Hogyan kapcsolódsz a zenekarhoz, és honnan jött a kollaboráció ötlete?
Rajongóként indultam, tiniként kezdtem el 30Y-koncertekre járni, majd az évek során egyre szorosabbá vált a viszonyom a zenekari tagokkal. A kapcsolatunknak több stációja is volt, korábban az akkori zenekarhoz köthető baráti társaságommal (a „fórumosokkal”) eljártunk a „30Y-táborokba”, majd gimnáziumi barátom, Tóth Barbi a banda menedzsere lett. Zoliék elkezdték figyelemmel kísérni a pályámat, majd az első kollekcióm, a Lovers on the Run fotózásán már ők is részt vettek. Többször felmerült, hogy kollaboráljunk, végül márciusban egyeztünk meg arról, hogy a 30Y decemberben megjelenő studióalbumához kapcsolódva kollekció készülhetne.
Mi volt a kollekció kiindulópontja?
Zoli először high-fashion kollekcióban gondolkodott, én azonban nem szerettem volna ennyire elrugaszkodni a valóságtól. Zenekari mörcsről van szó, ezért a tervezés során az eladhatóságot és a hozzáférhetőséget is figyelembe kellett venni. Végül megtaláltuk az egyensúlyt a két világ között: a kollekcióban hagyományosabb darabok és limitált szériás termékek egyaránt vannak. Az első találkozásokra mindig vittem mood boardokat (vizuális ötlettár – a szerk.), amelyeken külföldi példák szerepeltek hasonló kollaborációkról. Ekkorra már megvolt az elképzelésem, hogy nagyjából milyen termékpalettát szeretnék létrehozni, Zoliék pedig elég szabad kezet adtak.
Hogyan tud ez a kollekció egyszerre összhangban lenni a Düskkel és a 30Y-nal?
A márka és a zenekar az absztrakt gondolkodás révén összeköthető. Egyikünk sem a mainstream felől közelít a világhoz. Mégis fontos volt, hogy erősebben kapcsolódjam a zenekarhoz, hogy újra megérezzem az általuk képviselt világot. Elkezdtem újra 30Y-koncertekre járni, hogy lássam, kik hallgatják most a zenekart, milyen az aktuális közeg, a mostani energiák. Ezek fontos inspirációt jelentettek. A zenekar arculattervezője, Takács Béla képzőművész elemei és a zenekari fotós, Bátori Gábor ‘Sinco Jim’ képei révén autentikussá vált a kollekció. Voltak tehát adott elemek, amelyeknek köszönhetően a darabok nemcsak a márkámmal, hanem a zenekarral is harmóniába kerültek.
Milyen szempontok alapján láttál neki a munkának?
A zenekarnak sosem volt olyan mörcse, amin a tagok valamilyen módon megjelentek volna, ezért elég hamar világossá vált, hogy szeretnék pár ilyen darabot alkotni. De nem a klasszikus módon gondolkodtam erről: többet akartam, mint csupán pólóra nyomni a portrékat. Az arcok és a testek emblematikus részletei: Zoli szemébe lógó hajtincse vagy Ádi gitározó keze jelennek meg rajtuk. A jellemző mozdulatok, motívumok, amelyek felismerhetővé teszik a zenekar tagjait.
Tudtam, hogy a fotóprintek mellé szeretnék grafikai jellegűeket is készíteni, mivel a 30Y eléggé szövegközpontú dalokat ír. Ezt a karakterisztikát szerettem volna visszaadni néhány ruhadarabon. Megkértem Zolit, hogy emeljen ki feliratokat, dalszövegrészleteket, írjon és rajzoljon. Az így kialakult „szövetet” a kimonón és az egyik felsőn vizuális elemként alkalmaztam. A kimonó felületén megjelenő kaotikusság vagy gazdagság párhuzamban áll a 30Y-dalszövegek sűrűségével, komplexitásával.
