Falurombolás és lelkek pusztítása
Bözödújfalu Marosvásárhely és Székelyudvarhely között feküdt, azaz Székelyföld szívében. Éppen ezért választotta a román kommunista diktátor, Nicolae Ceaușescu egy víztározó építésének helyszínéül. 1988-ban adta ki a szisztematizálás parancsát, melynek nyomán az ország tizenháromezer falujának több mint a felét ítélték pusztulásra, az ott lakókat pedig agroipari centrumokba deportálásra, hogy így szétzilálják a színmagyar közösségeket.
A 625 méter (hat focipálya) hosszú, 28 méter (két gellérthegyi Szabadság-szobor) magas gát építésének, amely a Küsmöd-patak vizét volt hivatott visszaduzzasztani, 1975-ben kezdtek neki, ám két esztendőre rá a munkálatok abbamaradtak, s csak 1984-ben folytatódtak. A következő évben megindultak a kitelepítések.
Azt a falut, ahol békében éltek egymás mellett különböző vallásokhoz tartozó emberek. Bözödújfalu szülötte, a Bécsben élő Sükösd Árpád 1995-ben emlékművet állított, amelyen ez olvasható: „A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikusok, unitáriusok, görögkatolikusok és székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”
Harmincnégy esztendő története képekben
Katkó Tamás, a Kolta Galéria művészeti vezetője a kiállításon időrendben helyezte el Bálint Zsigmond néhány kivételtől eltekintve fekete-fehér analóg képeit.
melynek kőfalába hat felekezet köszöntőjét vésték: Dicsőség Jézus Krisztusnak, Shalom Alechem, Isten áldja, Békesség Istentől, Doamne ajută, Dicsértessék az úr Jézus Krisztus. A templomot Csibi Attila erdőszentgyörgyi polgármester kezdeményezésére, közadakozásból emelték.
Haris László fotográfus, az MMA tagja a tárlatmegnyitón így jellemezte Bálint Zsigmondot: „Ha valaki engem megkérdez, hogy Homoródalmáson mikor fényképeztem egy bizonyos fotót, akkor azt felelem: úgy emlékszem,1993-ban. Ha Bálint Zsigmondot kérdezi meg valaki egy hasonló felvételről, ő azt mondja: 1993. április 27-én délelőtt készült, a ház lakója Kovács Zsigmond és felesége, két gyermekük van, a nagyobbik Kolozsvárra jár egyetemre, a kisebbik Marosvásárhelyre gimnáziumba. Ha valaki arra jár, érdemes hozzájuk bekopogni, mert a ház mögött egy fantasztikus pad van.” A művész méltatója hozzáfűzte: az élet tovább él – a falu elpusztult, de a helyén keletkezett tavat elfoglalták a horgászok.
Bálint Zsigmond újságíró kollégájával 1990-ben riportra érkezett Bözödújfaluba, hogy beszámoljanak a kitelepítésről, amikor is a közeli Erdőszentgyörgy garzonlakásaiba menekültek a fedél nélkül maradtak.
El kellett hagyniuk a szüleik, nagyszüleik házát, a munkával megszerzett otthonaikat, iskoláikat. Elsírták magukat, miközben válaszoltak a kérdéseinkre
– emlékezett a fotográfus, aki akkor határozta el, hogy többször visszatér az elárasztott faluba.
„Bárhol is éljenek, évről évre összegyűlnek, és megemlékeznek szülőfalujukról – mesélte Bálint Zsigmond. – Elmennek a kopjafákhoz, amelyeket minden ház emlékére, házszámmal, az egykori tulajdonos nevével állítottak. Ez a kopjafafalu.”
Egy közösség ereje
Számos Bözödújfaluról elszármazott ember vett részt a kiállításmegnyitón. Sükösd Árpád harmincnégy évvel ezelőtt született a faluban, s minden esztendő augusztusának első szombatjára megszervezi a Bözödújfalu-találkozót.
„Mindenféle híreket lehetett olvasni a sajtóban a falu sorsáról, amivel bizonytalanságban tartották az ott élőket: épül-e gát, lesz-e víztározó, vagy sem” – emlékeztetett Sükösd Árpád, s felidézte: elkezdődtek, majd évekre leálltak a munkálatok.
„Kártérítés címén egy Dacia árát fizették ki az embereknek” – árulta el, majd megjegyezte: akadtak, akik lebontották a házukat, s a téglákból a környéken építették fel új otthonukat.
„A mendemonda, hogy a házak ott állnak a víz alatt, nem volt igaz, csak az alapok maradtak meg” – mesélte Sükösd Árpád, aki 1995-ben emlékfalat emelt, amelyet siratófalnak neveztek el. Később felállították a kopjafafalut, végül pedig felépítették az Összetartozás templomát.
„Arra a helyre, ahol a katolikus templom állt, és ugyanabban a méretben” – tette hozzá, s azt is, hogy a templom maradványait konzerválták, mert a köveit széthordták.
Egy életmű jelentős része
Bálint Zsigmond százezres nagyságrendben készített itt képeket az eltelt közel harmincöt év alatt. Tavaly a beszkennelt fotókat húszas sorozatokban megosztotta a Facebook-oldalán, hogy mindenki lássa Bözödújfalu sorsát. Hogy mi történt a településsel, s hogyan tért ide vissza az élet, amikor leeresztették a vizet.
2017-ben, műszaki okok miatt, a gáton keletkezett hibák kijavítása érdekében kezdődött el a víztározó lecsapolása.
A tó környékén nyaralókat építettek, s a hely a horgászok egyik kedvenc helyévé vált. El kell fogadni, hogy az élet megy tovább – sommázta Bálint Zsigmond, aki felvételeit a Maros Megyei Múzeumnak adományozta.
Fotó: Katkó Tamás
