Barabási Albert-László Bostonból jelentkezett, ahol még most is tombol a koronavírus-járvány. Százával halnak meg és még be vannak zárva, de a kutató a kiállítást és a jövőt illetően is optimista.

„Borzasztó, ami most történik és biztosan komoly következményei lesznek a társadalomra és a művészetre egyaránt, de nagyon bízom abban, hogy őszre összeáll ez a kiállítás” – mondta Barabási. Szerinte a jövőben máshogyan fogunk kiállításokra járni, mint a járvány előtt. Azonban a múzeumok terei általában tágasak, ezért a kiállításoknál könnyen lehet távolságot tartani. „A múzeum szépsége épp az, hogy lehetővé teszi, hogy magányosan elmélyedjünk a munkákban. Ez ezután még inkább így lesz”.

Barabási Albert-László TED-előadásán
Forrás: ted.com

Barabási kutatásaiban a dolgok és jelenségek közötti, többnyire láthatatlan összefüggések keresése, az ismétlődő mintázatok felderítése áll a középpontban, amelyek összekapcsolják a természetet, a társadalmat, a nyelvet és a kultúrát. Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy a BarabásiLab hálózati ábrái a múzeum falain jelennek meg. Azonban Készman József rámutatott: a tudomány és a művészet ugyanazt a vizuális nyelvet beszéli, és mindkét ágnak célja az összefüggések felmutatása és ábrázolása. 

Barabási elárulta: mielőtt fizikus lett, szobrásznak készült, az egyetemen elvégezte az összes lehető művészeti kurzust. Gondolkodásától nem idegen az alkotói szemlélet. Amikor elkezdett foglalkozni a hálózatelmélettel, hamar rádöbbent: ezeket a hálózatokat nem elég leírni, muszáj őket vizualizálni, hogy mély és komplex tartalmuk jobban érhetővé váljon. Már az első ilyen cikkében szerepelt egy hálózati vizualizáció, ezután pedig szisztematikusan kezdték el képpé tenni az eredményeiket. 

A fizikus úgy látja: a művészeti világban is van egy erős nyitás a hálózatok felé. Művészek, intézmények kérik a hálózati mintáikat. Sokféle esztétikai formát ki lehet rajzolni, amelyből aztán körvonalazódnak a különféle kapcsolatok, viszonyrendszerek. A szemnek szép és valós adatokat közlő ábrák közös nevezőt jelentenek a művészet és a tudomány között.

A BarabásiLab egyik hálózati ábrája, amely azt mutatja meg, hogy 1900 óta hogyan idézték a Nature folyóirat írásait. Design: Alice Grishchenko, Mauro Martino Adatok: Alexander Gates, Qing Ke, Onur Varol, Albert-László Barabási. BarabasiLab 2019.

Barabási hozzátette: a hálózatok a világban mindenhol jelen vannak. „Nincsen nyelv, nincsen ember, nincsen biológiai gondolkodás, társadalom hálózat nélkül”. Az egész világunk a kommunikációról, az együtt gondolkodásról, az együtt lélegzésról, a különféle viszonyrendszerek összehangolt működéséről szól. 

Épp így a művészeti világ sem csak egyéni munkákból áll, hanem a benne levő személyek kommunikációjából, egymáshoz való viszonyából, a munkák párbeszédéből épül fel. A fizikus mindig azt tekinti feladatának, hogy megtalálja azt a vizuális képet, ami legjobban reprezentálja a világban jelen lévő rendszert. „A hálózatok a valóság egy mélyebb rétegét ragadják meg, azt, ami talán elsőre nem is látható”. Az átlagember is meglátja az ábrák szépségét és bonyolultságát. A mintákat nézve belép egy olyan világba, amit korábban nem látott. Nem biztos, hogy a képek mögötti tudományos rendszer egészét megérti, de bizonyos részei biztosan láthatóvá válnak számára.

Készman is úgy látja, a hálózati ábrák meghaladják az ember ösztönös ismereteit. Ez egy új tudásforma, amely segítségével a valóság mélyebb rétegeire látunk rá. Barabási szerint azonban a festék, az ecset és a vászon is ugyanezt tudja. A művészet a valóság olyan diverzitását tárta fel az idők során, amit el sem képzelhettünk korábban. A művészet is képes megragadni a valóság láthatatlan regisztereit.

Barabási Albert-László egyik kötetének borítója, amit Baglyas Erika designer is előszeretettel olvas.
Forrás: libri.hu

A kiállításban a BarabásiLab korábbi munkái is láthatók lesznek. Olyanok, amiket végső terméknek tekintenek és olyan folyamatábrák is, amelyek őket segítik a további kutatásokban. A tervek között szerepel az olyan új, jelenleg is folyó kutatások/feldolgozások bemutatása, mint a globális művészeti háló (Art Network) megjelenítése, amely a művészek és intézmények közötti kapcsolatokat ábrázolja. A virtuális és valóságos adatszobrok, valamint – ha a helyzet lehetővé teszi – a kiterjesztett valóságot használó eszközök segítségével térbe lép a vizualizáció.

A BarabásiLab jelenleg is dolgozik azon, hogy feltérképezze a magyar művészeti szcéna elmúlt 40 évét. Az így születő ábráik célja, hogy klaszterekbe szedjék a művészeti életet és megnyissanak korábban láthatatlan dimenziókat. Az adatokból megszülető szobor vizualizálja majd ezt a bonyolult rendszert, és elhelyezi benne a belső játékosait. 

A kiállításon azonban nemcsak a művészeti világ összefüggéseit igyekeznek láthatóvá tenni. Lesz sok olyan ábra is, amely a jelen helyzetre reflektál. Felelevenítenek tíz évvel korábbi munkákat, amelyek a vírusok terjedését segítenek megérteni. Több olyan mintán is dolgoznak jelenleg, amely az egészséges és beteg Budapestet veti össze egymással, vagy az emberek mozgását a vírus előtt, után és alatt. A vírus biológiáját is kutatják, néhány adatszobor a vírus és az emberi sejt kölcsönhatásait tárja fel. Ezek a vizuális megjelenítések alkalmasak arra is, hogy új ismereteket közöljenek.

Nyitókép forrása: www.khoury.northeastern.edu