Brooklynban született, tanító apját csecsemőként vesztette el, szegénységben nőtt fel. A nem túl előnyös külsejű, szégyenlős lány énekesnői karrierről álmodott, de ennek még anyja sem adott sok esélyt, mondván: ekkora orral soha nem lesz belőle sztár. Nem lett igaza, lánya, aki egy kicsit kancsal is, egyre följebb jutott, és csak egy dolgot hagyott el: nevéből egy „a” betűt, így lett belőle Barbra Streisand.
A középiskola mellett színi tanfolyamot is végzett, tandíját gyermekfelügyelettel kereste meg. Érettségi után titkárnőnek állt, dolgozott telefonközpontosként és kínai vendéglőben, de közben klubokban is énekelt.
Huszonegy évesen megjelent első lemeze, amelyért rögtön Grammy-díjat kapott.
1964-ben a Funny Girl címszerepében hódította meg a Broadway-t, a musical filmváltozata után pedig már az egész világ a lába előtt hevert. Rögtön első filmje után átvehette a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat, bár nem egyedül: az elismerés történetében 1969-ben először hirdettek két győztest a kategóriában, a másik aranyszobrocskát Katharine Hepburn kapta. Elindult önálló tévéműsora is, amely annyira sikeres volt, hogy a CBS vezetői művészi szempontból szabad kezet adtak neki.
Pályafutása egyre magasabbra ívelt, játszott komédiában (Mi van doki, A bagoly és a cicababa), musicalben (Hello Dolly!) és drámai alkotásokban is. Az Ilyenek voltunk és a Csillag születik betétdalait természetesen ő énekelte, az utóbbiért kapta 1976-ban második Oscar-díját. Érdekesség, hogy az Evergreen című számot ő is komponálta, így
ő lett az első Oscar-díjas női zeneszerző.
Énekesnőként is sikert sikerre halmozott, szinte nincs is olyan lemeze, amelyből egymillió példánynál kevesebb kelt volna el. Az egykori iskolatársával, Neil Diamonddal énekelt duett (You Don’t Bring Me Flowers) ugyanúgy sláger lett, mint a diszkókirálynő, Donna Summer társaságában előadott dal (No More Tears), a Barry Gibb által neki írt Woman in Love pedig hosszú ideig vezette a listákat szerte a világon.
1983-ban sikerrel mutatkozott be rendezőként.
A jiddis nyelven író Isaac Bashevis Singer kisregényéből készült a Yentl című film, amelynek főszerepét is ő játszotta, és zenéje lemezként is kelendő volt. 1991-ben újra a kamera másik oldalára (is) állt. Hullámok hercege című alkotását hét kategóriában jelölték Oscarra, de A bárányok hallgatnak elvitte előle a díjakat. A filmakadémiára később nagyon megharagudott, amiért 1996-ban egyik dala nem kapott Oscar-díjat, a gálára sem ment el, pedig fel kellett volna lépnie.
Az élő fellépésektől sokáig ódzkodott, mert nem sikerült levetkőznie lámpalázát.
Amikor 1967-ben a Central Parkban egy koncerten elfelejtette a szöveget, évtizedekig nem lépett pódiumra. Legközelebb 1994-ben szánta rá magát erre, és az érdeklődés akkora volt, hogy a jegyárusítást vasárnapra kellett tenni, nehogy a beérkező ötmillió hívás megbénítsa a telefonrendszert. A koncertkörút bevételét a jótékonysági célokat bőkezűen támogató énekesnő az AIDS elleni harcra és más emberbaráti célokra ajánlotta fel. Persze van miből adakoznia, a szórakoztatóipar tíz leggazdagabb előadója közé tartozik.
Tiszteletére múzeumot nyitottak és rózsát neveztek el róla.
Streisandról köztudott az is, hogy a Demokrata Pártot támogatja.
Jóllehet ő maga nem tulajdonít nagy jelentőséget a statisztikáknak, a pályafutását összegző számok lenyűgözők. Eddig mintegy 150 millió lemezt adott el, amivel minden idők egyik legsikeresebb női előadója, és az egyetlen az első tízben, aki nem a pop és a rock and roll műfajában boldogult.
Vitrinjében a két Oscar-díj mellett tíz Grammy-díj, öt Emmy-díj és egy Tony-díj sorakozik.
Azon nagyon kevesek egyike, akik magukénak mondhatják a film, a zene, a színpad és a televízió legrangosabb kitüntetését. Emellett van még kilenc Golden Globe-díja is, ezzel Meryl Streep mellett csúcstartó, továbbá első nőként kapta meg a rendezői díjat a Yentl című filmért. 2015-ben megkapta a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet is.
Hat éve a musicalduetteket tartalmazó albuma a slágerlista első helyén nyitott, ezzel ő az egyetlen előadó, aki az 1960-as évek óta eltelt hat évtized mindegyikében állt a toplisták élén és Tony Bennett után a második legidősebb, aki az első helyig jutott. Tavaly megjelent, tíz addig kiadatlan stúdiófelvételét tartalmazó albuma a Billboard-lista 15. helyén nyitott, ezzel egy újabb, valószínűleg megdönthetetlen rekordot állított fel, mert
hét egymást követő évtizedben szerepelt albuma a legjobb 20 között.
Tizenegy nagylemeze volt listavezető, hetven albumából csak az Egyesült Államokban 51 lett arany, 30 platina és 12 multiplatina. Az Instagramon kétmillió, a Facebookon hárommillió követője van, YouTube-csatornájára 400 ezren iratkoztak fel.
Streisand nem szépségideál, de szexis nőiességével, belülről jövő kedvességével, eleganciájával nemcsak a közönség, de számos férfi szívét is meghódította. Első férje a színész Elliot Gould volt, tőle született fia a Hullámok hercege című filmben is szerepelt. 1998-ban ment másodszor férjhez James Brolin filmszínészhez, akinek az esküvő után nem sokkal egy szerelmes dalokat tartalmazó albummal kedveskedett. Önéletrajzát hosszú ideje írja, de még mindig nem ért a végére.
A nyitóképen: Barbra Streisand 2019-ben. Fotó: AFP/Valerie Macon
