Ha valaki Erdély felé veszi az irányt, elsőként biztosan nem Nagybánya jut eszébe mint lehetséges célpont. Pedig évszázados bányászati múltjának köszönhetően itt található Európa egyik leggazdagabb és legértékesebb ásványgyűjteménye, amely akár nagyobb kitérőt is megér.

Nem véletlen, hogy a Victor Gorduza Ásványtani Múzeum már több mint negyven vándorkiállításon, Európa számos városában, például Párizsban, Bécsben, Monacóban, Münchenben és Pécsen mutatta be húszezer darabos gyűjteményének legszebb darabjait. Az állandó kiállítása is figyelemre méltó, hiszen ezernél is több bányavirágot, kőzetet, kövületet és ércet vonultat fel, amelyeket Nagybánya térségében, valamint a Máramaros és Északnyugat-Románia szomszédos területein fekvő bányákból gyűjtöttek.

Kalcit, barit, pirit, galenit,
antimonit, kvarc, gipsz: nagy mennyiségben felhasznált ásványi anyagok, amelyek
épületeinkben, elektromos eszközeinkben és konyhai edényeinkben egyaránt jelen
vannak. Az ásványmúzeumban a legszebb és legváltozatosabb formákban: kocka-,
szálas, rostos, cseppkőszerű, gumós, tűszerű és oszlopos alakban mutatkoznak be
ezek a „közönséges” ásványok.

A kőzettani szekcióban a nagybányai
régió három fő kőzettípusának – üledékes, magmás és metamorf – láthatjuk
különböző mintáit: bazaltot, andezitet, riolitot, gipszet, palát, márványt.

Az ásványtani részben az ásványok legfontosabb fizikai tulajdonságait – szín, fényesség, átlátszóság, hasadás, repedés, keménység, morfológia – mutatják be. Itt nézhetjük meg a valódi aranyat tartalmazó kőzetek és a „bolondok aranyának” is hívott pirit közötti megtévesztő hasonlóságot, és fluoreszkáló kőzetekre is rácsodálkozhatunk.

Ahogy arra is, hogy egy-egy ásvány mennyire különböző formákban és színekben mutatkozhat meg. A Nagybánya környékén sűrűn előforduló kvarc esetében ez különösen feltűnő. Számos metamorfózisát megfigyelhetjük a vitrinekben: az átlátszó, oszlopos prizmákat, a korallnak tűnő dendritet, a „fenyőkvarcot” és a lilás színben játszó ametisztet. Olyan ritka ásványokkal is találkozhatunk, mint például a klebelsbergit, amelyet Klebergsberg Kunó egykori vallás- és közoktatásügyi miniszterről neveztek el.

A szépséges ásványok bemutatása mellett
arra is emlékeztet a kiállítás, hogy a bányászat végső soron mindig gazdasági
okból indul el, és az ásványokból alapanyagok lesznek: szelén kerül a
fotocellákba és a fényképezőgépekbe, ezüstöt használnak az orvosi eszközökhöz,
katalizátorként réz-kloridot alkalmaznak a vegyiparban, és antimont
hasznosítanak a gyufagyártás során.

A múzeum felső szintjén láthatók a
legszebb bányavirágok. Victor Gorduza, az ásványmúzeum alapítójának és korábbi
igazgatójának definíciója szerint ezek olyan, a föld alól kikerülő, egy vagy
több ásványból álló minták, amelyek különleges és egyedi esztétikai
tulajdonságokkal rendelkeznek, akár szín, akár forma vagy méret szempontjából.
És valóban: az itt látható kincsek akár félméteresek is lehetnek, néhány pedig
a formája és „kidolgozottsága” alapján akár modern műalkotásnak is beillene.

A helyből származó leletek mellett egy szűkebb gyűjtemény Argentínából, Oroszországból, Kínából, Spanyolországból, Marokkóból, Namíbiából stb. származó ásványokat is bemutat. A több mint hétszázfajta ásványt felvonultató tárlat egyetlen hátránya, hogy nincsenek magyar feliratok, de ez senkit ne tartson vissza, mert vizuálisan valóban lenyűgöző.

Fotók: Menzák Milán