Nem véletlen, hogy a Victor Gorduza Ásványtani Múzeum már több mint negyven vándorkiállításon, Európa számos városában, például Párizsban, Bécsben, Monacóban, Münchenben és Pécsen mutatta be húszezer darabos gyűjteményének legszebb darabjait. Az állandó kiállítása is figyelemre méltó, hiszen ezernél is több bányavirágot, kőzetet, kövületet és ércet vonultat fel, amelyeket Nagybánya térségében, valamint a Máramaros és Északnyugat-Románia szomszédos területein fekvő bányákból gyűjtöttek.

Kalcit, barit, pirit, galenit, antimonit, kvarc, gipsz: nagy mennyiségben felhasznált ásványi anyagok, amelyek épületeinkben, elektromos eszközeinkben és konyhai edényeinkben egyaránt jelen vannak. Az ásványmúzeumban a legszebb és legváltozatosabb formákban: kocka-, szálas, rostos, cseppkőszerű, gumós, tűszerű és oszlopos alakban mutatkoznak be ezek a „közönséges” ásványok.

A kőzettani szekcióban a nagybányai régió három fő kőzettípusának – üledékes, magmás és metamorf – láthatjuk különböző mintáit: bazaltot, andezitet, riolitot, gipszet, palát, márványt.

Az ásványtani részben az ásványok legfontosabb fizikai tulajdonságait – szín, fényesség, átlátszóság, hasadás, repedés, keménység, morfológia – mutatják be. Itt nézhetjük meg a valódi aranyat tartalmazó kőzetek és a „bolondok aranyának” is hívott pirit közötti megtévesztő hasonlóságot, és fluoreszkáló kőzetekre is rácsodálkozhatunk.

Ahogy arra is, hogy egy-egy ásvány mennyire különböző formákban és színekben mutatkozhat meg. A Nagybánya környékén sűrűn előforduló kvarc esetében ez különösen feltűnő. Számos metamorfózisát megfigyelhetjük a vitrinekben: az átlátszó, oszlopos prizmákat, a korallnak tűnő dendritet, a „fenyőkvarcot” és a lilás színben játszó ametisztet. Olyan ritka ásványokkal is találkozhatunk, mint például a klebelsbergit, amelyet Klebergsberg Kunó egykori vallás- és közoktatásügyi miniszterről neveztek el.

A szépséges ásványok bemutatása mellett arra is emlékeztet a kiállítás, hogy a bányászat végső soron mindig gazdasági okból indul el, és az ásványokból alapanyagok lesznek: szelén kerül a fotocellákba és a fényképezőgépekbe, ezüstöt használnak az orvosi eszközökhöz, katalizátorként réz-kloridot alkalmaznak a vegyiparban, és antimont hasznosítanak a gyufagyártás során.

A múzeum felső szintjén láthatók a legszebb bányavirágok. Victor Gorduza, az ásványmúzeum alapítójának és korábbi igazgatójának definíciója szerint ezek olyan, a föld alól kikerülő, egy vagy több ásványból álló minták, amelyek különleges és egyedi esztétikai tulajdonságokkal rendelkeznek, akár szín, akár forma vagy méret szempontjából. És valóban: az itt látható kincsek akár félméteresek is lehetnek, néhány pedig a formája és „kidolgozottsága” alapján akár modern műalkotásnak is beillene.

A helyből származó leletek mellett egy szűkebb gyűjtemény Argentínából, Oroszországból, Kínából, Spanyolországból, Marokkóból, Namíbiából stb. származó ásványokat is bemutat. A több mint hétszázfajta ásványt felvonultató tárlat egyetlen hátránya, hogy nincsenek magyar feliratok, de ez senkit ne tartson vissza, mert vizuálisan valóban lenyűgöző.

Fotók: Menzák Milán