.

A pórszombati hagyománymentő és értékvigyázó nevéhez többek között a Tündérkertek életre hívása kötődik. Gyümölcsőrző missziójával őshonos gyümölcsfafajtákat keres és őriz meg az utókornak. Nála elhivatottabb lokálpatriótát nehezen találtunk volna. Zalában született, ott él azóta is, a térséget a világ egyik csodájának tartja, s ahogy mondja, ő azok közül való, akik nem tudnak elmenni, mert nem engedte őket a szülőföld. „Aki a múltját elveszíti, annak jövője nem lesz. Minden nép addig marad fenn, amíg a hagyományait, kultúráját meg tudja őrzi. S a kultúra alatt nem elsősorban a művészetet értem, hanem azt, ami a napi létfenntartáshoz szükséges, amit ma már nem sorolunk a kultúra kategóriájába: például a paraszti kultúrát, a gyümölcs- vagy pásztorkultúrát.”

Utunk elsőként Becsvölgyébe vezetett, ahol a göcseji vidék legízletesebb esszenciáit ismertük meg, a nevezetes szilvapálinkát és a szárított gombákat. Megtudtuk, hogy a 70-es években a helyi falvak bevételeinek legjelentősebb részét a szárított gomba értékesítése tette ki, és az is kiderült, mit neveznek a helyiek pörkölttortának. A gyümölcsök közül a göcseji hosszú szilva a legfontosabb fajta a környéken, 1895-ben 140 ezer ilyen szilvafát számoltak meg, s ebből készítették az emberek a pálinkát, amit aztán továbbadtak a győri kereskedőkön keresztül a bécsi udvarba. A szentgyörgyvölgyi Meztéllábas Vendégasztalnál meg is kóstoltuk a helyi tüzes italt, s Kovács Gyula jó tanáccsal is ellátott bennünket: „Azzal, aki Zalában 50 fok alatti pálinkával kínálja a vendéget, nagyon vigyázni kell, mert egyéb gazságra is képes.”

Zaláról nem beszélhetünk a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeum említése nélkül, ami a hagyományos göcseji települések szerkezetét őrzi a parasztházakkal, gazdasági épületekkel, templommal, kovácsműhellyel és malommal, és ahol még ma is láthatunk haranglábakat.

Zalabaksán találkoztunk Horváth Ottó szobrászművésszel, aki alkotásaiban a tradicionális motívumvilágot élteti. A zalaegerszegi Liszt Ferenc Általános Iskolában meglestük ifj. Horváth Károly népzenészt, aki édesapjával 13 ezer dallamot őrzött meg az utókornak. Kovács Gyula a népzenei kultúrkincsünk megőrzését is szívügyének tekinti. Fontosnak tartja, hogy a tudást megőrizzük, továbbadjuk, s a zene ne csak produkció legyen, hanem a mindennapos életünk része.

Bennünket meggyőzött és magával ragadott Kovács Gyula lokálpatriotizmusa, aki magvas gondolatokkal zárta az együtt töltött időt: „Zalában olyan egyedülálló néprajzi, gasztronómiai hagyomány van, amit máshol nem tapasztaltam. Hogyha tisztelni tudnánk az életet – akár a rovarok életét is –, és tisztelni tudnánk egymást és egyáltalán, nem meghódítani akarnánk a természetet, hanem benne élni – akkor más lenne a világ!”