Ha egy nagyvárosban élünk, különösen távol érezhetjük magunktól a falvak csendes nyugalmát. Zaklatott életstílusunk nem enged sok megállót, de ha mégis, akkor szívesen elvonulnánk egy nyugodt helyre, ahol jóval lassabb a tempó, és még fellelhetőek azok az értékek, amelyek a múltban az ember életének természetes részét képezték. Henics Tamás fotói egy ilyen világba vezetnek minket. A fekete-fehér felvételek láttán elgondolkodunk azon, hogy valóban léteznek-e még ilyen varázslatos helyek.
Henics Tamás nem szakképzett fotográfus, kutatóorvosként dolgozik Bécsben, ahol az Eppstein-Barr vírus természetével foglalkozik. Az Őrségben, Szentgotthárdon nevelkedett, és a hagyományos értékek, a vidéki kultúra már nagyon korán magával ragadta.
A népművészet, a népzene különösen érdeklik. A bécsi magyar táncháztalálkozó szervezője, a közel 20 éves Ladikos Fesztivál ötletgazdája, amatőr népzenész. A fesztivált, amely az ország egyik legkiemelkedőbb kulturális rendezvénye, a Szigetközben, Mecséren rendezik meg.
Henics tevékenységéért 2018-ban Halmos Béla Emlékérmet kapott. A díj azokra a közösségi, szervező munkát végzőkre hívja fel a figyelmet, akik nélkül nem létezett volna táncházmozgalom, és a táncház módszer ma nem szerepelne az UNESCO szellemi kulturális örökség listáján.
A Barangoltam című tárlaton kiállított képei Kalotaszegen és a Mezőségben készültek. Kalotaszegen a Nádas-mente és Cifra Kalotaszeg, Mezőségben pedig a Szamos-mente és Északnyugat-Mezőség falvai adják képei helyszínét. Közel huszonöt éve járja ezt a vidéket, és jó kapcsolatot alakított ki az itt élőkkel. Gyermekkorát idézik fel benne ezek a helyszínek. Fotóin az emberi arcok harmóniát és nyugodtságot tükröznek. Felvételei többnyire fekete-fehérben készülnek, ezzel is hangsúlyozva, hogy örök értékeket kívánnak megőrizni.
Láthatjuk egy-egy épület vagy falurész fokozatos eltűnésének folyamatát is. Láttukon nosztalgiával gondolunk azokra az időkre, amikor a léptéket, az arányokat fontosnak tartották az emberek, az életfordulókról megemlékeztek. Képei gyakran kapcsolódnak a zenéhez, de születés és halál témái is megjelennek. A mindennapi élet pillanatait ötletesen, időnként humorosan mutatja meg.
Henics Tamás fotói a részletekre is fókuszálnak. Keresi és megmutatja a finom, apró vonásokat is, és képei kifinomult humorérzékről árulkodnak. Éles szemmel veszi észre a megmutatandó sajátosságokat, és azokat a megőrzés szándékával fotózza le.
Egy alkalommal így nyilatkozott: „a fényképezés egy különös folyamat. Létrejön a tárgy-kamera-szív-agy tengely, mely intim belső világgá válik, megszűnik az embert körülvevő. Szinte euforikus állapot. Egy bensőséges kapcsolat a fényképezendő és a fotográfus között, senki más által ugyanúgy át nem élhető. Ezért fontos, hogy az ember lehetőleg minél több időt tölthessen témájával, legyen az tárgy vagy ember. Megismerni a részletes vonásokat, lelkületet, lelket. Jó volna a hétköznapokat is így megélni..."
Ez az intimitás érzékelhető a Hagyományok Házában kiállított képein, melyeket kedvenc fotóiból ő válogatott. A május 31-ig látható tárlat a fotográfus szándéka szerint emlékezés és bizakodás is egyben, hogy sok szellemi és tárgyi érték még megmenthető. Egy olyan értékrend megörökítésére vállalkozik, mely útmutatást adhat az új generációknak.
Nyitókép: Henics Tamás fotója
