Benkő képei kordokumentumok; az idő tömbjéből ragadnak ki jellemző momentumokat, de maga az idő rögzül egy-egy arckifejezésben, aggodalmas, szomorú, várakozó tekintetben, vagy épp az öröm képein. Visszaköszönnek, vagy megismerhetővé válnak a korszakra jellemző meghatározó életstílusok, kulturális szokások és attitűdök, keleten és nyugaton egyaránt.
A társadalomábrázoló humanista fotográfiai hagyomány Benkő egyéni látásmódjával párosulva olyan képeket eredményez, amelyek megragadnak emlékezetünkben. Művei egy csoportjában a szocialista múlt és az átmenet éveinek illúzióvesztettsége kerül szembe a hétköznapok vagy épp az ünnepnapok véletlenszerű, rejtélyes mozzanataival. Hosszú távú fotóesszéi, mint az ózdi kohászat leépítésének stációi, a Sziget Fesztivál zabolátlan, ritualizált koncertpillanatai, vagy épp az ikerpárokról készített sorozata a folyamatok részletgazdag regiszterét nyújtják.
A kiállítás a Műcsarnok középső teremsorának három termében a távolitól vezet a közeli felé: az első teremben a külföldi utak fényképei, a másodikban a magyarországi felvételek láthatók, és a harmadik teremben érünk Benkő földrajzi kezdőpontjához, Budapesthez. A távol és a közel értelmezése nézőpont kérdése, minden néző eltérő módon érzékelheti ezt a haladást. A helyekhez és helyzetekhez kapcsolódó szubjektív mentális kép – akár az ismerősség érzetét hozza felszínre, akár az ismeretlen felfedezésére ösztönöz – túlmutat a látottak objektív értelmezésén.
Kurátor: Tulipán Zsuzsanna
Az április 7-ig látható kiállításról további információk itt.
