Balázs János egyedülálló személyiség volt a magyar művészetben, hiszen a mindössze két osztályt végzett szegényember fantasztikus fantáziával volt megáldva. Gyermekkorától rajzolt, később azonban egy családi konfliktus miatt ezzel felhagyott, és a költészet, valamint a zene felé fordult. Az 1960-as évek végén fedezték fel ifjú képzőművészek, akik festéket, vásznat és könyveket vittek neki.
Balázs János ettől kezdve Homérosztól a magyar klasszikusokon át Shakespeare-ig, Balzacig és Nietzschéig szinte mindent elolvasott, amihez hozzájutott, miközben megszállottként alkotott, így élete utolsó nyolc évében hozta létre mintegy háromszáz munkát számláló festői életművét.
Különcként, akárcsak Csontváryt, őt is nehéz beilleszteni a magyar művészettörténetbe. A magángyűjtők rendkívül kedvelik konstruktivista tájképeit, szürreális hangulatú, néha az absztraktba hajló figurális kompozícióit. A tárlat mintegy hatvan képet számláló anyaga is egy magángyűjtő, Horn Péter kollekciójából származik.
A Mayer Marianna és Markovits Éva által rendezett tárlat szombattól február 10-ig lesz látható a Műcsarnok Kamaratermében.
