Az elhalálozott király az 1984. szeptember 23-án bezárt Budai Ifjúsági Park volt, a trónörökös pedig a Petőfi Csarnok intézménye lett. Interregnum gyakorlatilag nem volt, hiszen a késő őszi és a téli időszakban amúgy sem voltak nyitva a szabadtéri koncerthelyszínek, és mire eljött 1985 tavasza, már az ifjúsági sajtó arról tudósított, hogy a megroggyant Ifipark helyett egy korszerűbb, egész évben nyitva tartó ifjúsági szabadidőközpont nyílt a Városliget hatalmas fáinak takarásában.
Amikor 1985 tavaszán a híradások beszámoltak a Petőfi Csarnok átadásáról, a piros oszlopaival, sárga, ívelt napellenzőivel és barnára festett falfelületével úgy nézett ki, mint egy nagy tálca sütemény, amelyből mindenki levághat egy-egy neki tetsző falatot. Szintén barna színű volt az egy évvel azelőtt, 1984. április 28-án átadott Skála Metró foncsorozott üvegfelületű áruházépülete is, amely a rendszerváltás előtti években a divat legfőbb szentélye lett, és ami azt is jelezte: a rock and roll vetélytársat kapott, a fogyasztást, a butikszerű vásárlás élményét. Már nemcsak a videómagnó és annak diszkós kiterjesztése alakította át az ifjúsági kultúrát, hanem az állami nagy butik és maga a Pecsa is. Jellemző, hogy nyitó rendezvénye, a Karthago koncertje akkora bukás volt, hogy nem sokkal ezután fel is függesztette működését a zenekar.
Míg az Ifjúsági Park egyik első számú formációja és egyben búcsúztatója, az 1986 januárjáig létező klasszikus felállású P. Mobil nem is lépett itt fel. (Ezt majd tíz év múlva pótolja csak be, a Fradi-pályás nagy visszatérő koncertje után.)
A Petőfi Csarnok újabb és újabb stílusok keltetőhelye lett, 1985 nyarán e sorok írója itt látta először a Pokolgép zenekart. Egy évvel a bemutatkozó, Totális metál című albumuk megjelenése előtt már telt házat csináltak, és ez a koncert is jelezte: valami megváltozott a magyar rockzenében, többek között eljött a heavy metál nagy korszaka. Mindezt az tette szimbolikussá, hogy Schuster Lóránt a koncert előtt zenés élménybeszámolót tartott a bécsi Deep Purple-koncertről, talán némiképp azt demonstrálva, hogy ha a hard rock istenei újból összeálltak, az új lendületet adhat a klasszikus nagy magyar bandáknak is. Nem ez történt, a nagy rockzenekarok egymás után oszlottak fel, a sort pont a Petőfi Csarnokot megnyitó Karthago kezdte, majd néhány hónap eltéréssel a Korál, a P. Mobil és a P. Box folytatta.
A Pecsa emelte fel a skazenét, skafarsangok és egyéb skafesztiválok megrendezésével az intézmény is hozzájárult ahhoz, hogy relatíve sok skabanda (Fals, Flugos Futam, Skanzelizé stb.) mutathatta meg magát 1985 és 1990 között Budapesten. Ezeken az eseményeken rendszeresen jelentek meg skinheadek is, nemegyszer verekedéseket provokálva fagyasztották meg a hangulatot. De a Petőfi Csarnok egyik legnagyobb érdeme az volt, hogy a kis klubokból, a peremkerületi művelődési házakból (például Ikarus) úgymond behozták az undergroundot, az új hullámot és szinte minden periferikus irányzatot a külvárosból a belvárosba, az akkor kimondottan modern hang- és fénytechnikát biztosító Petőfi Csarnokba.
A Pecsa olyan megszólalást biztosított az előadóknak, ami hozzájárult a magyar pop, a szórakoztatóipar fejlődéséhez, pedig az építményt eleve egy szanálásra ítélt raktárból alakították ki, ami a hatvanas évek végéig a Budapest Nemzetközi Vásár 5. számú kiállítási épülete, a Kohó- és Gépipari (KGI) csarnok volt. Ennek 1947-es alapozásához felhasználták az 1885-ös Országos Általános Kiállításra épült Iparcsarnok historizáló épületét, ami a második világháború végén pusztult el. 1974-ben a BNV átköltözött Kőbányára, és a megüresedett csarnokot a Rákóczi úti, egykori Otthon Áruház bútorraktáraként használták.
