Az Abszolút töri időutaztatós sorozatának hűséges olvasói (a sorozatban eddig megjelent kötetekről lásd itt) már egy bejáratott márkához és alaphelyzethez nyúlnak, így szájbarágós magyarázat nélkül is megértik Tempi Borbála kapuőr megfelelő szendvicsalapanyag-beszerzése körül forgó gondolatait, amivel először válik igazán plasztikus alakká az egyetlen állandó szereplő, ráadásul négy teljes fejezeten át. Pedig ha nem az oldalas jár a fejében, akkor nem okoz felfordulást 1844-ben, amit – sok teendője miatt – a Vitéz János Gimnázium diákjainak kell helyrehozniuk.
A Szélvésztől kergetve alaphelyzete a kalandjátékos problémamegoldásból indul, amely egy többé-kevésbé ismert irodalomtörténeti adatot – Petőfi 1844-ben induló sikereit – felhasználva úgy vonja be az olvasót a cselekménybe, hogy a befogadót képviselő és helyettesítő tizennégy éves főszereplőkre látszólag egyszerű, de saját és mások döntéseik miatt bonyolulttá váló feladatot bíz. A kapuőr a szerző meghosszabbított kezeként lendíti be az önálló logikájú cselekményvezetést.
A 12 kötetnyire tervezett regényfolyam kétharmadánál tartva már felmerül a kifáradás és önismétlés veszélye, ezért egyre nagyobb a különböző szerzők felelőssége a megújítás kimunkálásában. Az ifjúsági írók és a kiadói ötlet bejáratott márkáinak találkozása is egyfajta kihívás, hiszen egyrészt felmerülnek olvasói igények egy-egy történelmi korszak megjelenítésére, másrészt korlátozza a lehetőségeket a korosztály számára befogadható történelmi környezet kiválasztása. Ahogyan nem lenne könnyű az elvárt megnyugtató befejezésnek eleget tenni egy 1945 elején a német és szovjet katonák által porig rombolt Budapest ábrázolásával, ugyanúgy Petőfi és a szabadságharc jeleneteiből is ki kell hagyni az életveszélyeseket. Eközben meg kell felelni a sorozat kereteinek, az életkori sajátosságoknak, a történelmi és életrajzi hitelességnek is. És persze úgy kell átadni új ismereteket, hogy ne váljon tankönyvízűvé.
Berg Judit egyik tekintetben sem okoz csalódást.
A 21. századi gyerekek először a még be nem futott ifjú Sándorral találkoznak 1844 elején, majd a forradalmi napokon túl épp a sikere csúcsára érkező hős Petőfivel, hogy aztán puszta kíváncsiságból 1849-ben is visszatérjenek.
A három utazás köré szerveződik a három eltérő hosszúságú rész is. A büfésnő megbízását kalandvágytól hajtva túlbonyolító Kristóf és Juli nemcsak a pesti alvilág dickensi helyszíneibe szagol bele, hanem az éppen Pestre érkezett üres zsebű költővel együtt kap szállást Váradi Antalnál. A jövőből érkezett Julinak főleg arra kell vigyáznia, nehogy túl sokat eláruljon az általa jól ismert Petőfi-életrajzból és -életműből. A regény írójának pedig arra, hogy Petőfi szájába olyan hiteles mondatokat adjon, amelyek tényleg elhangozhattak volna. Ezt Berg Judit kellő arányérzékkel úgy oldotta meg, hogy főként a prózai írásokból – naplókból, levelekből, az Úti levelekből és az Úti jegyzetekből – idézett Petőfi megszólalásainál, vagy a kölcsönös rokonszenv indítja arra a költőt, hogy egy-egy „későbbi” verse sorait rögtönözze Julinak.
A Petőfi írásaiból származó mondatokkal együtt is egységes marad a regény szövegvilága. Az enyhe flörtölésnek tűnő lelkes rögtönzésekért cserébe Juli az első fejezet cselekményidejénél csak kicsivel később keletkezett János vitézből idéz, vagy Arany János felől érdeklődik, akivel csak három évvel később kezdődik a barátság. A kötet végén Berg Judit fel is sorolta az idézett szövegek forrásait.
