A Cirko-Gejzír Budapest egyik leghangulatosabb, legsajátosabb vetítőhelyszíne. Az apró művészmoziban nincs kóla, nincs popcorn, de vannak szuper filmek és valamiféle magával ragadó hangulat, ami nem igazán hasonlítható máshoz. A jelen helyzet természetesen őket sem kímélte: tervekről, célokról, filmekről beszélgettünk a mozi munkatársával, Garancsi Ágnessel.
A mozi szerepe rengeteget változott az alakulásotok óta. Mik voltak akkor és mik most a céljaitok, misszióitok?
A fő cél nem változott azóta sem: a legjobb, legérdekesebb filmeket szeretnénk bemutatni szerte a világból. Nem a legnépszerűbbeket, a legismertebbeket, hanem azokat, amikről azt gondoljuk,
hogy a legtöbbet mondanak az életünkről, rólunk, mindannyiunkról.
Ami valóban sokat változott időközben, az a finanszírozási háttér. Emiatt bővíteni kellett a kínálatot olyan filmekkel, amikre szélesebb közönségréteg is kíváncsi, és nemcsak szakmailag magas színvonalúak, hanem szórakoztatni is tudnak. Ez a cél korábban nem volt olyan fontos, inkább a komolyabb hangvételű filmekre koncentráltunk. De még mindig az a legfontosabb számunkra, hogy ha megjelenik egy jó film a nemzetközi filmfesztiválokon egy olyan rendezőtől, akit jelentős művésznek tartunk, akkor be tudjuk mutatni a közönségünknek.
A Cirko-Gejzír kívülről láthatóan is szerelemprojekt. Mit jelent számodra?
Nekem személyesen azt, hogy bármennyi és bármilyen munkát megér, hogy
folytathassuk, amíg csak a nézők kitartanak mellettünk. De ezzel szerintem az
egész csapat így van, én úgy látom legalábbis, hogy mindenki áldozatos és
lelkiismeretes, akármilyen átszervezésre is van szükség a túlélés érdekében. Ez
a járványhelyzet óta még látványosabb.
Talán ti vagytok az egyedüliek, akik nem kívánjátok kötelezően összekötni a mozizást a popcornnal és hasonlókkal. Ez is hozzátartozik a Cirko profiljához?
Sokszor hallottuk már, hogy mennyit bukunk azzal, hogy nincs kávézónk, büfénk. Ez egy állandó polémia nálunk. De kitartunk amellett, hogy a nálunk látható filmek elmélyülést és koncentrációt igényelnek, nem lehet úgy élvezni őket, ha mellettünk hangosan rágcsálnak, zörögnek. Ezzel a nézőink nagy része is egyetért, így hát ez egy kétoldalú igény. Néha mi is elmegyünk más moziba, ahol eszünk popcornt is akár. A paletta akkor színes, ha van ilyen is és olyan is. Nálunk csend van, máshol meg nem feltétlenül. Mindenki eldöntheti, hogy mikor mihez van kedve.
Vannak terveitek, hogyan csalogatjátok vissza a nézőket, ha egyszer véget ér a fenyegető járvány?
Alig várjuk, és készülünk, de nagyon megnehezíti a dolgunkat, hogy nem tudható, hogy valóban mikor lesz vége, és hogy hogyan változatja meg a szokásokat akár hosszú távon is ez az időszak. Próbálunk kapcsolatot tartani a közönséggel, és ha eljön az ideje, pontosabban is felmérjük majd, hogy mivel tehetünk a kedvükre. Régóta kutatásokkal igyekszünk a tervek elébe menni, hogy ne „vakon repüljünk”. Ez így lesz majd most is.
A Cirko műsorán gyakran vannak európai műfajfilmek, romantikus vígjátékok. Gondolkoztatok már, hogy más műfaj (például a horror) kedvelőit is kiszolgáljátok?
Műfajtól függetlenül a színvonal elkötelezettjei vagyunk. Nem zárkózunk el
semmitől, ha látunk benne olyat, ami miatt úgy gondoljuk, tetszene nekünk vagy
a hozzánk járó közönségnek.
Hogy látod, milyen hatással van a streaming magára a filmnyelvre?
A mi piaci szegmensünkben eddig nem volt nagy jelentősége, de lehet, hogy a
járvány ezen sokat fog változtatni. Én úgy érzem, hogy a nagy vászon erejében
még mindig sok lehetőség van, de lehet, hogy ezt nemsokára át kell értékelnünk.
Fontos időszak ez, az biztos.
Szerinted mik az elmúlt évekből a leginkább előremutató filmek?
Ázsiából rengeteg jó dolog érkezett, de ez igazából nem újdonság, legalábbis a mi területünkön. Koreeda filmjeit nagyon fontosnak tartom.
Az „eventszerű” mozizás, például valamilyen műsorral vagy beszélgetéssel összekötött filmvetítés egy lehetséges módja a streaminggel való „versenyzésnek”?
Ebben sincs már igazán akadály a virtuális világ számára, hiszen a kísérőprogramokat is sikerrel szervezik meg online. Természetesen az alkotókkal való személyes találkozási lehetőség még mindig vonzó, de erre igazán ritkán van esély nemzetközi filmek esetében. Online nagyobb eséllyel lehet ilyeneket szervezni, tehát még be is előzhet ezen a vonalon a streaming.
Én épp azt szeretem a kis mozikban, hogy a hétköznapok része lehet,
komolyabb készülés és tervezés nélkül, spontán program, ami mégis értékes. Ehhez viszont az kell, hogy rugalmas és széles programkínálat álljon rendelkezésre. Ebben jók tudunk lenni szerintem.
A pandémia világszinten érinti a mozikat. Láttatok, hallottatok esetleg olyan külföldi példákról, megoldásokról, amelyek itthon működhetnének?
Egyelőre a válságot látjuk, a nehézségeket, és a tanácstalanságot. Bízunk
benne, hogy mindez átmeneti.
Szerintetek mi a mozizás legnagyobb ereje? Amire a streaming nem képes.
A vászon varázsa és a közösségi program élménye. Amíg erre igény van. De fel kell készülni rá, hogy a világ nem erre halad majd.
El tudjátok képzelni, hogy tavasz végén, nyáron szabadtérre költöztessétek ki a mozit?
Régóta tervezünk ilyen eseményeket, de eddig nem csináltunk belőle rendszert. Azt láttuk, hogy vannak, akiknek jobb lehetőségei vagy jobb ötletei vannak ebben a műfajban, mint nekünk. Ha ez lesz az új „világ” számunkra, akkor biztosan mindent meg fogunk tenni, hogy fejlődjünk ebbe az irányba.
Hogy látjátok jelenleg a jövőt? Milyen módokon lehet támogatni titeket?
Térdelőrajtban várjuk, hogy „kilőhessük” az aktuális műsort. Addig pedig a bérletvásárlás, vagy a honlapunkon adható kisebb adományok segítenek abban, hogy ne kelljen feladnunk. Nagyon szeretik nálunk a bérletet, mert korlátlan számú vetítésre felhasználható, és onnantól érvényes egy éven keresztül, hogy megkezdik a használatát. Tehát elég rugalmas, csak most ki kell várni, mire használni lehet. Reméljük, hogy minél hamarabb eljön az ideje.
Nyitókép: Balassa Péter alapító és Garancsi Ágnes a Cirko 25. szülinapján. Fotó: Valuska Gábor
Képek forrása: Cirko-Gejzír
