Először köszönthetjük az Andrássy úton Sir Simon Keenlyside-ot, aki Malcolm Martineau zongoraművésszel közösen főleg francia muzsikával, Debussy, Duparc, Fauré és Poulenc műveivel örvendeztet meg minket. A Londonban született baritonista karrierje a nyolcvanas években kezdődött: első operafellépéséről meleg hangon emlékezett meg a kritika. Egy díjnak köszönhetően folytathatta Salzburgban tanulmányait. Hamburgban 1987-ben Almaviva grófként debütált, majd évekig a Scottish Operában énekelt. 1989-ben mutatkozott be a Covent Gardenben, 1993-ban jött Glyndebourne, azóta pedig a nagy fesztiválok és jelentős operaházak rendszeres vendége.
Keenlyside egyforma otthonossággal mozog a dalrepertoárban és az opera-előadásokban, ugyanakkor fontos különbségre hívja fel a figyelmet: „Az operákban mindig lényegesek a nagy társadalmi, politikai kérdések. A dalokban más a fókusz: arról szólnak, hogyan kell élni, és hogy miként boldogulhat az egyén a világban. Óriási öröm, hogy én mindkét területen remekül érzem magam” – mondja egy 2021-es interjúban.
Dalestjei rendre igen változatos anyagot tartalmaznak. Amikor ennek okairól kérdezik, így felel: „Egy áriaest olyan, mint egy közeli baráttal tett kiadós séta. Beszélgetünk különböző témákról, közben elkalandozik a figyelmünk, másra terelődik a szó. Nem szeretem az olyan műsorokat, amik csak egy stílusú vagy egy korszakhoz kötődő műveket tartalmaznak.”
Sir Simon azon sztárok közé tartozik, akik nem kedvelik a nagy felhajtást. Kifejezetten büszke rá, hogy nem ragadta magával az operavilág marketinggépezete. Semmiféle póz nincs abban, amikor arról beszél, milyen fontos számára balettművész felesége, Zenaida Yanowsky és két gyermekük. No meg a természet: a fiatalon zoológiát is tanult Keenlyside egy hatalmas walesi farmon él családjával, ahol fákat ültet és mesterséges tavakat épít azért, hogy minél több vadon élő állat és növény érezze magát náluk kényelemben. És hogy miért fontos mindez napjaink egyik legkeresettebb baritonja számára? „Azért, hogy ezt az aprócska helyet, ahol élek, jobb állapotban hagyjam hátra, mint amilyenben találtam.”
A negyvenes évei közepén járó orosz basszistát, Ildar Abdrazakovot generációja egyik leginkább figyelemre méltó tehetségeként tartja számon a zenei közösség. A georgiai zongoraművésszel, Mzia Bachtouridzével érkezik majd az Ybl-palotába, hogy mások mellett Mozart, Verdi és Rossini műveiből énekeljen. Szülővárosa a Baskír Köztársaság fővárosa, Ufa, ahol az első perctől fogva körülvette a művészet: a festő anya és rendező apa mindkét fiúgyermekéből basszista lett. Abdrazakov a kilencvenes években sorra nyerte a rangos orosz énekversenyeket, hogy aztán huszonöt évesen a Scalában debütáljon. Ez nyitotta meg számára a Royal Opera House, a Liceu, az Opéra Bastille és számos más intézmény kapuit.
2004-es New York-i debütálása óta szinte hazajár a Metropolitan Operába: a Don Giovanni, Verdi Attilája, Rossini Mózese vagy Donizetti VIII. Henrikje csak néhány számos emlékezetes szerepe közül. A Met-beli tapasztalatairól így mesélt: „Ha este előadásom van, csak a nap közepén kelek fel. Lassan szedem össze magamat, és kizárólag híreket vagy dokumentumfilmeket nézek: ha játékfilmet néznék, azon gondolkodnék ahelyett, hogy a szereppel foglalkozom. De nem is szeretek aznap otthon maradni: muszáj mozognom, kimennem az utcára. Imádom New Yorkot: a város feltölt, mint egy elemet.”
Abdrazakov tudatosan lép egyik lépcsőfokról a következőre, nagyon figyelve arra, milyen szerep való neki. Egy 2015-ös interjúban így beszél erről: „A legfontosabb, hogy a hangi adottságaimnak megfeleljen. És persze a karakter milyensége is nagyon lényeges. Nevetséges volna, ha a harmincas éveimben olyan szerepeket vállalnék, mint a Főinkvizítor a Don Carlosból, de azt érzem, hogy Borisz Godunov szerepe hamarosan vár.” „Jóslata” bevált: három évvel később az Opéra National de Paris színpadán énekelt először Muszorgszkij operájában.
Amikor egy 2021-ben készült beszélgetésben arról kérdezték Ildar Abdrazakovot, mi szükségünk is van az opera műfajára, azt válaszolta: „Az opera lehetőséget ad számunkra az időutazásra és arra, hogy átéljük a legerősebb érzelmeket, amiket csak egy ember átélhet. A zene az egyik legerősebb gyógyító és fejlesztő eszközünk.”
Jászay Tamás ajánlója az Opera Magazinban jelent meg.
Nyitókép: Ildar Abdrazakov orosz basszista