Bár az időutazós regényeket a tudományos-fantasztikus műfajba sorolják, a pagonyos sorozat regényeinél eddig nem tartották fontosnak a platánfa és a gyökérterem elágazásainak technikai magyarázatát. Az oksági viszony nélkül bemutatott fantasztikumra rácsodálkoznak a gyerekek, de nem jobban, mint egy új digitális eszközre. A gyakorlati megoldásokra, óvintézkedésekre ügyelő időutazók számára annyira hétköznapivá válik az átlépés a múltba, hogy – ahogy már például a Szamos-parti Hollywoodban is előfordult – információforrásként használják a lehetőséget. (A szerző kritikája az említett kötetről itt olvasható.)
Berg Judit regényvilágainak – a Cipelő cicáktól a Ruminin át – gyakori visszatérő mesei elemei a tulajdonosukat földöntúli erővel felruházó varázstárgyak, amelyek közül itt egy elrabolt medál válik mágikussá, a rosszindulatú felhasználó kezében akár a politikára is ható eszközként. A lovas medál visszaszerzésére tett összefogást igénylő erőfeszítés a próbatételes mesék és az ifjúsági krimik izgalmas világát idézi.
A kártyázás – szintén kedvelt szerzői motívum – metonimikus jelentést kap, miközben Schneider kártyafestőről is hallunk. Nemcsak a svájci szabadságharcosok tükrözve megfestett alakjai tükrözik a reformkori szabadságvágyat, hanem a medált bitorló hamiskártyás is bitorolni igyekszik a helyüket, amikor saját maga és bandatagjai arcképét festeti rá a lapokra. Az időutazás kontextusába helyezve külön figyelmet érdemel a kártyajárást a belső látást biztosító varázseszköz segítségével uralni igyekvő csalás. A jövőből érkező gyerekek ugyanis ismereteik birtokában megváltoztathatnák a történelem menetét, de a következményekre gondolva éppen azért kockáztatnak egy újabb látogatást, hogy megelőzzék a lehetséges zavart. Berg Judit a tizenévesek számára is érthető motívumhálót sző e részben hiteles, részben fiktív adatokból és figurákból alkotott cselekményváz köré.
A regény nagy érdeme a 21. századi gyerekek és az olvasmányokból ismert alakok egyenlősítése, ami tulajdonképpen Petőfi radikalizmusának egyik eleme is. Kristóf, aki a kiegyezéskori lázadók vezére volt, majd a későbbi Luca és különösen Juli olyan otthonosan mozognak Petőfiék, Egressy Gáborék vagy Teleki Sándor környezetében, mintha csak egy mai rokonhoz látogatnának el. Annyira együtt élnek és éreznek a szereplőkkel, hogy még komoly vonzalmak is kialakulnak. Juli egészen beleszeret az első találkozásukkor nála csupán hét évvel idősebb Petőfibe, és tiszta, egészen esztétikai jellegű vonzalma azt is sugallja, hogy a műalkotások által nem versek szövegét, hanem az alkotó személyiségét ismerhetjük meg. Berg Judit még saját keresztnevével kapcsolatban is elrejtett egy girl-powerre utaló fontos üzenetet, amelyet itt nem leplezek le. A regény olvasása ugyanis többrétegű, az olvasó számára is időutazással felérő kalandot kínál, amelyben nemcsak a szereplők nyomoznak, alakítanak ki önálló értelmezéseket és rokon- vagy ellenszenvet, hanem a kíváncsi, nyitott olvasó is. Az ő segítsége nélkül ugyanis Petőfi holt ismeret marad, akire az évfordulós ünnepségek csak újabb réteget hordanak rá, hogy még kevésbé lássuk az igazi arcát. Jó volna egy ilyen izgalmas regényt olvasni a forradalmárköltő lelki elődjéről és példaképéről, a 250 éve született Csokonairól is!
Berg Judit: Szélvésztől kergetve. Pagony Kiadó, Tilos az Á Könyvek, 2023.
A teljes írás a MeseCentrum oldalán olvasható.
