Jon Fosse művét Domsa Zsófia fordította, a produkciót Szabó K. István rendezésében láthatja a közönség. A Szkéné Színház, a TRIP Hajó és a Transzformáció Alapítvány közös előadását Kovács Ágnes Anna színművész emlékének ajánlják.

Jon Fosse dramatikus szövegei alig-alig tűnnek fel a magyar színpadokon, pedig a kortárs norvég irodalom egyik emblematikus alakjáról van szó, aki munkásságáért 2015-ben elnyerte az északi országok legfontosabb művészeti elismerését, az Északi Tanács Irodalmi Díját. Drámái, amelyek rendre egy messzi, kopár tengerpartra kalauzolnak, egyszerre igyekeznek megragadni a belső és külső tájakat: a sziklákkal barázdált kietlen vidék képe, a bonyolult időkezelés és az absztrakt, pszichologizáló szövegfolyam mind-mind az intenzív érzelmi világ megteremtésének költői eszközei. Nyelvének zeneisége egyfajta partitúrává alakítja a történet sorait, ez a partitúra pedig minden előadásban másként szólal meg.

„Hogy úgy mondjam, számomra a nyelvnek énekelnie kell. Nem csak a vers nyelvének, de a színdarab nyelvének is. Ahhoz, hogy a nyelv énekeljen egy versben, egy színdarabban vagy egy regényben, úgymond beszélnie kell önmagához, mindennek kommunikálnia kell ebben vagy abban a műben. Minden egyes vesszőnek! Akkor szerintem egyfajta kompozícióvá válik vagy – metaforikusabban – festménnyé. Amiket alapvetően írok, azokat dallamoknak is nevezhetjük. Ezt a dallamot el lehet énekelni különböző nyelveken, és elénekelhetők népdalként, rockként vagy klasszikusként. Sokféleképpen működhet, amíg a dallam ott van!” – nyilatkozta Jon Fosse.

Bár maga Szabó K. István először dolgozik a Szkénében, rendezéseivel már számos magyarországi és erdélyi színházban is találkozhattunk: pályája a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendező szakán indult, később a Tomcsa Sándor Színház főrendezőjeként és művészeti vezetőjeként folytatta munkáját, emellett dolgozott a temesvári Csiky Gergely Színházban, 2007-től az ARCA független színházat vezette Bukarestben, majd a nagyváradi Szigligeti Színház társulatának művészeti igazgatójává választották.

Az elmúlt évek során számos romániai színházban rendezett, de megfordult Németországban és az Egyesült Államokban is. Az Én vagyok a szél bemutatójára több éve készül Szorcsik Krisztával és Fazakas Júliával, akik a tavalyi évadban már bemutatkoztak a Szkéné közönségének: Szorcsik Krisztát A pandák gyönyörű utazásában – a Transzformáció Alapítvány előadása – láthattuk, Fazakas Júlia pedig a repertoáron lévő Szeretett vezérünk című előadás főszerepét alakítja.

A Fosséra jellemző nyelvi-ritmikus komplexitásból is következik a produkció összművészetisége: Szabó K. István zeneszerzőnek a többszörösen díjazott – Magyarországon mind a POSZT-on, mind a 2019-es Színikritikusok Díjátadóján elnyerte a legjobb zeneszerzői munkáért járó elismerést – Cári Tibort kérte fel, az elsősorban improvizációkra épülő koreográfiáért pedig Böjti Natália, a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatója felel.  

Az alkotócsapat első közös munkája októberben két alkalommal, 12-én és 13-án, este 19 órától látható a TRIP Hajón.

Fotók forrása: Thealter.hu/Ilovszky Béla