A kimonó a kedvencem, talán azért, mert bár tudom, hogy 30Y-sorok futnak rajta, önállóan, a zenekartól függetlenül is megállja a helyét.
Ez a fajta balanszírozás is érdekes volt. Kezdetben még úgy terveztem, hogy teljesen eltorzítom az arcokat, és csak felületként vagy színfoltokként jelennek majd meg a pólókon. Aztán fel kellett ismernem, hogy ezeket a darabokat mégiscsak rajongóknak készítem, ezért fontos a felismerhetőség határán belül maradnom. Ám nem akartam túl direkt módon megmutatni a tagokat, hiszen vannak olyan rajongók, akik nem feltétlenül szeretik az identitásukat ilyen módon kipakolni köztéren.
A kollekció szakmailag is széles skálán mozog: sokféle technikát használtál az egyes darabok elkészítése során.
Ezzel a kollekcióval sokféle dolgot szerettem volna megmutatni. Az egyértelmű volt, hogy azokat a darabokat, amelyeken a túlfutó minták vannak, nem fogjuk tudni szitanyomással elkészíteni, így a digitális technológia segített. A kimonó és a hozzá tartozó felső szublimációs technikával készült, és szitanyomott munkák is szerepelnek a kollekcióban.
Hogyan lesz ebből a sokféleségből koherens egység?
Megtanultam, hogyan kell kollekciót tervezni, azért ez nyilván segít. A színek mindenképpen összekötő kapocsként működnek, akárcsak a feliratok. A tervezés nálam gyakran feltűnőbb darabokkal kezdődik. Azokat gyorsan magam előtt látom, és már könnyű hozzájuk idomítani a hagyományosabb, visszafogottabb darabokat. Az elején sokkal kevesebb darabot képzeltem el; Tóth Barbi győzött meg arról, hogy előnyösebb a szélesebb termékpaletta, mert abban mindenki megtalálhatja azt, amivel azonosulni tud.
Mennyire környezettudatos ez a kollekció?
Ahol lehetett, igyekeztünk környezetbarát anyagokat vagy technológiákat használni. A varratott anyagok többnyire pamutból vannak, és hazai kötödékből szereztük be őket, a kimonó és a felső szintetikus anyagból készültek, de azt bezárni készülő gyártótól vásároltuk. A varratott darabokat hazai cég készítette, a szitanyomást pedig a kézi technikával dolgozó Széria szitaműhely. A kész termékek is organikus pamutból készültek.
A kollekcióban két szín, a fekete és a piros dominál. Miért épp ezek?
A Düsk márkát alapvetően ez a színkombináció határozza meg, de jelen esetben nem akartunk hozzá feltétlenül ragaszkodni. Aztán amikor a zenekarral és a menedzsmenttel elkezdtük a terveket nézegetni, mindannyian ezt a párost éreztük a legerősebbnek, noha kezdetben színesebb ötletek is voltak. A piros-fekete a bulik vizualitását, a klubkoncertek hangulatát idézi, és erős üzenetet hordoz.
A Düsk márka esetében milyen üzenetet hordoz ez a két szín?
A piros-fekete kombó már az első kollekciómban is megjelent. Akkor olyasmit szerettem volna alkotni, aminek erős hatása van. Számomra ez az összeállítás a kilencvenes évek road movie-jait, a Tarantino- és a David Lynch-filmeket idézi. Nemcsak a mintatervezésre, hanem a formákra vonatkozóan is igaz, hogy egy kollekción belül szeretek mindig egy-egy olyan figyelemfelkeltőbb darabot is létrehozni, ami intenzíven kommunikál a nézővel.
A márkára és erre a kollekcióra is jellemző, hogy uniszex darabokból áll. Miért fontos ez, miért alakult így?