Az építmény állaga folyamatosan romlott, a nyolcvanas évek elejére rom lett a még régebbi romokon. 1980 őszén, a honi rock fénykorában, a Budai Ifjúsági Park átmeneti bezárása idején, az Edda Művek fénykorában, már elkészült az Általános Épülettervező Vállalat, Tihanyi Judit és Halmos György városligeti terve, amely a Budai Ifjúsági Park kiváltását célozta meg. Amikor nagy ambíciókkal 1981 tavaszán végre újra kinyílt az ifipark (1980 májusában ideiglenes bezárt a lépcsőkorlát egy részének leomlása miatt), már a Fővárosi Tanács döntött arról, hogy a városligeti bútorraktárt ifjúsági szórakoztatóközponttá alakítja.
Az ÁÉTV tervezői, Tihanyi Judit és Halmos György a vásárcsarnok középső tere fölött építették meg a Repüléstörténeti Múzeumot, a földszinten kialakítottak egy 2500 főre kalibrált nagytermet, majd kinn egy körülbelül 5000 fő befogadására alkalmas szabadtéri helyszínt is, melyhez Majoros Gábor építész tervei alapján egy emblematikus, ponyvával fedett színpadi acélszerkezet is készült.
A kor gazdasági helyzetét illusztrálja, hogy a múzeum télen zárva volt, nem terveztek hozzá fűtési rendszert, mert túl drága lett volna kifűteni a repülőgépek tárolásához szükséges nagy tereket. De maga az épület is a kreatív spórolás szimbóluma volt, az élénk színek, a piros és a sárga színek kompenzálták a szerény anyaghasználatot, a nyers beton, a nyers tégla és aszfaltozott felületek nyílt felvállalását. Így jött létre egyfajta posztmodern eklektika, aminek egyik jellegadó motívumai a népi motívumokkal megfestett zománcozott ajtók voltak. Persze egy tizenévesnek a nyolcvanas évek közepén nem jutott eszébe, hogy az egész kényszer szülte megoldások összjátéka, valahogy sikerült a fiataloknak eladni az egészet, a Pecsa afféle cool intézmény lett.
Készültek itt videóklipek, Pulzus-adás, de még a Linda egyik epizódja, a Pop pokol cím rész (!) is itt forgott. Nemcsak a metálos szubkultúra és underground talált itt otthonra, de itt működött az ország legmenőbb zenés-táncos szórakozóhelye is, a Csillagfény diszkó is. Ugyanakkor maga a partikultúra is itt kapott gellert, a kilencvenes évek eleji Techno Art Show elnevezésű rendezvényekkel vagy a Rave Olimpiákkal. Persze nem maga az épület volt menő (hiszen mindenki látta a zsaluzáskor betonba ragadt deszkák nyomait), hanem a fellépők és az oda járók tették azzá, illetve részint a szolgáltatásai, például a néhány évig sikerrel üzemelő Tini Butik.
Azt, hogy 1985-re már nem tetőzött az ifjúsági probléma, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a lányok képzeletét elsősorban a rendszerváltás előtti első szépségkirálynő-választás izgatta fel, míg az első, 1986-ban megrendezett Interpop fesztivált pedig szinte teljes közöny kísérte. A Petőfi Csarnok a honi popzenének hőmérője is volt, aki ott telt házat csinált, az megkapta a sztársággal járó képzeletbeli oklevelet. Azok a zenekarok, amelyek a nyolcvanas és a kilencvenes években nem adtak önálló koncertet, azok felmérték, hogy jobb nem kockáztatniuk.
A Bonanza Banzai nemcsak a lemezeladásokból tudta, hogy végérvényesen befutott, hanem onnan is, hogy kinőtték a Petőfi Csarnokot, mert annyian maradtak kinn, ahányan benn voltak a pecsás koncertjükön. Innen számukra a Budapest Sportcsarnok volt a szintlépés. Itt aratott nagy győzelmeket a Sex Action, a Moby Dick, a Tankcsapda, és még a nyitás évében, 1985. július 7-én a Pokolgép is, és talán az sem kizárt, hogy 1985 nyarán a telt házas Pecsa győzte meg az MHV illetékeseit, hogy a Gép úgymond lemezérett. Azt, hogy a Pál Utcai Fiúk az undergroundban túlnyerte magát, többek között az 1990-es Ha jön az álom című albumuk telt házas pecsás bemutatója is bizonyította.
A nemzetközi sztárok is egymásnak adták a kilincset, játszott itt a Faith No More, a Jethro Tull, Lou Reed, Nick Cave, a Prodigy, a New Model Army, a Biohazard, a Type O Negative, a Paradise Lost is, sőt, 1989. november 21-én az akkor még teljesen ismeretlen Nirvana is. Az épület szabadtéri területén vasárnaponként bolhapiac működött, és aztán szép lassan maga az intézmény vált régiséggé. 2015-ben a harminc évig működő Pecsa végleg bezárt, 2017-ben bontották le.