Olyan darabokat szeretek alkotni, amiket kortól és nemtől függetlenül bárkin el tudok képzelni. Nem is szeretnék egy bizonyos célcsoportot meghatározni, az túlságosan megkötné a kezem. Jelen esetben pedig alapvetően zenekari mörcsökben kellett gondolkodni, amelyek a természetüknél fogva uniszex darabok. Szerettem volna néhány olyan darabot is, amik túlmutatnak a klasszikus mörcsökön, de úgy gondolom, hogy a kimonó és a felső bárki számára hordható. A kimonót Zaza is imádta, fotóztuk is benne. A tervezés során sokkal inkább mindig az van a fejemben, hogy az adott kollekciót miként szeretném vizuálisan prezentálni.
Kit képzeltél magad elé, amikor ezeket a darabokat tervezted?
Főként magamat és a fotós barátnőmet, Martin Wandát, aki szintén nagy 30Y-rajongó. A tinédzser magunkat képzeltem el. Próbáltam visszarepülni abba az időszakba, és olyan darabokat megalkotni, amiket akkor és ma is szívesen felvennénk, és nem éreznénk cikinek.
Hogyan kell érteni, hogy festészeti gondolkodással közelítesz a tervezéshez?
Alapvetően színfoltokban gondolkodom. Ecsetvonásokként, festészeti gesztusokként képzelem el a darabokon megjelenő mintákat, és nem konkrét rajzolatokat látok. Ezek számomra atmoszférateremtő erejűek. Inkább hangulatot, mint konkrét formát szeretek ábrázolni. Ám ebben a kollekcióban, a feliratos-rajzos termékekre vonatkozóan a grafikai jelleg is érvényre jut.
A kollekciót Wanda fotózta. A képek milyen szempontok alapján készültek el?
Sokáig gondolkodtunk, hogy kinek és kiken kellene fotózni a ruhákat, végül Wanda kapta a feladatot. Azzal vittünk a dologba csavart, hogy nem modellek, hanem a zenekari tagok és én viseltük őket, ami azért is izgalmas volt, mert így kicsit szokatlan szerepben mutatkozunk meg. Az első ötlet az volt, hogy csak én és Zaza szerepelünk, de végül minden zenekari tag talált magának olyan darabot, amit önazonosnak érzett, amiben szívesen megmutatta magát. Zoli aznap ezekben a darabokban lépett színpadra a Kobuci Kertben, ami számomra különösen megtisztelő volt.
A fotózás inspirációs forrásai a nyolcvanas évek underground világa és hangulata, plakátjai voltak. Kiszakadtunk a klasszikus beállításokból; kicsit dinamikusabb, olykor esetlegesnek ható kompozíciók születtek, amelyekben sok a játékosság.
A Düsk életében hol a helye ennek a kollekciónak?
Mindenképp mérföldkőnek számít, mert bár korábban dolgoztam gyártásvezetőként, a márka alapvetően a kisszériás termékekre és egyedi megrendelésekre specializálódott. Az, hogy most nagyobb célközönség számára készítettem termékeket, kihívás volt.
Mi az üzenete ennek a szériának?
Talán a lázadásról, a szabályokon vagy konvenciókon való túllépésről mesélnek ezek a ruhadarabok, ami a 30Y-nak is fontos üzenete. Merjünk kiállni az értékeink mellett, vállaljunk szerepet, ne féljünk bátrak lenni.
Mi történik veled ezután?
Ez nagy projekt volt. Most éppen ott tartunk, hogy elkészültek a mintadarabok, és megkezdődött a termékek gyártása, amelyeket a Zajzajzaj webshopjában már elő lehet rendelni. Közben a filmes projektjeim is kifutóban vannak (Hegedűs Dóri nagyjátékfilmek jelmeztervező asszisztenseként és szabadúszó stylistként dolgozik – a szerk.), így most lesz időm egy kicsit szusszanni, mielőtt jövőre újraindulnak a dolgok.
A látványterveket (3., 7. kép) Hegedűs Dóri készítette, a werkfotókat (1., 2., 5., 8. kép) Bátori Gábor ’Sinco Jim’ fotózta, a beállított képek (4., 6., 9., 10.) Martin Wanda felvételei.
